A magyar nők nincsenek tisztában azzal, hogy nap mint nap hátrányos megkülönböztetés éri őket. Egy olyan tradicionális társadalomban, amilyen a miénk, nehéz értelmezni a nyugati mintát, amelyben az esélyegyenlőség megteremtése ösztökéli a nőket a szülésre és nem egy férfi parlamenti képviselő felszólítása. Schadt Mária szociológussal beszélgettünk.
– Ön szerint Varga István fideszes parlamenti képviselő emlékezetes és nagy botrányt kiváltott felszólalása a családon belüli erőszak ügyében mennyiben tükrözi a nők társadalmi megítélését Magyarországon?
- Nem volt igazán meglepő ez a megnyilvánulás Varga István részéről, hiszen a magyar társadalom általánosan tradicionális vonalát képviseli, amelyben természetes, hogy a nőnek az a legszentebb kötelessége, hogy anya legyen, és figyelmen kívül hagyja a fejlett országokban zajló egyenjogúsági folyamatokat és azok akár a gyermekvállalásra vonatkozó pozitív hatásait is. Érdekes volt azonban, hogy a 2012-es Demográfiai Portréra hivatkozott, holott ott éppen azt olvashatta, hogy 2010 az az év, ahol a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülő nők aránya először haladta meg az alacsonyabb iskolai végzettségűekét. Az ember feltételezné azt, hogy egy parlamenti képviselő a társadalmi változásokkal, a nőket érintő előítéletes megnyilvánulásokkal, a családon belüli problémákkal sokkal inkább tisztában van. Azt is tudnia kellene, hogy az Európai Unió 27 tagállamában hogyan alakul az egy nőre jutó gyermekvállalási kedv: egyértelmű, hogy azokban az országokban, tehát az észak-európai államokban a legmagasabb, ahol a női képviselők parlamenti aránya is a legmagasabb, 3040 százalék. Ahol a családok problémáival, gondjaival jobban foglalkoznak, hiszen ahol a nők beviszik ezeket az őket érintő kérdéseket a politikába, ott magasabb a gyermekvállalási kedv is. Az olyan tradicionális értékeket preferáló országokban, mint Olaszország, Spanyol ország, Portugália vagy éppen Magyarország jóval alacsonyabb ez a szám, hiszen a gyermekvállaláshoz szükséges jogok és a feltételek képviselet hiányában jóval kedvezőtlenebbek.
- Hogyan látják magukat, helyzetüket a magyar nők?
- Általában elmondható, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy hátrányos megkülönböztetés éri őket, hiszen ebben a tradicionális társadalomban szocializálódtak, az otthoni minták is ezt örökítették, és ami az egyik legnagyobb probléma: az oktatás sem foglalkozik a társadalmi nemek kérdésével, ahogy egyáltalán a párkapcsolatokkal, a családdal mint rendszerrel sem. Ráadásul megfigyelhető nálunk az a jelenség, hogy az előnyös társadalmi helyzetbe került nők jelentős hányada nem akar a női érdekképviselettel foglalkozni, tehát az általuk kitaposott utat másnak könnyebbé tenni, mert úgy gondolják, hogy az adott területen hátrányos helyzetbe kerülhetnek.
- Egy kutatás azt derítette ki, hogy míg Európában nálunk végzik a legkevesebb házimunkát a férfiak, mégis mi vagyunk a legelégedettebbek a „teljesítményükkel”.
- A női szerep kétosztatúvá vált, a magánéletben és a munkában egyaránt helytállnak a nők, de a férfiszerep sokkal kevésbé alakult át. Továbbra is az az általános vélekedés, hogy a családi feladatok ellátása csak a nők feladata, holott ezek a feladatok nem kötöttek biológiai nemhez, szülni csak a nők tudnak, de például szemetet levinni vagy akár gyereket pelenkázni a férfiak is. A családok nagy része gazdaságilag is csak két keresővel tud stabilan működni, tehát anyagilag is felelős egy nő a családjáért, de emellett a függetlenség is fontos, hogy egy esetleges válás alkalmával boldogulni tudjon az illető.
- Ön publikált egy tanulmányt Esélyegyenlőség a tudományos szférában címmel. Milyen következtetésekre jutott?
- Olyanok körében végeztük a kutatást, akik komoly sikereket értek el az adott tudományterületen. Összességében elmondható, hogy a kutatásban részt vevő nők karrierje többször akadt meg (nyilván a gyerekszülés miatt), mint a férfiaké, és kevésbé érezték partnerük támogatását. A tudós férfiaknak átlagosan több gyerekük van, kevesebb köztük az egyedülálló vagy az elvált. Az rajzolódott ki, hogy a nők a sikereikért sokszor magánéleti kudarccal kell, hogy fizessenek. Pedig tehetség szempontjából teljesen mindegy, hogy valaki férfinak vagy nőnek születik, és ha nem segítünk a tehetségek kibontakoztatásában, magunknak ártunk.
- Az új felsőoktatási keretszámok mintha pont ellentétes irányba hatnának.
- Az „elnőiesedett” karokon, tehát a bölcsész, jogi, közgazdasági karokon ezután jóval kevesebben tanulhatnak ingyenesen, tehát pusztán ez is a női diplomások számát csökkentheti. Ezen túl, ha egy családnak majd döntenie kell, hogy fiát vagy lányát taníttassa, valószínűleg azt választja, akinek fontosabb, hogy jó diplomája legyen, akinek a „tradicionális értékek szerint” majd el kell tartania egy családot…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!