Pereskedő kiadók, értetlen, feszült szülők, elégedetlen tanárok – ide vezetett a kormány „tankönyvpolitikája”, melynek során tudatosan, az állami kiadók könyveinek javára lassan kiszorítják a magánkiadók kiadványait.

 

A mostanra már a 9. évfolyamig kiterjesztett ingyentankönyvrendszer pedig a legtöbb helyen valójában csak ingyenes könyvtárhasználatot jelent, a pedagógusok dolgát viszont jócskán megnehezíti, hogy a gyerekek nem írhatnak a könyvekbe.

A helyzetet azért is nagyon nehéz átlátni, mert tankerületenként, sőt néha iskolánként változik, hogy ki hogyan értelmezi a szabályozást – van, ahol a gyerekek megtarthatják a könyveiket, máshol a kemény fedeleseket kell visszaadniuk, de előfordul olyan iskola is, ahol még a munkafüzeteket is visszakérik az év végén, amelyekbe így nem lehet ejteni egy tollvonást sem.

„Minden hónapban be kell vinnem az iskolába egy csomag fénymásolópapírt. Az órák elején megkapják a munkafüzet kimásolt lapjait, amit a füzetükbe ragasztgatnak. Ezzel megy el minden órából 5-10 perc, arról nem is beszélve, hogy nem túl környezettudatos megoldás. És a tankönyvek valójában nem ingyenesek, mert bár minden év elején megkapjuk a csomagot, de a tanárok egy része aztán megszavaztatja a szülőkkel, hogy hadd használjanak más, már megszokott, szerintük jobb könyvet, amit mi szerzünk be a kiadótól” – meséli egy negyedikes fiú anyukája. De ahány szülővel beszélünk, annyiféle történetet hallhatunk.

Mindenki másképp értelmezi

„Nem teljesen tiszta a jogi helyzet azzal kapcsolatban, hogy mi számít tartós tankönyvnek. Ezek az iskola tulajdonát képezik, és könyvtári nyilvántartásba kell venni őket, de ez nem az összes ingyenes könyvre igaz. Mégis vannak tankerületek, amelyek így értelmezik a rendszert. Például, ha csak a kemény borítású könyveket raknánk el, alig maradnának tartós tankönyvek” – magyarázza a káosz okait Simon Krisztina, a Könyvtárostanárok Egyesületének elnöke, aki szerint a munkafüzeteket például biztosan nem kellene visszavenni a gyerekektől.

Előfordul, hogy félévkor derül ki: a pénzkeret elég lesz arra, hogy a következő tanévben mindenki új könyvet kapjon. Ilyenkor év közben közlik a gyerekekkel, hogy mégis mindenki megtarthatja a tankönyveit, mert az „utánuk jövőknek” nem lesz rá szükségük. „A szülők mindennek a hátterét nem látják, és bizonyos szempontból okkal háborodnak fel. Ugyanakkor az is tény, hogy nagyon sok tankönyv kerül a kukába, a legtöbb család nem tartja meg azokat. Ilyen szempontból az állam szándékai is érthetőek” – teszi hozzá Simon Krisztina, aki tanárként szintén hatalmas akadálynak tartja, ha a gyerekek nem írhatnak a könyvekbe, mert az aláhúzás, kiemelés elengedhetetlen a tanulási folyamatban, a lényeg rögzüléséhez.

„Sutyiban” beszerzett könyvek

Gyakori eset, hogy a pedagógus „összebeszél” a szülőkkel és a hivatalos tankönyvjegyzéken már nem szereplő, vagy legalábbis a tankerület által nem preferált tankönyvet használják. Bár ez Simon Krisztina szerint jogtalan, de várhatóan egyre több olyan tanár lesz, aki kénytelen ilyen „alternatív utakat” választani.

Az állami kiadók ugyanis a következő tanévre gyakorlatilag teljesen megszabadulnak a konkurenciától – számos magánkiadó által kiadott tankönyv engedélye 2018. augusztus 31-én lejárt. Ez azt jelenti, hogy ebben a tanévben még tanulhatnak belőle a gyerekek, mert a tavaszi tankönyvrendelési időszakban még engedélyezettek voltak, viszont jövőre ez már nem lesz így. Öt magánkézben lévő tankönyvkiadó pert indított a magyar állam ellen, hiába szerették volna ugyanis meghosszabbítani tankönyveik engedélyét további öt évre, ezt az eljárás lefolytatása nélkül visszautasították.

„Öt kiadó 123 kiadvány esetében vállalta a pert, mert a mi jogértelmezésünk szerint az Oktatási Hivatalnak az engedélyek hoszszabbítási eljárását meg kellett volna indítania, mint ahogy az állami tankönyvek esetében is tették” – mondja Kereszty Péter, a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületének (TANOSZ) elnöke, és hozzáteszi: a magánkiadóknak évek óta alig van lehetőségük, hogy új közismereti tankönyveket engedélyeztessenek, miközben az állam többmilliárdos uniós forrásból fejleszti az „új generációs”, kísérleti kiadványait. Az elnök szerint az állam sok esetben jogszabályellenes intézkedésekkel igyekezett ellehetetleníteni a magánkiadók tankönyveinek megrendelését, a pedagógusok körében mégsem csökken a népszerűségük.

Még mindig népszerűek

A TANOSZ a korábbi évekhez hasonlóan kikérte a Könyvtárellátó Nonprofit Kft.-től, vagyis az állami tankönyvterjesztőtől az adatokat, amiből kiderül: az idei tanévben még mindig 32 százalék a magánkiadók részesedése a tankönyvpiacon, ami 2015- höz (26 százalék) és 2016-hoz (27 százalék) képest is növekedést jelent, hiába tett meg mindent az állam, hogy a saját könyveit „hozza helyzetbe”. És ebben az adatban még nincsenek benne azok a könyvek, amit nem az állami ellátótól rendelnek (például a fentebb említett esetek, amikor a szülők maguk veszik meg a könyvet a kiadótól). Mindennel együtt Kereszty Péter becslése szerint akár 40 százalék is lehet a magánkiadók részesedése annak ellenére, hogy a hivatalos tankönyvjegyzéken évről évre egyre kevesebb a magánkiadók által kiadott tankönyvcímek száma (sőt több kiadó meg is szűnt). Jobbára csak az idegen nyelvű és nemzetiségi könyvek „piacán” marad számukra hely, a közismereti tantárgyak esetében jövőre a hivatalos tankönyvjegyzékről kevés kivétellel már csak az állami kiadványokat választhatják az iskolák.

Ennek pedig szinte senki nem örül az iskolákban; a tankönyvválasztás szabadságának megszűnése végletesen megköti a pedagógusok kezét, ez pedig a szülőknek is feltűnik. A Publicus Intézet múlt héten megjelent kutatása, amelyet a Vasárnapi Hírek számára készített, például megmutatta: a válaszolók 58 százaléka nem vagy inkább nem tartja helyesnek, hogy a tanárok korlátozott számú tankönyvből választhatnak.

„A következő évben több mint 1100 tankönyv (ebből 822 magánkiadói) kerül majd le a jegyzékről, vagyis körülbelül 30 százalékkal csökken a választható könyvek száma, és még rosszabb az arány, ha csak a közismereti tankönyvek körét nézzük” – mondja Kereszty Péter, aki szerint a magánkiadók jelentős része valószínűleg meg sem próbál majd az új Nemzeti alaptantervhez könyvet fejleszteni, mert úgysem kapnának engedélyt. A „fióknak” pedig senki nem akar tankönyvet fejleszteni milliókért, ez ugyanis többéves munka is lehet.

Nem fogadta lelkesedés a szakértők körében az új Nemzeti alaptanterv tervezetét, bár azt elismerik, hogy kifejezetten korszerű elvek is megtalálhatóak benne. Radó Péter oktatáskutató szerint a szöveg bőségesen merít a modern, konstruktivista pedagógia nyelvi eszköztárából, ugyanakkor a rögzített alapelvek és a tartalom közötti különbség brutális. Vagyis az új NAT is zsúfolt és így minimálisra szűkíti a pedagógusok lehetőségeit. Nahalka István szakértő szerint az egész centralizált oktatási szabályrendszer rossz, ezért a NAT nem javít semmit az iskolák színvonalán.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!