Pető Andrea a CEU professzora, egyetemi tanár, az MTA doktora. Idén megkapta az Európai Akadémiák Kulturális Értékteremtésért járó Madame de Staëldíját a társadalmi nemek és a kortárs európai történelem kutatásában végzett tudományos munkájáért. A közelmúltban jelent meg könyve Elmondani az elmondhatatlant – A nemi erőszak Magyarországon a II.világháború alatt címmel.
- Kormányzati nyilatkozatok alapján a társadalmi nemek kutatása haszontalan Magyarország számára. Milyen jelenlegi társadalmi problémák, feszültségek megértését, kezelését szolgálhatja ez a tudomány?
– A társadalmi nemek kutatása több tudományterületet érintve azokat a történelmi, jogi, gazdasági, társadalmi, vallási, elméleti, politikai és kulturális folyamatokat elemzi, amelyek során kizárnak csoportokat vagy kérdéseket láthatatlanná tesznek. És fel is tárja azokat a strukturális tényezőket, amelyek a kizárást eredményezik, javaslatokat is kidolgoz ezek megszüntetésére, mert alapvetően a társadalmi változás elérése a célja. Olyan kérdéseket vizsgál, mint a történelem, kultúra, szexualitás, család, demográfia, társadalmi nemi identitás, a reprezentációk hatalma, és ezt a multikulturalizmus és a rasszizmusellenesség alapján teszi. Hogy a saját szakterületemről hozzak példát, generációk sorával sikerült megutáltatni a történelmet, mert azt hitték, nem áll másból, mint évszámok biflázásából. Pedig a történelem érdekes, főleg, ha megértjük, kiről milyen forrás maradt fenn, kit hogyan és miért írnak bele a történelembe, és ki marad ki.
– Például mi marad ki a történelemből?
– Bármilyen szakterületen, a csillagászattól a közgazdaság-tudományon keresztül a nyelvészetig lehet a tudomány történetét vizsgálni, és ebben közös, hogy a műveléséből a nőket kizárják, eredményeiket elhallgatják, műveiket nem idézik. A gender tudomány az adott területen a tudás létrehozását is vizsgálja, vagyis elemzi azokat a hatalmi viszonyokat, amelyek a tudást meghatározzák. A hallgatóknak nyelvet ad arra, hogy tapasztalataikat megfogalmazzák, a politikusoknak pedig szakpolitikai eszközöket, hogy a népesség hátrányokat elszenvedő csoportjainak jellemzőit figyelembe vegyék, amikor döntéseket hoznak.
– Elsősorban milyen témák állnak az e területen tanuló diákok figyelmének fókuszában?
– A Közép-európai Egyetemen nemzetközi, gyakran összehasonlító kutatásokat végeznek a diákok. Legutóbb egy általam vezetett szakdolgozat a kirgizisztáni női gulag emlékezetével foglalkozott, egy másik a Hitler szülőháza körüli emlékezetpolitikai vitákat tárta fel: mit lehet tenni azokkal a helyekkel, melyek szörnyű dolgokra emlékeztetnek? De ezek csak példák, a tanszéken a kollégák mindenféle szakterületről jöttek: a tudománytörténettől a jogig, antropológiáig vagy történettudományig. Az ELTE és a CEU mellett Miskolc, Szeged, Debrecen, Pécs egyetemein, valamint a Műegyetemen, a Corvinus Egyetemen, a Zsigmond Király Főiskolán és a Metropolitan Egyetemen tanítanak a kollégák ilyen kurzusokat, még akkor is, ha a címben nem szerepel a társadalmi nem. Nagyon sokszínű ez a szakma, folyóirattal, konferenciákkal és a Magyar Szociológiai Társaság Feminizmus Szakosztálya ugyanúgy működik, mint a Magyar Történelmi Társulat Nőtörténeti Szakosztálya, és az MTA-n is működik nőtörténeti bizottság.
– De hogyan segíthetnek ezek a kutatások a magyar társadalom problémáinak megoldásában?
– A nagy nemzetközi szervezetek, mint a Világbank is kimutatták, hogy a társadalmi nemek közötti egyenlőtlenségek hosszú távon csökkentik a versenyképességet és a boldogságérzetet is. Éppen ezért az egyenlőtlenség csökkentése lenne az első cél. És ezek megértésében a társadalmi nemek tudománya kulcsszerepet játszik azzal, hogy felhívja a figyelmet a szakpolitikusok által elhanyagolt kérdésekre. Rámutat arra, amit a hagyományos szakterületek nem látnak. Például nagy a kísértés, hogy a nők egyenlősége alatt a középosztálybeli nők munkahelyi és politikai egyenlőségét értsük. De közben könnyű elfeledkezni azokról a nőkről, akik számára a munkavállalás nem az egyenlőtlenségek megtapasztalásának a helye, hanem távoli cél, már-már vágyálom.
– Mik a magyar nők legnagyobb problémái, amivel a politikának foglalkoznia kellene?
– Generációk szorulnak be a gondoskodási válságba: vagyis a gyerekek mellett az idős szülőkről, rokonokról is nekik kell gondoskodni, miközben az állam magukra hagyja őket. A másik kulcskérdés a nők reproduktív jogainak tiszteletben tartása. Túl sok intézmény, társadalmi szereplő jelenik meg az utóbbi időben, akinek véleménye van arról, hogy a nőknek mit kell tenniük a testükkel.
– Megfigyelhetőek-e hasonló támadások, ellenérzések más országokban is a társadalmi nemek tudományával kapcsolatban? Mi ezekben a közös motívum?
– A 2008-as, hármas – pénzügyi, biztonságpolitikai és migrációs – válságra adott válaszok alapján világossá vált, hogy az emberi jogi értékrend és a neoliberális piaci rendszer összekapcsolódása egyáltalán nem szükségszerű. Létezik olyan piac, ami hatékony, biztosítja bizonyos csoportok jólétét, de elutasítja az emberi jogi diskurzust. Jogokkal bíró emberekre nincsen szüksége, hiszen azok költségesek és hátráltatják a termelés folyamatát. Sok ország vezetője akar olyan államot működtetni, amely élhető és valóságos alternatívát kínál, de nem mindenkinek. Ezt az államot hívják illiberális államnak is, amely újrahatározza a különböző társadalomszervező értékeket és társadalmi szerepeket.
Egyre erősebbek Európában az antigender mozgalmak. Támadják a társadalmi nemek egyenlőségének az értékét, vitatják a női reproduktív és az LMBTQIA-jogokat, a nemek egyenlőségét célzó szakpolitikákat, vagyis a „gender mainstreaminget”, a szexuális felvilágosítást, a társadalmi nemek tudományát mint tudományos diszciplínát, valamint a politikai korrektség elvét.
A „gender politikával” és a „kulturális marxizmussal” való szembeszegülés retorikája lehetővé tette a jobboldal számára, hogy átfogó szövetségeket hozzon létre, és egy zászló alá vonjon olyan szereplőket, akik a múltban nem feltétlenül voltak készek az együttműködésre: keresztény egyházakat, ortodox zsidókat, muszlim fundamentalistákat, fősodorbeli konzervatívokat, szélsőjobboldali pártokat, és bizonyos országokban még a futballhuligánokat is, akiknek most Magyarországon mind lett véleménye a társadalmi nemek mesterszakképzési követelményeiről, pedig az a Magyar Akkreditációs Bizottság kompetenciája.
– Milyen hatása lehet a magyar tudomány nemzetközi helyzetére a társadalmi nemek tanulmánya mesterszak betiltásának?
– Az ELTE mesterképzésén éppen a magyar nőket és férfiakat is jelentősen érintő kérdésekről tanulhatnak az érdeklődő diákok, magyarul, rendszerezett keretben, az ország posztszocialista és kelet-közép-európai sajátosságait figyelembe véve. Az elmúlt évtizedek alatt jókora tudás halmozódott fel a különböző magyar, illetve régióbeli egyetemeken és kutatóintézetekben. Mindez így nem kerülhetne be a világ tudományos áramkörébe. Sőt a magyar tudományos nyelv sem fejlődik majd, mert nem lesz meg a szókincs a jelenlegi társadalmi problémák leírására. Nem lesznek közös európai kutatási programok és közös fokozatok. Ugyanakkor amióta világ a világ, a diákok az iránt érdeklődnek, ami tiltott gyümölcs. A CEU-n a társadalmi nemek program iránt folyamatosan növekszik az érdeklődés, a 22 helyre 200 körüli jelentkező van, csak a legjobbak kerülnek be. Nem csoda, hogy az egyetemi tanulmányaik végén nincsenek elhelyezkedési gondjaik.
A kormány neme
A CEU adatai szerint 398 egykori gender szakos diákjuk 42 százaléka oktatási-kutatási területen dolgozik, több mint 22 százalék nagyvállalatoknál, 16 százalék pedig alapítványoknál, civil szervezeteknél helyezkedett el. Társadalmi nemek tanulmánya mesterképzés csak az ELTE-n és a CEU-n van, utóbbi esetében csak a magyar diplomát adó képzést tilthatják be.
Az első nagy támadáshullám tavaly, a szak ELTE Társadalomtudományi Karán való elindításakor érte a gender tudományt, de ami akkor néhány kereszténydemokrata politikus elszigetelt véleményének tűnhetett, mára a kormányzati kommunikáció fő üzenetévé lépett elő. Tavaly Nacsa Lőrinc, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, vagyis a KDNP ifjúsági tagozatának elnöke a „meleglobbit” sejtette a szakindítás mögött, ami „nem segíti nemzetünk felemelkedését”. Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára pedig egyenesen megkérdőjelezte, hogy tudományos alapjai lennének a gendernek, és a marxizmus-leninizmushoz hasonló ideológiának bélyegezte.
Mindennek ellenére a szak elindulhatott az ELTE-n is, de nem kellett hozzá egy egész év, hogy a kormány meggondolja magát, Hollik István KDNP-s képviselőnek már nem is kellett semmi újat hozzátennie a korábbi érvrendszerhez: „(…) nem egy titkolt cél, hogy Magyarországon valóban egy kereszténydemokrata országot hozzunk létre, amely egyébként a normalitást és a keresztény értékeken alapuló életet és értékeket védi. Na, most az a helyzet, hogy a társadalmi nemek gondolata, ami nem egy tudomány, hanem egy ideológia, ráadásul szorosan köthető a liberális ideológiához, az azt gondolom, hogy ebbe nem fér bele.”
Az Oktatói Hálózat szerint az intézkedéstervezet durván sérti az egyetemi tanszabadságnak még az alaptörvényben található, leszűkített értelmezését is, amennyiben mondvacsinált indokok alapján, valós szakmai érvek nélkül szüntetne meg egy képzést. „Azt, hogy mi számít tudománynak, nem lokális kérdés, nem egy ország kormánya dönti el. Még az alaptörvény is kimondja, hogy erre kizárólag a tudomány művelői jogosultak. A társadalmi nemek tanulmányozása világszerte elismert tudományos tevékenység. Ezt a Magyar Akkreditációs Bizottság is elismerte, amikor engedélyezte a szak alapítását, pedig ennek a testületnek a húsz tagja közül is kilencet a miniszter delegál, és például csak kettőt a Magyar Rektori Konferencia” – mondja Barát Erzsébet, a Szegedi Tudományegyetem oktatója, illetve a CEU gender szakának vendégelőadója, aki szerint különösen arcpirító, amikor Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a képzés alacsony létszámára hivatkozik, hiszen azt is központilag határozzák meg, hogy az egyetemek az adott tanévben mennyi embert vehetnek fel bármely szakra. Barát Erzsébetet mindez arra emlékezteti, amikor az ötvenes években a szociológiát áltudománynak minősítették, vagy amikor a hatvanas években betiltották az angol szakot, pusztán politikai okokból.
Árulkodó, hogy az egyetemek, illetve a tudományos élet hogyan reagált, vagyis inkább nem reagált az ügyre. Az ELTE először olyan nyilatkozatot adott ki, amelyben gyakorlatilag elfogadta a döntést, majd valószínűleg az oktatók és a közvélemény egy részének felháborodásától nem függetlenül tiltakozni kezdett a szak megszüntetése ellen. A Magyar Rektori Konferencia szintén „nem támogatja” a tervet, és bár sok ilyen hangot hallani a tudományos élet különböző képviselői részéről, de a határozott, egységes kiállás még várat magára. Barát Erzsébet szerint mindez a centralizációból és a kölcsönös függőségi viszonyokból következik. „Külön egyezségek, játszmák zajlanak, és mindenki abban szeretne ügyes lenni, hogy a maga apró csatáit megnyerje. Mindenkinek taktikázni kell, hogy mikor érdemes megszólalni, és mit kell mondani ahhoz, hogy az üzenet célba érjen” – mondja az OHA képviselője, amely szervezet állásfoglalása szerint a magyar kormánypolitika, amely a genderkutatás és -oktatás témáját politikai célokra használja fel, rövidlátó és provinciális eljárásával önmagát teszi nevetségessé a világ közvéleménye előtt. Márpedig komoly következményei lehetnek, ha lemaradunk a nemzetközi tudományos élettől. „Ha így elzárjuk magunkat a nemzetközi tudományos élet elől, akkor nem marad más, mint a hitvita. Mint amivé most a jelenlegi vitát igyekeznek a kormányerők átírni” – teszi hozzá Barát Erzsébet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
