Interjú Lövétei István alkotmányjogásszal a tervezett Közigazgatási Felsőbíróságról.
– A jövőben az állam csúcsszervezeteinek döntése ellen nem lehet bármelyik bíróságon fellebbezni, csak közigazgatási pert lehet indítani egy nemsokára felállítandó bíróságon. Megengedhető egy demokráciában, hogy kvázi különbíróság ítélje meg a Nemzeti Választási Bizottság, a közbeszerzési hatóság, a Médiatanács stb. cselekedeteit?
– Volt már erre példa a magyar jogtörténetben.
– Mikor?
– A 20. század elején véglegesült szisztéma felfogható egyfajta „legfelsőbb közigazgatási” bíróságnak, ami kiemelt ügyekben volt illetékes. De az nagyon fontos különbség, hogy akkor a közigazgatási törvényben felsorolt eseteken kívül a többi ügyben egyáltalán nem lehetett bírósághoz fordulni, a fellebbviteli fórum a minisztérium volt. A szocializmus gyakorlata hasonló volt – csak néhány ügytípus (például adó) esetében lehetett közigazgatási határozatot megtámadni. A rendszerváltás után viszont minden közigazgatási ügyet bíróság elé lehetett vinni. Az a megoldás viszont, hogy néhány ügyet csak az új közigazgatási bíróságon lehet tárgyalni, a többit viszont bármelyik bíró tárgyalhatja, egyszerűen megkettőzi a rendszert – és ilyenre még nem volt példa.
– Mi motiválhatja a tervezet íróit?
– Az egyébként Franciaországban még a 19. században bevezetett, és több nyugat-európai országban átvett modell arra a logikára épül, hogy a „normál” bíróságoknak nincs elég kompetenciájuk közigazgatási esetekben, hiszen alapvetően a polgári, büntetőjogi perekben erősek.
– A „rendes bíróságok” a jelek szerint azért megbirkóznak a különböző esetekkel: a közelmúltban hoztak számos ítéletet az MNB alapítványai vagy a Magyar Posta szerződései kapcsán.
– Hiba lenne azt gondolni, hogy csupa tökkelütött ül az eljáró tanácsokban. Több mint tizenöt éve ítélnek közigazgatási perekben, képtelenség azt állítani, hogy az új közigazgatási bíróságra azért van szükség, mert a normál bíróságok – ideértve a Kúriát – nem ismerik a közigazgatási ügyek specialitásait.
– Akkor?
– A döntő szempont – nem feltételezve rosszat –, hogy a politikai vezetés egységben szeretné kezelni ezeket a közigazgatási ügyeket, eltérő eljárási szabályokkal.
– Mit ért egységesen?
– Az egységesíti ezeket az ügyeket, hogy itt minden esetben az állam a vitás fél. Illetve az is közös pont, ha a média-, választási vagy közbeszerzési ügyekről van szó, hogy ezek az esetek különösen érzékenyen érintik az államot. Az biztos, hogy az állam nem elégedett azzal, ahogy most intézik ezeket az ügyeket. Ugyan régi kollégám, az igazságügyminiszter nem számolt be, tudható, hogy a Kúria jó pár olyan döntést hozott (például az említett jegybanki alapítványokkal kapcsolatban), amitől a kormány nem boldog.
– Mennyire csorbítja az egyenlő ügykezelést, hogy eddig több tucat bíró intézhette ezeket az ügyeket, a jövőben viszont pár ítész tartja kezében az összeset?
– Elvben semennyire, sőt egy koncentráltabb bírói szervezet könnyebben alakíthat ki egy egységes ügykezelési gyakorlatot. A kérdés az, miképp hozzák létre a szervezetet. Papíron a Médiatanács is egy demokratikus független szervezet, aztán végül mindig úgy dönt, ahogy akormány szeretné.
– Az kijelenthető, hogyha sikerül egy igazodó bíróságot létrehozni, akkor az igazságoltatás egyrészt elveszti függetlenségét, másrészt nem lesz képes ellentartani a kormány túlhatalmának?
– Részben már így is oda a függetlenség, az Alkotmánybíróság is zsinórban hoz a kormányt kielégítő döntéseket, például legutóbb simán megkülönböztettek állampolgárt állampolgártól, amikor kimondták: nincs azzal semmi baj, hogy a határon túli kettős állampolgárok szavazhatnak levélben, a külföldön élő anyaországi állampolgárok pedig nem. Előfordulhat, hogy a közigazgatási bíróság is hasonlóan elkötelezett lesz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
