Nem lesz helyük az önző államoknak az új Európában

– Kemény év áll az Európai Unió mögött. Máshogy látja az EU jövőjét, mint tavaly májusban?

– Kényes időszakát éljük most az európai integrációnak. Először merült fel annak a lehetősége, hogy az EU darabjaira hulljon az egymást felerősítő válságok következtében. Baljós a kép, ha azt nézzük, hány területen éri kihívás az uniót.

– Készüljünk a búcsúra?

– Dehogy! A nehézségeknek dacára is van jövője az európai egységnek. Az integráció fejlődését mindig is a külső kihívásokra adott válaszok határozták meg, semmint az unión belüli politikai csatározások. Annyi külső nehézséget kell együtt megoldaniuk, hogy ezúttal is képesek leszünk túllendülni a belső ellentéteken.

– Helyes döntés volt megállapodást kötni Törökországgal a menekültválság kezelése érdekében?

– Ez érdekházasság volt, nem szerelemből köttetett. Tény, hogy nem a legjobb megoldás az európai menekült- és bevándorláspolitika szempontjából szövetségre lépni Törökországgal, ahol az emberi jogok és a biztonság is hagy maga után kivetnivalókat. De cselekedni kellett, hogy felszámoljuk a balkáni útvonalon uralkodó káoszt.

– Milyen gyerek születhet egy érdekházasságból?

– Ha szerencsénk van, mindkét fél nyertesen jöhet ki belőle. A Törökországnak nyújtott anyagi támogatásnak köszönhetően az EU-nak nem kell más kultúrából érkező emberek millióit befogadnia. Törökország számára is előnyös lehet az egyezség, mert felgyorsulhatnak az uniós csatlakozási tárgyalásai, és a vízumrendszer és más támogatások megkönnyíthetik az emberek életét. Ám ehhez az kellene, hogy Törökország a nemzetközi jognak megfelelően bánjon a menekültekkel. Mivel az emberi jogok helyzete az elmúlt hónapokban sem javult, a levegőben lóg, végre fogják-e hajtani a megállapodást vagy sem.

– Vannak vészforgatókönyvek arra az esetre, ha megfeneklik az együttműködés?

– A schengeni és dublini rendszerek fenntartása érdekében mindenképp meg kell erősíteni az EU külső határait. Amennyiben a törökökkel kötött alku kútba esik, tovább kell szigorítani a határőrizeten. Viszont ha továbbra is jönnek a menekültek, méltányosan el kell osztani őket az uniós tagországok között. Nem igazságos, hogy három, legfeljebb öt tagország viselje a menekülthullám terheit egy 28 tagból álló közösségben.

– Mit lehet akkor tenni, ha bizonyos államok – élükön Magyarországgal – nem hajlandóak befogadni a kvóta szerint rájuk eső menekülteket?

– Az EU-csatlakozáskor minden állam vállalta, hogy lojálisan együttműködnek majd egymással. A szolidaritás az EU egyik alapelve. De a segítség kétirányú: nemcsak akkor kell működnie, ha mi kérünk, hanem akkor is, ha minket kérnek valamire. Ha a tagországok nem ennek a szellemében cselekszenek, akkor az EU-nak olyan intézkedéseket kell hoznia, ami előnybe hozza a szolidáris tagállamokat, és negatív következményekkel jár azok számára, akik következetesen megtagadják az együttműködést.

– Mit jelenthetnek ezek a negatív következmények?

– A jelenleg hatályos szerződés szerint az Európai Unió bíróságának kell ilyen esetben döntenie. Anyagi és politikai következményei lehetnek a dolognak. Hogy a kevésbé szolidáris tagállamok nyelvén szóljak: felfüggeszthetik az uniós támogatásokat.

– A jövőben el lehet képzelni egy olyan szerződésmódosítást, ami ennél is komolyabban szankcionálja, ha a tagállamok nem tisztelik az EU alapelveit?

– Nemrég indították el a jogállamiság-vizsgálatot Lengyelország ellen. Ez egy új eljárás, így nem tudhatjuk, mi lesz a vége. Viszont hosszú távon csak akkor maradhat meg az EU, ha továbbra is értékközösségként működünk, ahol a jogállamiság elsőbbséget élvez. Ha az országok megtagadják ezeket az elveket, az az EU végét jelenti.

– Az egész európai integráció érhet véget, vagy csak a vonakodó államok uniós tagsága?

– Búcsút inthetünk az elmúlt évtizedek sikeres fejlődésének, ha visszatérünk ahhoz a mentalitáshoz, mikor a nemzeti szuverenitás az első számú érdek, és az európai közösség csak ezután jön. Az ilyen magatartásnak értelemszerűen következményei vannak arra nézve, hogy egy tagállam továbbra is az európai család tagja maradhat-e. Arra, hogy a vezető országok egy új szerződést kössenek egymással, és csak az „arra érdemeseket” hívják meg, akkor van esély, ha bizonyos tagállamok megbénítják a főbb politikaterületek működését. Első körben lojalitást kérnek majd a tagállamoktól. Ha ezt nem kapják meg, akkor nélkülük hoznak majd létre egy új egységet. Számomra ez inkább aggasztó fejlemény lenne, mint kívánatos megoldás.

– Egyre többször hallani, hogy a 2017-es német és francia választások után új alapokra kell helyezni az európai integrációt. El tud képzelni egy olyan megoldást, ahol deklarálják a többsebességes Európa létét? – A többsebességes Európa már most is létezik. Külön köröket alkot például az eurózóna, a schengeni övezet és a 28 tagból álló közös piac Európája. Ha a júniusi népszavazás után Nagy-Britannia módosított feltételekkel az EU tagja marad, egy újabb kör jön létre, a 27 tagú EU plusz az Egyesült Királyság.

– Az eurózóna sorsa hogyan alakul majd?

– Az elmúlt hét év gazdasági és pénzügyi válságának az a legnagyobb tanulsága, hogy a monetáris unió nem működőképes, ha nem egészíti ki egy valódi gazdasági és költségvetési unió is. A válságkezelés során ennek bizonyos mozaikdarabjait már megalkották, de kényszerűségből sokszor az uniós jogrendszeren kívül kellett megoldásokat találni. Biztos vagyok benne, hogy a francia és német választások után megpróbálnak majd pontot tenni a folyamat végére. Így létrejöhet egy valódi költségvetési és gazdasági unió. De a kapu nyitva áll azok számára, akik hajlandóak csatlakozni az eurózónához.

– Milyen változtatások várhatóak?

– Az eurózónának közös költségvetésre van szüksége, mert a tagok válság esetén nem tudják leértékelni a valutájukat. Csak strukturális reformokkal lehet a válságot kezelni, de önmagukban nem sikeresek a megszorítások. Ezért létre kell hozni egy közös pénzügyi alapot. Ezt egy európai pénzügyminiszter irányítaná, aki közvetlen választással kerülne hatalomba, öt évre. A kibővített költségvetés mellett közös európai befektetéspolitikát, adórendszert és a munkanélküliség felszámolására alkalmas szociális politikákat is ki fognak alakítani az EU-ban. Németország jelenleg közvetett módon, a mentőcsomagokat nyújtó Európai Stabilitási Mechanizmuson finanszírozza a tagállamok deficitjét. 2017 után változtatni kell ezen, a németek ezután sem fogják ajándékba adni a pénzt, valamilyen feltételhez kötik majd a kifizetéseket. De az egész rendszer tisztább lesz.

– Ehhez az is szükséges, hogy a transzunió és a közös pénzügyminiszter ellen tiltakozó Angela Merkel vereséget szenvedjen 2017-ben?

– A kancellárnak van egy jellegzetes vonása: pragmatikusan cselekszik. Mindig azt teszi, amit az adott helyzetben kell. Ezért nem zárnám ki azt a lehetőséget, hogy igent mond arra, amit a múltban ellenzett.

– De képesek lesznek egyáltalán a hagyományos politikai pártok választást nyerni Németországban? Az osztrák példa aggodalomra ad okot.

– Egész Európában érezhető a politikai elit és a hagyományos pártrendszer iránt érzett ellenszenv. Az én hazámban az Alternatíva Németországért (AfD) ezt az idegenkedést kombinálja a külső hatások miatt érzett felháborodással. Tavaly 1,5 millió menekültet fogadtunk be. Ebben az évben 200 ezren érkeztek, és ha ilyen ütemben jönnek ezután is, 2016-ban 600 ezer menekültet kell befogadni, akiknek a nagy része maradni fog. Az idegenektől való félelem és a politikai elit iránt érzett szkepszis igen trükkös elegyként csapódik le a német társadalomban.

– Mivel lehet ezt feloldani?

– A hagyományos pártoknak egyértelművé kell tenniük: nyitottak vagyunk, de a társadalmunknak igenis vannak alapvető értékei és szabályai, amelyekről nem alkuszunk. A bevándorlóknak akkor is alkalmazkodniuk kell a rendszerünkhöz, ha muszlimok. És nem fordítva, mert ők élnek a mi országunkban. De azt is be kell látni, hogy a 21. század a globalizáció kora. Egy ideig lehet kerítéseket építeni, de nem ez a jövő kulcsa.

 

Emberek Európája
Az európai parlamenti választások reformján dolgozik jelenleg Jo Leinen. Danuta Hübner lengyel néppárti képviselővel együtt dolgoztak ki egy olyan jogszabálytervezetet, amely átláthatóbbá tenné a referendumot. „Az állampolgárok Európáját szeretnénk megteremteni a kormányok Európája helyett, hogy az EU közelebb kerüljön az emberekhez. Valódi demokráciát szeretnénk, ahol az emberek is részt vehetnek a politikában, és nem technokráciát, ahol csak a bennfenteseknek van szava” – mondta lapunknak. A javaslat egyik legellentmondásosabb része arra vonatkozik, hogy a pártcsaládok a választások előtt 12 héttel nevezzék meg jelöltjüket az Európai Bizottság élére. A 2014-es választások során lényegében már létezett a „Spitzenkandidat” intézménye, a Néppárt jelöltje Jean-Claude Juncker, a szociáldemokratáké pedig Martin Schulz volt. Ha a képviselők reformterve megvalósulna, akkor intézményesülne a gyakorlat. Érdekes módon éppen a fideszes európai parlamenti képviselők, illetve a brit konzervatívok voltak azok, akik a tervezet ellen szavaztak novemberben. Jelenleg a szakminiszterekből álló Tanácsnak kellene egyhangúlag rábólintani a változtatásokra, amire még Jo Leinen szerint sincs esély. A képviselő azt reméli, hogy a 12 pontból legalább néhányat sikerül majd megőrizni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!