Nem hallják a hangjukat

Durván 1,5 millió 14 év alatti gyerek él az országban, és ha ehhez hozzávesszük a 20 év alattiakat, akkor már 2 milliós tömegről beszélhetünk, bizonyos szempontból mégis nagyon keveset tudunk róluk – derült ki az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja által szervezett Felnőtt rendszerek, gyermeki érdekek című konferencián.

A záró beszélgetésen szakértők és érintettek arra keresték a választ, vajon érdekli-e a gyerekeket a politika és a közélet, és vajon számít-e egyáltalán a gyerekek véleménye a társadalomnak.

Nagyon nehézkes a 15 éven aluliak vizsgálata Magyarországon, mert bármilyen kérdés feltevéséhez szülői engedély kell, ezért róluk nagyon kevés kutatás készül – magyarázza Szabó Andrea politológus, ifjúságkutató. A nagyobbakról viszont már többet tudni, például azt, hogy nagyon kevéssé érdeklődnek a politika iránt – a témáról elsősorban a hazugság és a korrupció jut eszükbe, ez pedig taszítja őket. Egész más kép rajzolódik ki, ha a politika kifejezés nem szerepel a kérdésekben, és a kutatók inkább közéletről, társadalmi problémákról, iskolai és jogi kérdésekről érdeklődnek. Ilyenkor az látszik, hogy az ifjúság egyáltalán nem annyira apolitikus.


Női morzsolódás

Hasonlóan vélekedett Kálló Dániel, a Független Diákparlament képviselője szerint a tanulók valóban nem motiváltak a közéletben való részvételben, mivel nem gondolják, hogy képesek érdemi hatással lenni az ügyekre – de igenis érdeklődnek politikai kérdések iránt, azok gyakran szóba jönnek az iskolai folyosókon is.

Sőt, a fiatalok köreiben még az sem igaz, hogy a közélet a férfiak terepe lenne: a Független Diákparlamentben például létezik női kvóta, de ezt eddig egyetlenegyszer sem kellett „bevetni”, mert a képviselők között rendre többségben vannak a lányok. „Szomorú, hogy az idő múlásával valahogy mégis lemorzsolódnak” – mondta Kálló Dániel.


A kormány nem reagál

A gyerekek közéleti részvételének és érdekérvényesítésének komoly gátja, hogy sok esetben maguk a felnőttek sem támogatják őket ebben. A beszélgetésen részt vett Horváth Leon aktivista, egykori állami gondozott tinédzser is. Aki 18. évének betöltése előtt 11 nappal végül pert nyert a gyámhivatallal szemben, mert jogellenesen küldték speciális lakásotthonba – feltételezhetően azért, mert korábban rendszeresen felemelte a szavát a gyermekotthonban tapasztalt visszásságok miatt. Bár kétségtelenül voltak olyan szakemberek, akik segítették, a legtöbb felnőtt szemét szúrta, amikor a sarkára állt. Hasonló ellenállást a Független Diákparlament képviselője is érzékel, aki szerint az oktatási rendszer kritikáját gyakran összekeverik a kormányellenességgel, pedig ők csak jobb oktatást szeretnének, és igyekeznek nem belefolyni a pártpolitikába.

A kormány rendre nem reagál megkereséseikre, ráadásul általános vélekedés velük kapcsolatban, hogy „ugrálnak, pedig igazából csak nem akarnak tanulni”.

„Éppen azért dolgozunk, hogy legyen értelme tanulni” – tette hozzá  a diákképviselő.


Pozícióféltés

Ennek kapcsán Németh Barbara, a Hintalovon Alapítvány gyermekjogi programvezetője arra hívta fel a figyelmet: egyáltalán nem mindegy, hogy a gyerekeket valóban bevonják-e a döntéshozatalba, vagy csak dekorációnak, biodíszletnek használják őket. „A gyerekek hangjával és jogaival kapcsolatban van egy olyan félreértés, hogy ha ők megismerhetik ezeket, és élnek is velük, akkor valamiképpen veszélybe kerül a felnőttek hatalmi pozíciója” – mondta a gyermekjogi szakember. Abban mindenki egyetértett, hogy amennyiben elfogadjuk, hogy az iskola az életre készíti fel az embereket, és megadja a később követett minták nagy részét, akkor a közügyekben való részvételt is itt kell elkezdeni. Ebben jelenleg nagyon rosszul áll a magyar oktatási rendszer, pedig a populizmus és a szélsőséges irányzatok előretörése nagyon is indokolná, hogy nagyobb figyelem jusson a gyerekek politikai szocializációjára, és a véleményük figyelembevételére.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!