Interjú Rostoványi Zsolttal, a Corvinus Egyetem rektorával, iszlámszakértővel.
– Miért van az, hogy a világot az utóbbi évtizedekben megrázó sok terrorcselekményt az iszlám nevében hajtották végre, miközben az iszlám alapvetően toleráns vallás?
– Alapvető különbség van az iszlám vallás és az iszlamizmus között. Előbbi egy valóban toleráns vallás: évszázadokon keresztül békében éltek egymással a Közel-Keleten zsidók, muzulmánok, keresztények. Az iszlamizmus viszont a vallás elemeit felhasználó ideológia, politikai mozgalom, amely gyakran erőszakos akciókat, merényleteket hajt végre – az iszlám nevében. Hozzá kell tenni, hogy ezeknek az iszlamista szervezeteknek – például az Iszlám Államnak, vagy az al-Kaidának – a vezetői többnyire nem képzett vallástudósok. Sőt. Legtöbbjük egyáltalán nem járatos a valódi iszlámban. Amiről tehát szó van, az az iszlám vallás elemeinek sajátos interpretációja, amit ezek a szélsőségesek saját céljaik érdekében felhasználnak.
– Ez esetben a valódi, tiszta iszlám, amiről beszél, miért nem képes kivetni magából ezeket a szélsőségeseket?
– Talán mert olyan, hogy „Az Iszlám” nem létezik. Az iszlám vallást a különböző értelmezések alkotják. Ezek az interpretációk számos lényegi ponton különböznek egymástól. Egy dologban azonban megegyeznek: önmagát mindegyik az úgynevezett mainstream, vagy egyetlen hiteles, tiszta iszlámnak szeretné feltüntetni. Az iráni–szaúdi, a síita–szunnita, perzsa–arab ellentét is – több más mellett – erről az iszlám feletti hegemóniatörekvésről szól. Az iszlámnak ma nincs olyan központja, mint például a kereszténységnek a Vatikán, amely bizonyos dolgokat megmondana, vallási kérdéseket eldöntene. Vannak nagy tekintélyű, mértékadó vallástudósok, akik véleményt mondanak bizonyos kérdésekben. De gondoljunk csak a 2001. szeptemberi New York-i tragédiára, ami után nyolc elismert iszlám tudós ítélte el a történteket, de a világ közvéleményét – köztük a muszlimokat – ez nemigen érdekelte.
– A párizsi merényletet egy szatirikus hetilap szerkesztősége ellen követték el, néhány évvel ezelőtt egy dán karikaturistát támadtak meg a Mohamed prófétát ábrázoló rajzai miatt. Az iszlámnak nincs humora?
– Azt kell mondjam, hogy ha a vallásról és annak attribútumairól van szó, akkor nincs. Pontosabban szólva nagy különbség van a nyugati és az iszlám értékrend között. Nálunk a szólásszabadság, az önkifejezés szabadsága, a sajtószabadság sok más értéket megelőz. A Charlie Hebdo egyébként nemcsak az iszlámmal, hanem a kereszténységgel és a zsidó vallással is gyakran viccelődött, a katolikus egyház többször el is ítélte a lapot emiatt. A mi értékrendünk szerint ezzel a dolog el is volt intézve. Az iszlám azonban – legalábbis ebben a kérdésben – nem ilyen toleráns. Mondhatnám: a humorban – ha az Mohamed prófétával vagy a vallással kapcsolatos – nem ismernek tréfát.
– Példa erre Salman Rushdie esete, akire a Sátáni versek megjelenése után Khomeini ajatollah egy fatvában mondta ki rá a halálos ítéletet. Sőt. Nemcsak rá, hanem a könyv minden fordítójára.
– Ez tény. De komoly iszlám vallástudósok ezt már akkor helytelenítették, és bár évekig érvényben volt ez a fatva, Rushdie-nak nem esett baja. Mert a többség nem értett egyet vele. Most is azt mondom, akik ezeket a terrorakciókat végrehajtják a kisebbséghez tartoznak a muszlim világban.
– Európában és az Egyesült Államokban is nagy számú muzulmán él, viszonylagos békességben. Többségük sikerrel integrálódott az adott társadalomba. Ezért ért minket sokként, ami Párizsban történt, ahol két francia állampolgár gyilkolt az iszlám nevében francia állampolgárokat. Ennyire nem értenénk őket?
– Egy ilyen terrorakció akkor is sokkolta volna a világot, ha pontosan értenénk a mozgatórugókat. De nem értjük, és így még nehezebb a feldolgozás. Kölcsönösen nem értjük egymást. Nemrég végeztek egy felmérést, amelyben azt vizsgálták, hogyan látják egymást az európaiak és a bevándorló muszlimok. Az eredmény elkeserítő volt: sokkal negatívabban ítéljük meg egymást, mint ami a tényleges kép. A keresztények például a muszlimok többségéről azt gondolják, hogy nem akarnak beilleszkedni, miközben a megkérdezett muszlimok nagy része ennek az ellenkezőjét állítja. Tehát ez egyrészt migrációs probléma, másrészt egy adott ország kisebbségeinek és a többségi társadalomnak a gondja.
– Németországban nem ritkák a már szinte őshonosnak számító törökök és a frissen érkezett bevándorlók közti összecsapások. Az újonnan érkezettek radikálisabbak, vagy ők már nem beilleszkedni szeretnének, hanem valami egészen mást?
– Az iszlám társadalom a végletekig szétszabdalt. Megosztottak generációk szerint, származási ország szerint, vallási irányzat szerint. Olyan, hogy egységes iszlám Nyugat- Európában sincs. Az, hogy az újak militánsabbak lennének, mint a régi bevándorlók, csak ostoba általánosítás. Az viszont tény, hogy Nyugat-Európában mindkét oldalon erősödött a szélsőségesség. Tehát nemcsak a bevándorlók, hanem a bevándorlásellenesek részről is. Ennek az egésznek gazdasági, kulturális és társadalmi okai vannak, amit az elmúlt évtizedekben sajnálatos módon egyik országnak sem sikerült megnyugtató módon megoldania. A gyökereiket és megélhetésüket elveszítő emberek radikalizálódása érthető folyamat.
– Ráadásul Európára szinte rászakadt az elmúlt hónapokban a Közel-Keletről érkező, elsősorban szíriai és líbiai menekültek hulláma. Ha az eddigiekkel sem képes, ezzel hogyan fog megbirkózni Európa?
– Az „arab tavasznak” nevezett felkeléshullám legnagyobb negatívuma, hogy az állam szerepét számos országban tragikus módon meggyöngítette, és olyan csoportokat, törzseket, szervezeteket hozott helyzetbe, mint a tálibok, az Iszlám Állam vagy a Boko Haram. Az így kialakuló káosz kitűnő táptalaja minden szélsőségnek. És ne felejtsük el, mindez nem a világ másik felében játszódik le, hanem itt, a szomszédunkban.
---------------------------
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
