Nem zárja ki a Szafarov-ügy miatti még durvább jereváni tiltakozó akciókat sem Magyarország ellen Gevorg Pogoszján örmény szociológia professzor. A jereváni Tudományos Akadémia Szociológiai, Filozófiai és Jogi intézetének igazgatója szerint a magyar kormány döntése nyomán többszörösére nőtt a háborús feszültség a Kaukázusban.
– A Szafarov-ügy nagy felháborodást váltott ki Örményországban, rányomja bélyegét a közhangulatra. Ön szerint meddig fog ez tartani?
– Szafarov kiadatása felkorbácsolta a szenvedélyeket, de amennyire az utóbbi napok híreiből kiderül, az emberek nem csak Örményországban, hanem a világ más országaiban, így Magyarországon is szembefordultak a magyar kormány döntésével. Örményországban a lakosság dühe nemhogy csökkenne, hanem növekszik és a hatóságoknak mind nehezebb féken tartani az embereket, elsősorban a szélsőséges tettekre is kész jó néhány forrófejűt. A diplomáciai nyilatkozat, miszerint a magyar kormány sajnálja a Bakuban történteket, keveseket nyugtathat meg. Ellenkezőleg, még jobban felkorbácsolja a különböző országokban élő örmények szenvedélyeit, felháborodásukat. Itt Örményországban az emberek nem csupán sajnálkozó szavakat várnak Magyarországtól, hanem érdemi lépéseket, tetteket. Elmaradásuk még durvább tiltakozó akciók felé tolhatja az örményeket.
– Hogy érti ezt? Merényletek lehetségesek? Kik lehetnek a célpontok?
– Szélsőségeseket minden társadalomban találhatunk. Az ő célpontjaik nem az átlagemberek, hanem intézmények és döntéshozók Magyarországon, az EU-ban vagy a Dél-Kaukázusban.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy a Szafarov-ügy nyomán újraindul a konfliktus Örményország és Azerbajdzsán között? Akár háborút is okozhat?
– A Szafarov-ügy nagyon erős hatással volt az Azerbajdzsán és Örményország közötti amúgy is bonyolult viszonyokra, konfliktusra. Gyakorlatilag a Karabahban élő valamennyi örmény reális fenyegetéssel szembesült. Mindannyiuk számára teljesen világossá vált, mit várhat Karabah örmény lakossága, ha a terület újra Azerbajdzsánhoz kerülne. Nyilvánvaló, hogy a Szafarov-gyilkosság igazolása felhívás új gyilkosságokra, új háború előkészítésére, mi több, nem csak a régión belüli háborúra, hanem hasonló bűntényekre bármely más ország területén. Azerbajdzsánnak ürügy kellett a háború előkészítésére, és ilyen ürüggyé válhat Szafarov gyilkossága Baku szemében. Szafarov nemcsak kegyelmet kapott, hanem Azerbajdzsán nemzeti hőse lett, s most a likvidálása hatalmas nemzeti hisztériát váltana ki és új háborúhoz vezethetne. Ezért nem lett volna szabad kiengedni őt a magyar börtönből, ahol nagyobb biztonságban volt, mint most saját országában. Azerbajdzsánban hisztérikus nacionalisták képesek maguk elintézni, hogy országukat véres háborúba taszítsák az örményekkel. A magyar kormány rendkívül elővigyázatlanul, és figyelmetlenül engedte ki a háború szellemét ebből a palackból. Lehetséges, hogy a magyar kormány nem értette meg a következményeket, és ez nagyon rossz. Ha meg értették, még rosszabb. Nincs az az olajdollár, amely megéri, hogy véres háborúba taszítsanak más népeket. A magyar félnek ez a megbocsáthatatlan hibája többszörösére növelte egy új háború valószínűségét a Kaukázusban.
– Örményország igen erőteljesen bírálta Magyarországot a kiadatás miatt. A magyar kormány magyarázata szerint az azeriek becsapták őket, amikor nem tartották be ígéretüket, szabadlábra helyezték és nemzeti hősként ünnepelték Szafarovot. Mi az örmények véleménye erről az érvről?
– Sajnos Örményországban senki sem hiszi el, hogy az azeri kormányzat becsapta a magyart, azzal az ígérettel, hogy Szafarov a hazájában is folytatja büntetése kitöltését. 2004, az ügy kezdete óta eltelt nyolc évben a hivatalos Baku mindvégig Szafarov kiadatására törekedett, ráadásul ezekben az években a gyilkos nyílt heroizálása zajlott Azerbajdzsánban. Ez mindenki, így Magyarország számára is nyilvánvaló volt. Ezért a magyar hatóságoknak nem kellett volna teljesen megbízniuk az azeri ígéretekben. Jól ismert az is, hogy az örmény fél augusztus 23-án, 25-én és 28-án is érdeklődött a magyar hatóságoknál, mi készül, ám ők biztosították az örményeket, hogy semmiféle, Szafarov kiadatásáról szóló, döntésről sincs szó. Ily módon a magyarok tudatosan elrejtették valós szándékaikat az örmények elől. Úgy tűnik, hogy a hivatalos Baku valahogy „becsapta” a magyar felet, az meg végső soron teljesen nyíltan tette ezt az örményekkel. Ha a magyar felet valóban félrevezették az azeriek az ígéreteikkel, akkor Budapest köteles hivatalosan követelni Szafarov visszatérését a magyar börtönbe büntetési idejének letöltésére, ahogy a nemzetközi konvenciók, és a nemzetközi jog tételei megkívánják. Éppen egy ilyen lépés állíthatná vissza a magyar hatóságok iránti elveszett bizalmat. De a magyar kormány nem ezt teszi, és ily módon továbbra is hazudik saját népé nek, Örményországnak és a világnak.
– 2001-ben Franciaország kiadott Örményországnak egy terroristát, akit nyolc ember halálát követelő repülőtéri robbantásos merényletért ítéltek el 1983-ban. Az örmény férfit otthon hősként fogadták. Most Szafarov kapcsán Bakuban hivatkoznak erre a történetre, mondván, mit akarnak az örmények, a nemzetiséget leszámítva mi a különbség a két ügy között?
– Csak beteg elmék vonhatnak párhuzamot a két eset között. Nem lehet egyenlőségjelet tenni egy ember személyes bosszúja és egy ország állami rangra emelt barbarizmusa közé. Sok évvel ezelőtt az örmény diaszpóra egy tagja elkövetett egy egyedi tettet, bosszút állt az őseiért, akiket 1915-ben a törökországi népirtás során öltek meg. Ezért a tettéért elítélték, büntetését egy francia börtönben ülte le, megrokkant, kiadatása után pedig kérésére visszatérhetett Örményországba. Itthon senki sem tüntette ki ezért a tettéért, mint Szafarovot Bakuban. Senki sem fizetett azért, hogy évekkel hamarabb kiengedjék a börtönből, mint ahogy azt most tették Szafarovval. És a legfontosabb: senki sem rúgott fel egyetlen nemzetközi jogi konvenciót vagy normát mindezért, mint ahogy tették ezt Szafarovért. Azerbajdzsán, „hőse” kiszabadításáért, gyakorlatilag megvette a magyar igazságszolgáltatást, majd átverte a magyar hatóságokat, hivatalosan megígérve, hogy Szafarov kiadatása után otthon tölti le a börtönbüntetéséből hátra lévő időt. Ezzel a hivatalos Azerbajdzsán deklarálta, hogy büntetlenül figyelmen kívül hagyja az európai jogszolgáltatást. A múlt század elején az európai lapok úgy írtak Törökországról, mint „Európa beteg emberéről”. Most a 21. század elején egy másik beteg bukkant fel – Azerbajdzsán.
– Egyre több kormány és nemzetközi szervezet ítéli el Magyarország döntését. Elégedett-e ezzel Örményország vagy még erőteljesebb támogatást vár el a NATO-tól és a nagyhatalmaktól?
– Az a tény, hogy sok ország és nemzetközi szervezet bírálja a magyar kormányt, arról tanúskodik, hogy a magyar döntés valóban hatalmas hiba volt és ezt nem csak az örmények gondolják így. Ez a nemzetközi szolidaritás természetesen élteti az örményeket. De csak ennyivel jóllakatni az örmény társadalmat és kormányzatot nem lehet, mert tényleges, érdemi lépéseket várnak a nagyhatalmak és a NATO részéről. Már régen lejárt a gyakorlati lépések és érdemi döntések nélküli diplomáciai nyilatkozatok és deklarációk ideje.
– Mit gondol, megbékélnek-e valaha is egymással az örmények és az azeriek?
– A megbékélés egyértelműen lehetséges és el is érhető, ha a hivatalos Baku leállítja a háborús hisztéria szítását, ha felhagy a nacionalista indulatok tudatos felkorbácsolásával. Tárgyalóasztalhoz kell ülnie Hegyi-Karabah törvényes hatalmával és megkísérelni megoldani a problémát vér és halottak nélkül. Ebben az esetben ezeknek az országoknak a népei, nem pedig politikai és katonai elitjei lennének a nyertesek. Ezt azonban nem lehet elvárni Azerbajdzsán jelenlegi vezetésétől, figyelembe véve tetteiket, étvágyukat és politikai „érettségüket”. De ez már az azerbajdzsáni civil társadalom súlyos terhe.
Mintegy hatvan-hetven örmény tiltakozott szombaton délután az örmény katonatársa 2004-es budapesti meggyilkolásáért életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt azeri katonatiszt, Ramil Szafarov azeri katonatiszt kiadatása ellen a prágai magyar nagykövetség előtt – tájékoztatta az MTI tudósítóját Buczkó István, a magyar diplomáciai képviselet ideiglenes ügyvivője.
A tiltakozó akciót, amelyet a Csehországban élő örmények egyesületei szerveztek, a cseh rendőrség a helyszínen biztosította. A mintegy másfél órás tüntetés békésen, rendbontás nélkül zajlott le. A résztvevők különféle jelszavakat skandáltak és örmény zászlókat emeltek a magasba – mondta el az ideiglenes ügyvivő. Hozzátette: munkaszüneti nap lévén, a nagykövetség épülete zárva volt. Semmiféle petíció átadására nem került sor. A különböző transzparenseken az örmények kifogásolták Ma - gyarország döntését Szafarov kiadatásáról, és bírálták Azerbajdzsán eljárását. Csehországban a becslések szerint mintegy 3-4 ezer örmény él.
A német kormány szerint a magyar kormány jóhiszeműen járt el az örmény katonatársa 2004-es budapesti meggyilkolásáért életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt azeri katonatiszt, Ramil Szafarov kiadatása ügyében – derül ki a német külügyminisztérium állásfoglalásából, amelyet szombaton egy német civil szervezet közölt a honlapján. A népirtások feltárásáért küzdő Arbeits gruppe Anerkennung – Gegen Genozid, für Völkerverständigung e.V. (Elismerés munkacsoport - Egyesület a népirtás ellen és a népek közötti megértésért) elnevezésű civil szervezet az azeri kiadatási üggyel összefüggésben állásfoglalást kért a német külügyminisztériumtól. Thorsten Hutter, a tárca közép-európai osztályának vezetője írásbeli válaszában kifejtette: a német kormány Catherine Ashtonnal, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjével együtt „nagyon aggódik” Ilham Alijev azeri elnök döntése miatt, amellyel Ramil Szafarovot kegyelemben részesítette és kitüntette.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
