Nem hit kérdése

A magyar állam meggyőződése, hogy az oktatás legfontosabb szereplői az egyházi fenntartású intézmények, a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle. Ami ezen túl van, az vitatható, megkérdőjelezhető, és nem tudni, kiállja-e a következő évszázadok próbáját – mondta múlt hétvégén Lázár János Mezőtúron, a református kollégium felújított könyvtárának átadásán, ismét követ dobva az oktatás nyugodtnak egyébként sem nevezhető vizeibe. Ezek a kijelentések még betudhatóak lennének annak, hogy a Miniszterelnökség vezetője valami kedveset akart mondani a vendéglátóinak, az viszont már az oktatás többi szereplőjének is szemet szúrt, hogy Lázár kiemelte: minden egyházi oktatási intézmény terjeszkedését támogatni fogják, mert „a nemzet ezeken keresztül erősödik”, sőt, az új nemzeti alaptantervet és a magyar oktatáspolitika megszervezését ezeknek az elveknek rendelik alá. A főminiszter szavai azért is keltenek nagy megütközést az oktatásban dolgozók körében, mert az egyházi iskolák térnyerése már így is szembeszökő az elmúlt években, és számtalan kiváltságot élveznek az állami fenntartású iskolákhoz képest. De az értelmezhetetlen, hogy a már korábban bevezetett kötelező hit- és erkölcstan bevezetésén túl milyen módon szeretnék beépíteni a keresztény értékeket a tantervbe, annál is inkább, mert ez veszélyeztetné a felekezeti semlegességet.

A Pedagógusok Szakszervezete úgy reagált a hírre: nagyon remélik, hogy Lázár csak a magánvéleményét mondta el, „hiszen egyetlen kormány sem kényszeríthet rá semmilyen világnézetet a nemzetre. (…) Az iskoláknak a tantervét, szervezetét, felügyeletét az államnak úgy kell alakítania, hogy azok a vallási, világnézeti ismereteket tárgyilagosan, kritikusan, pluralista módon közvetítsék.
Az állam nem kényszerítheti a szülőt arra, hogy gyermeke az állam által fenntartott iskolában a család vallási vagy lelkiismereti meggyőződésétől eltérő nevelést kapjon” –
szól a nyilatkozat. Márpedig most sem csak azok a gyerekek tanulnak egyházi fenntartású iskolákban, akiknek a szülei vallásos nevelésben szeretnék részesíteni őket. Sok esetben ez tűnik a jobb lehetőségnek. Ma az egyházi fenntartású iskolákban sokszor jóval nagyobb a szabadság, mint a KLIK kezében lévőkben.

„Nem hallottam túl jókat a közelünkben lévő állami iskoláról, sok a problémás gyerek és a felső tagozat kifejezetten rossz. Ezért úgy döntöttem, a katolikus iskolába íratom a kislányom, annak ellenére, hogy a családunk nem kifejezetten vallásos, bár én a magam módján hiszek Istenben” – magyarázza Szandra, miért döntött az egyházi fenntartású iskola mellett. A lánya felvételének pedig semmi akadálya nem volt, nem volt elvárás, hogy katolikus legyen, de még az sem igazán számított volna, ha nincs megkeresztelve. Bizonyos szertartásokat persze be kell tartani az iskolában, a tanítás minden reggel közös imával kezdődik, de ez egyáltalán nem tűnik nagy tehernek, pláne, hogy utána az első óra földön ülős beszélgetéssel kezdődik. Itt mindenki elmondhatja, mi okoz neki éppen örömet, vagy nyomja a szívét, így a tanító néninek mindenképpen feltűnik, ha valamelyik kis diákja gondokkal küzd. Ez pedig Szandra szerint fontos, úgy érzi, itt odafigyelnek a gyerek lelkére is, cserébe nem nagy ár, hogy évente néhányszor „ajánlatos” elmenni misére, de következménye annak sincs, ha ezt nem teszik. Néha ugyan furcsa helyzeteket szül a családban, hogy a kilencéves többet tud az apostolokról, mint bárki más, a családi ebédeknél pedig néha egyedül imádkozik, de különösebb gondot mindez nem okoz. „Az elején voltak dilemmáim, hogy van-e ennek így értelme. De most én is kicsit újratanulom a keresztény szertartásokat. A lányom napjai például már az ünnepi készülődésről szólnak, legalább én is tudom, melyik gyertya mit jelent az adventi koszorún” – mondja Szandra, akinek egyedül az nem tetszik, hogy a hittan elég kemény, dolgozatot írnak belőle, amiért osztályzat jár, és a házi feladat is elég sok. De így van ez az állami iskolákban is, cserébe viszont sokkal kisebb a mozgástér.

„Az egyházi fenntartású iskolák szemben az államiakkal, saját kerettantervet dolgozhatnak ki, és ehhez kapcsolódóan szabadon választhatnak tankönyvet is. Mivel világnézetileg elkötelezettek, ehhez igazíthatják az oktatott tartalmat. Működésükhöz kiegészítő normatív támogatást kapnak az államtól, ami lényegében teljesen magára vállalja a működésük költségeit” – kezdi sorolni a különbségeket dr. Szüdi János oktatási szakértő, aki azt is megjegyzi: mindez csak azokra az egyházakra vonatkozik, amelyeket elismer az állam.

Az állami intézményrendszerben általában szétválasztották egymástól az óvodákat, amelyek maradtak az önkormányzatoknál, és az iskolákat, amelyeket a KLIK, szakképzés esetén pedig a Nemzetgazdasági Minisztérium tart fenn. „Ezek között az intézmények között gyakorlatilag semmilyen kapcsolat nincs, ez pedig megnehezíti a gyerekek életpályáját, előrelépését. Az egyházak kezében viszont rengeteg olyan intézmény van, amely egy helyen tömöríti az óvodát, általános iskolát, a gimnáziumot akár kollégiummal együtt, ez pedig azért fontos, mert a szülőnek nagy nyugalmat ad, hogy beíratja a gyerekét valahova háromévesen, és onnantól nem kell azon görcsölnie, hogy hova megy majd iskolába, hol tanul tovább, az útja simának tűnik” – mondja Szüdi János. Szerinte ráadásul nem lehet általánosítani, vannak olyan egyházak,  ahol komolyabban veszik a vallási előírásokat, máshol kifejezetten lazák, és csak néhány apróságban jelenik meg a világnézeti elkötelezettség. Így egyre több szülő számára jelenthet vonzó alternatívát az egyházi iskola, a folyamat pedig a szakértő szerint oda vezethet, hogy az állami ellátórendszer inkább a szegényeknek, leszakadóknak marad meg. Az állami iskolákban pedig szűkítik a gimnáziumi férőhelyeket, nehezebbé válik az érettségihez jutás.

„Mindez egyfajta gazdaságpolitika része, amely az olcsó munkaerőre alapoz. Orbán Viktor megmondta, hogy »egy jó szakma felér egy diplomával«, de azt elfelejtette hozzátenni, hogy ez akkor igaz, ha minden gázszerelő mellé egy miniszterelnök is jár” – összegez Szüdi János.

2010 után az egyházi iskolák száma gyors növekedésnek indult, nem függetlenül attól, hogy az önkormányzatok egy része szívesebben adta az intézményeit valamelyik felekezetnek, mint az állami fenntartónak, az azóta is döcögve működő KLIK-nek.

Így 2010 és 2014 között az egyházi fenntartású intézmények száma 68 százalékkal nőtt – állapítja meg a Társadalmi Riport 2016 egyik tanulmánya. Ezzel párhuzamosan az ilyen intézményekben tanuló diákok száma is folyamatosan nőtt, 2001 és 2011 között 60 százalékkal, majd 2014-ig újabb 47-tel. A TÁRKI kutatói azt is megállapítják, hogy az egyházi intézményekben tanulók aránya a kisebb településeken jóval magasabb, mint a városokban, és egyre több olyan település van, ahol állami iskola már egyáltalán nincs is, vagyis az ott élőknek már nincs is választási lehetőségük. Két  évvel ezelőtt az általános iskolások 3 százaléka lakott ilyen településen, és azóta még nőhetett is a számuk. Az is szembetűnő, hogy az egyházi iskolák aránya elsősorban a dél-alföldi, észak-magyarországi, vagyis a legszegényebb régiókban nőtt. Itt már nem ritka, hogy minden ötödik általános iskolás és minden harmadik középiskolás gyerek vallásos nevelést kap.

Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a nagy egyházak levették volna a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek oktatásának terhét az állam válláról, sőt. A kutatók megállapítása szerint ezek az iskolák a szegényebb településeken is a kedvezőbb helyzetű diákokat részesítik előnyben. A vidéki helyzetet jól ismerő szakemberek már régóta figyelmeztetnek: az egyházak térnyerése az oktatásban további szegregációhoz vezet, az igazán rossz helyzetben lévő, zömében cigány gyerekek maradnak az állami általános iskolában, ahonnan sokszor már esélyük sincs továbbtanulni. Kicsit más a helyzet a középiskolákban, ott ugyanis kifejezetten sok hátrányos helyzetű tanulóval foglalkoznak az egyházak. Mindennek a tanulói eredményekre való hatását még korai lenne megállapítani, és talán nem is ez a fontos. Ugyanakkor ez a tendencia az egyházi vezetők között sem arat egyértelmű sikert.

Beer Miklós, a váci egyházmegye püspöke szerint megtisztelő az elvárás, amit a kormány oktatásügyben az egyházakkal szemben támaszt, de – ahogy az már korábban is kiderült – megvannak a maguk korlátai: már most is nehezen kezelik az óriási túljelentkezést a kiemelt intézményeikbe. Az egyházi elöljáró szerint ők „sosem támasztottak ilyen mértékű igényeket az állam elé”, nem kértek ekkora szeletet az oktatási tortából. Az erőltetett, térítési szándékú tendenciát a területen kontraproduktívnak tartja, ahogy tette ezt több ízben a kötelező hit- és erkölcstanoktatás vonatkozásában is. „Az ilyen megnyilatkozások inkább gyengítik a történelmi egyházak népszerűségét. Az egyház feladata, hogy minden esélyt megteremtsen arra, hogy valaki megtalálja Istent, nem pedig az, hogy ne legyen más választása valakinek, ha iskolába jár” – fogalmaz Beer Miklós. Márpedig ha folytatódnak az elmúlt évek tendenciái, és az állami iskolák gúzsba kötésével párhuzamosan egyre több egyházi iskola alakulhat, ahol a szülők számára vonzó, bizonyos szempontból szabadabb, gyerekközpontúbb oktatás folyhat, Lázár János „álma” a keresztény nevelésről, magától megvalósulhat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!