Igen széles a tárháza a putyini kormányt kritizáló erők lefogásának. Bebörtönzés, gyanús körülmények közti gyilkosság, vagy cenzúra – alapeszközei annak, hogy a nem kívánatos hangok elhalkuljanak.
2006-ban egy liberális politikust, Szergej Jusenkovot lőtték le saját otthona közelében – a tettes azóta is ismeretlen. Egy évvel később az emberjogi aktivista, Nyikolaj Girenko is merénylet áldozata lett csakúgy, mint 2006 szeptemberében Andrej Kozlov, az orosz központi bank alelnöke, aki állítólag ekkor már komoly korrupciós ügyeket tárt fel. Októberben Anna Politkovszkaja orosz újságírónőt moszkvai lakóházának liftjében találták holtan. Szó szerint kivégezték: testében három, fejében egy golyót találtak. Az újságírónő kíméletlen kritikusa volt Putyinnak, meggyilkolása előtt egy tényfeltáró riporton dolgozott, mely a csecsenföldi háború borzalmait, illetve annak orosz vonatkozásait tárta volna fel. Azóta sem tudni pontosan, ki és miért ölette meg.
Egy hónappal később hunyt el több hetes szenvedés után Alekszandr Litvigyenko egykori orosz titkosszolgálati ügynök, aki azt tűzte ki feladatául, hogy feltárja a KGB utódszervezetének gyanús ügyeit. Állította például, hogy őt bízták meg a még külföldön is kényelmetlenné vált Berezovszkij meggyilkolásával. Végül polónium 210-es radioaktív izotóppal mérgezték meg Londonban, ekkor viszont maga Berezovszkij állította, hogy az egykori ügynököt Putyin ölette meg. Ő sem járt sokkal jobban, 2013-ban holtan találták dél-angliai birtokán, a vizsgálat szerint öngyilkos lett. Litvigyenko ügyében nemrég újra kezdődött a nyomozás, amely egyre inkább azt igazolja, hogy valóban az orosz kormány állt a merénylet mögött.
Az utóbbi években az ellenzék leghangosabb és leghatékonyabb embere Alekszanrd Navalnij volt. A politikust és öccsét csalással és pénzmosással vádolják, ennél viszont nagyobb gondja lehet a kormánynak, hogy Navalnij a korrupció elleni harc éllovasa volt, és minden erejével arra törekedett, hogy nyilvánosságra hozza a Putyin-éra gyanús ügyleteit.
Pere két éve folyik a bíróságon, feltehetően hamarosan megszületik az ítélet: legalább 10 év börtönre számíthat. Addig is gyakorolhat: épp a múlt héten ítélték 15 napi elzárásra azért, mert a március elsejére szervezett ellenzéki tüntetés szórólapjait osztogatta. Tavaly egyébként indult a moszkvai főpolgármesterválasztáson, és a második legtöbb szavazatot szerezte meg. Rendszeres fellépője a kormányellenes tüntetéseknek.
Csakúgy, mint az orosz írónő, Ljudmilla Ulickaja, aki ha csak teheti, minden lehetséges külföldi fórumon kritizálja Putyint és körét. Ő saját bevallása szerint is félig már az emigrációba menekült. Nemrég bíróság elé citálták homoszexuális propaganda vádjával, miután gyermekkönyvében szó esik arról, hogy egyes országokban megengedett az azonos neműek házassága.
Ehhez képest az, hogy a kormány kezdeményezésére az ellenzéki eszmékkel szimpatizáló írók, Vlagyimir Szorokin és Viktor Pelevin könyveit ingyen be lehet cserélni az orosz irodalom klasszikusaira, már szinte nem is tűnik olyan vészesnek. Egy biztos: az utóbbi 15 évben sokan megtanulták: aki Putyinnal akasztja össze a bajszát, az nem sok jóra számíthat.
Öngyilkos lett a bécsi börtönben Rahat Alijev, a kazah elnök volt veje. A kazah államfő, Nurszultan Nazarbajev legidősebb lányának férjeként fényes karriert befutó orvos-közgazdász 2007-ben lett kegyvesztett, amikor kazah bank, a Nurbank átvételét tervezte, elrabolták és meggyilkolták annak két vezetőjét. Azóta üldözik a kazah titkosszolgálatok. Alijev tavaly júniusban önként adta fel magát Bécsben, hogy ott várja ki, amíg tisztázzák a kettős gyilkosság vádja alól. Állítólag korábban azzal fenyegették meg, hogy öngyilkosságként álcázva felakasztják. Naplójában írt erről mielőtt védelmet kért, a napló azóta eltűnt, csak ügyvédei jelezték az immár halott Alijev félelmeit.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!