Tízezrek lépték már át idén illegálisan a magyar határt. És tízezrek vonultak át az országon, mert nem akarnak itt maradni. 2014-ben a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) mindössze 240 esetben bírálta el pozitívan a menedékkérők kérelmét. Ennél is beszédesebb az adat: míg tavaly az első hat hónapban 139 menekültet ismertek el, addig idén az első fél évben, amikor a menedékkérők száma több mit tízszeresére emelkedett, mindössze 73-an kapták meg ezt a papírt. Vagyis feleannyian.
Ennek okai közt szerepel a BÁH leterheltsége éppúgy, mint a tény, hogy a menekülteknek eszük ágában sincs itt maradni.
De miféle „veszélyt” is jelentenek azok, akik nálunk maradnak? Hónapokig tartó procedúra – és ez csak ahhoz kell, hogy kapjanak egy papírt arról, hogy nálunk tartózkodhatnak. A menedékkérőknek eddig sem volt könnyű dolguk. A BÁH ugyanis minden esetben egyenként vizsgálja ki kérelmüket, mielőtt dönt: maradhatnak, vagy menniük kell.
Akad olyan afgán férfi, aki lassan két éve vár arra, hogy ügye rendeződjön. Amikor 2013-ban bekerült a magyar menekültügyi rendszerbe, regisztrálták, vallomását felvették, ügyét elkezdték kivizsgálni, ám ő közben Ausztrián keresztül Németországba távozott, mert kilátástalannak ítélte az itteni helyzetet. Onnan azonban visszaküldték a hatóságok, így másodszor is nekifutott idehaza a kérelemnek. Ismét meginterjúztatták, ám a két vallomás közt (hónapok teltek el) volt némi ellentmondás, például nem egyeztek a dátumok. Kérelmét ezért a BÁH elutasította, mert nem találták szavahihetőnek. Ő azonban nem adta fel, és újra menedékkérelmet nyújtott be. Helyzete eközben lassan kilátástalanná válik. Egy menedékkérőnek ugyanis kevés a lehetősége.
Aki megkapja a menekült vagy oltalmazott státuszt, az maradhat az országban. Két hónapja van, hogy elhagyja a befogadó állomást (ha ezt eddig nem tette meg), és új életet kezdjen. 2014 óta lehetőségük van arra, hogy integrációs szerződést kössenek a BÁH-hal, ennek értelmében a családsegítő szolgálat veszi kézbe ügyüket. Két évük van arra, hogy integrálódjanak, megállapodjanak, ezután csak magukra számíthatnak, bár a kötelező együttműködési időszak után is kapcsolatban maradhatnak (önkéntesen) a területileg illetékes családsegítő szolgálattal, ehhez ugyanolyan joguk van, mint a magyar állampolgároknak. Az integrációs időszakban azonban rendszeresen meg kell jelenniük a szolgálatnál, különben a nekik juttatott pénzbeli támogatástól elesnek. Ne gondoljunk túl nagy összegekre.
Egy egyedülálló felnőtt személy az első fél évben havi 90 ezer forintra jogosult, majd hathavonta az összeg csökken 25 százalékkal. Családok esetében a felnőttek 85, a gyerekek 25 ezer forintról indulnak, de negyedével ez is csökken félévente. Ebből kell megoldani mindent. Albérletet, bérletet, ruházkodást, nyelvtanulást, álláskeresést. És akkor a reggeliről, ebédről, vacsoráról még nem is beszéltünk.
Igazi sikertörténetként megemlíthető az a szír család, ahol egy év alatt az édesapa el tudott helyezkedni bolti eladóként, míg felesége letette a magyar érettségit, és OKJ-s képzés keretében immár szakmát tanul, virágkötő szeretne lenni. Gyermekeiket sikerült beíratni az iskolába, bár a nyelvi nehézségek miatt ez is sokak számára problémás. Civil szervezetek önkénteseinél tanulták meg a magyar nyelvet. Mindehhez nagyjából egy évre volt szükségük. Esetükben azonban ki kell emelni: az édesapa munkáját egy szintén szír származású boltos ajánlotta fel, míg Ausztriában élő családjuk tud nekik anyagi támogatást is nyújtani. Valójában tehát nem voltak egyedül, miközben felépítették új életüket.
Egy menekült számára Magyarországon olyan problémák is felmerülnek, amelyekre talán nem is gondolnánk. Piaci alapon albérletet szerezni – ez egy menekült számára szinte lehetetlen. A családsegítő szolgálat az albérletkeresésben és a hivatalos ügyek intézésében segít. Csakhogy kevesen adnak ki szívesen lakást egy idegennek.
Ha mégis találnak otthont, még akkor sem biztos, hogy be is jelentik őket, lakcímkártya nélkül viszont eleve kudarca vannak ítélve a bürokrácia útvesztőjében.
Háziorvost például szinte lehetetlen találni – nem szívesen vállalnak ilyen pácienst –, de problémát okozhat a szociális támogatások igénylésében és az álláskeresésben is, és még megannyi apróságban. Így viszont a gyökértelen, egyedülálló menekültek számára minden egyes nap egy külön küzdelem a megélhetésért. Mint annak az eritreai férfinak, aki kezdetben még munkásszállón volt kénytelen lakni, ám innen is mennie kellett – jelenleg hajléktalanszállón él. Hasonló helyzetekből pedig rengeteg van, nem csoda, hogy sokan még úgy is elmennek Magyarországról, hogy valójában maradhatnának.
Hiába szabályozta a kormány augusztus elsejétől a menekültkérelmek elbírálásának metódusát (is), valójában a rendszer omlik, repedezik a nagyszámú elbírálandó ügy miatt. A BÁH számítógépes rendszere napokra megbénult, a 8 napos határidővel lefolytatandó gyorsított eljárás ugyan hangzatos szlogen, de a megvalósulása jelen helyzetben szinte lehetetlennek tűnik. Vagy ha mégis megvalósul, akkor komoly garanciális aggályokat vet fel.
Eddig „csak” hónapokig tartott egy-egy ügy kivizsgálása. Hogy ezután mennyi idő lesz, azt még a szakértők sem merik megtippelni. Az tény, hogy egyre többen jönnek, de egyre többen távoznak is. Akik viszont (bármilyen okból) maradnak, azoknak a várakozási ideje nem, hogy nem rövidül, de inkább hosszabbodik, befogadó állomások zsúfoltak, a feszültség pedig mindenkiben egyre csak nő.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!