„A kötélugrás olyan sport, ami erősíti a lábat. Nemcsak lányoknak, hanem fiúknak is való!”

„A kötélugrás számomra az »életet « jelenti. Mondjuk, ez elég furcsán hangzik, de aki ezeket a küzdelmeket, élményeket nem éli át, az nem is tudhatja.” Csak két vélemény arról a sportágról, amely jó ideje lázban tart több közösséget és települést, köztük például a Heves megyei Maklárt. A rope skipping az USA-ból indult el világhódító útjára, s részben azért lett gyorsan népszerű, mert nem kellett hozzá semmilyen drága „kütyüt”, cipőt vagy egyéb felszerelést venni. Elég volt egy sodrott kötél, egy vékony acélhuzal, méretre szabott bicikligumi, netán olcsó gyöngyökből összeállított fonat. Szinte minden nemzetnek volt eszköze ehhez a sportághoz, amit emiatt sokan csak a „szegények hobbijának” neveztek.

A budapesti Néprajzi Múzeum játékgyűjteményében ma is látható az a fonott kendermadzagból készült fanyelű ugrókötél, amelynek utángyártott változatát azóta generációk egész sora forgatta.

Ha a földgolyó összes országából nem is, négyből azért érkeztek több mint százan Egerbe, hogy április 17. és 21. között részt vegyenek az iskolák közötti nemzetközi kötélugró fesztiválon, a „World Inter-School Rope Skipping Championship 2017” elnevezésű versenyen. A jelentkezések alapján jöhettek volna háromszor ennyien is – árulják el a szervezők – ám a magyar kormány helyi nagykövetségei érthetetlen okokból sok pakisztáni, kameruni és indiai diáktól megtagadták a vízumot. Annak ellenére tették ezt, hogy a szervezők minden esetben igazolták a meghívást, garanciát vállaltak arra, hogy a gyerekek az egri táborban töltenek el öt napot, s vesznek részt edzéseken, versenyeken.

Pakisztán és Kamerun emiatt egyáltalán nem képviselteti magát, Indiából viszont „átengedtek” néhány diákot a rostán, így ők a Dubaiból, Hongkongból, valamint Belgiumból érkezett társaikkal együtt vehetnek részt a Maklári BOSCH Kötélugró Klub és az egri Eszterházy Károly Egyetem által szervezett bajnokságon.

„Ez csak egy kicsi verseny, alig százhúsz, 11 és 17 év közötti diákkal, akik valamennyien egy-egy iskolát képviselnek. Mi lesz itt a budapesti vizes vb idején, ha ugyanígy nem engedik majd be a szülőket, hozzátartozókat, netán versenyzőket az ország számára veszélyesnek minősített országokból?!” – fakadt ki a szervezők egyike.
 

Makláron, ezen a 2400 lakosú, Egerhez közeli településen alig akad olyan család, ahol ne lenne „ugrálós” saját vagy rokon gyerek. Már szinte óvodás korban megfertőzi őket ez a sport, hogy aztán később egyetemistaként, felnőttként vagy épp edzőként visszajárjanak. A falusi iskola tornatermében van a klub székhelye, itt őrzik saját gyártású köteleiket is, amelyeket unalmasabb délutánokon fűznek fel, színes, vékony, henger alakú műanyag formákat egymásba öltve.

Versenyekre már személyre szabott ugrókötelekkel járnak: persze nem az eszköz, hanem a megszállottság és a folyamatos gyakorlás hozza azokat az eredményeket, amelyeknek köszönhetően a makláriak már világszinten jegyzett csapatnak számítanak. Évek óta nyerik a világ- és Európa-bajnoki címeket, egyéniben, csapatban, különféle formációkat bemutatva. A szakosztály alapítója, Kovácsné Farkas Zsuzsa első osztályú tornász volt, s a főiskola után tornatanárként helyezkedett el Makláron.

Egy tévéműsorban véletlenül látta meg egy amerikai ugróköteles csoport bemutatóját, s ettől kezdve nem volt megállás. Pécsett megtanulta az alapokat, majd megalapította a maklári ugróköteles klubot, amely azóta elnyerte a Heves megyei Prima Primissima közönségdíját is.

Visszavonulása óta lánya, Apostol-Kovács Judit folytatja a munkát, létrehozva immár egy egri és egy felsőtárkányi csoportot is.

„Egyre több gyerek jelentkezik, s ami még fontosabb, egyre kevesebben hullanak ki az évek során” – mondja Judit, az egri nemzetközi bajnokság egyik megálmodója, s megszervezője. Ő a klub – és persze édesanyja – egyik legsikeresebb tanítványa: az ezredfordulón sorra nyerte az európai versenyeket, 2004-ben Ausztráliában Horváth Kittivel, Szurovcsik Kittivel és Vámosi Noémivel csapatbanvilágbajnokok lettek, s megfordult a tengerentúlon a Cirque Dreams Holidaze társulatánál, mielőtt edzőként visszatért volna szülőfalujába.

Egyik legstabilabb támogatójuk maga a maklári önkormányzat, s a nemrégiben itt üzemet alapító BOSCH-csoport. Mivel az ugrókötelezés nem „látványsportág”, az állami támogatásokból egy fillért sem kapnak, s a pántlikázott tao-pénzekből sem jut nekik.

Az ugrókötelezés – ha valaki látott már ilyen versenyt, bizonyára egyetért ezzel – nem afféle „ugrabugra”. Elsősorban összpontosítani tanít, hiszen mindig a zene ritmusára kell mozogni, bravúrosan forgatva közben a kötelet. Tesztek igazolják, hogy két perc „ugrálás” élettani hatásait tekintve felér tíz perc futással. Fejleszti az állóképességet és a kitartást is: nem véletlen, hogy az ugróköteles gyerekek zöme nemcsak jó sportoló, hanem jó tanuló is.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!