Nem mi hoztuk össze
Füzessi Károly, a Humán Platform aktivistája,
a Kettős Mérce blog szerkesztője.
A Hallgatói Hálózat (Haha) 2012-es tüntetéseinek
és a netadó elleni demonstrációnak
az egyik szervezője, webfejlesztő.                                                      

– Alig egy héttel a netadós tüntetés előtt több civil szervezet közösen próbálta az utcára vinni az embereket. Ez volt a Tedd Magad Szabaddá tüntetés, október 23-án. A korabeli híradások szerint legfeljebb néhány ezren voltak, pedig akkoriban az egész civil társadalom felháborodott azon, ahogy a kormány a Norvég Alapokat és rajtuk keresztül a civil szervezeteket gyalázta. Aztán egy héttel később százezren vonultak végig a városon. Mi változott meg ennyi idő alatt?

– Néhány napja a kormánytöbbség elkaszálta az egyik legfontosabb témában nemrég indult civil kezdeményezést, a Nemzeti Minimumot. Arról lett volna szó, hogy legyen a Nemzeti Minimum része az, hogy gyermek ne éhezhessen Magyarországon. Bárki az utcára vonult emiatt? Nem. Nagyjából így voltunk mi is a Tedd Magad Szabaddá tüntetéssel. Egy sor olyan dolgot próbáltunk „megénekelni”, ami szerintünk fontos: szabadság, demokrácia, civilség. Én továbbra is úgy gondolom, hogy ezek igenis érdeklik az embereket, legfeljebb nem úgy, ahogy mi elképzeltük. Ezekkel nem lehet tömegeket megmozgatni.

– A netadóval viszont lehetett.

– A netadóban épp az volt a trükk, hogy az mindenkit érint. Mindenki netezik. Dramaturgiailag az tökéletes helyzet volt. A kormány rossz kommunikációja, az emberek felháborodása, az, hogy egy mindennapi „használati eszközüket” próbálják megadóztatni – ez mind segített. A tüntetést nem mi hoztuk létre, úgy hullott az ölünkbe. Nekünk csak az volt a feladatunk, hogy megmutassuk azoknak az embereknek az erejét, akik ez ellen tiltakoztak. Nem azon kellett agyalnunk, hogy hogyan vigyük ki az embereket az utcára, hanem azon, hogy merre vonuljanak, hol lesz jobb fénykép, az Erzsébet hídon vagy a Kossuth Lajos utcában?

– Ahhoz képest, hogy a román miniszterelnök egy diszkótűz után beismerte: nem sikerült úrrá lennie a korrupción, és lemondott, elég kevésnek tűnik, hogy egy százezres tüntetéssel annyit lehetett elérni, hogy nem vezettek be egy adónemet.

– Én kétszer láttam, hogy ez a kormány hátralépett bármi miatt. Az egyik a netadó volt, a másik az egyetemi keretszámok csökkentése, a hahás tüntetések nyomán. Ezek mind valódi eredmények. Tény, hogy egyik tüntetéssel sem tudtunk tényleges alternatívát mutatni a fennálló rendszer ellen, de hát nem is ez volt a cél. A netadós tüntetésnél volt is némi vita a szervezők között, hogy ha már ennyi embert kiviszünk az utcára, ne fogalmazzunk-e meg hosszabb távú célokat? Végül úgy döntöttünk, hogy ennek a tüntetésnek éppen abban van az ereje, hogy egyetlen konkrét ügy mellé tudott felsorakoztatni ennyi embert.

– Jól döntöttek, hogy nem engedték be a pártokat a tüntetésekre?

– Ma is azt gondolom, hogy igen. A civil mozgalmak muníciót adhatnak politikai pártoknak a cselekvéshez, de nem dolguk elvégezni egy politikai párt munkáját. 2012 végén az LMP bevitte a parlamenti ülésterembe a hallgatók hatpontos követelését egy molinón. Ez legitim politikai cselekvés volt. De az nem az, hogy reklámfelületnek használják a civileket. Lehet politikai mozgalmat építeni, de nem szabad egy politikai mozgalomnak felmászni egy civil ügy hátán.

– Mostanában csend van, nemigen viszik az utcára az embereket. Mi ennek az oka? Nincsenek már valódi ügyek, vagy csak belefáradtak?

– Ügyek vannak, de egyik sem olyan, amiért most tízezreket lehetne kivinni az utcára. Pedig tény, egyelőre nincs jobb módszer arra, hogy ezt a pökhendi hatalmat jobb belátásra bírjuk. Azt gondolom, most inkább a módszeres építkezés ideje jött el. Fontosak az utcai demonstrációk, de fontos az is, hogy azt a tudást, amit akkor szereztünk, átadjuk a többieknek. Olyan közösségeket kell létrehozni és támogatni, amelyek adott időben képesek lesznek mozdulni. Ha majd egyszer valaki azt mondja, hogy ő politikai megoldást kínál a társadalmat érintő problémákra, és ez találkozik a civilek többségének véleményével, akkor legyen, aki mozgósít, addig pedig a felszínen tartja ezeket a problémákat.

Nem csak az a siker, ha a Fidesz veszít
Kerényi Máté, a Hallgatói Hálózat egykori
aktivistája, a Tedd Magad Szabaddá és
a 2013-as Fidesz-székházfoglalás egyik
szervezője. Jelenleg az ELTE Tanító- és
Óvóképző Karán tanul óvodapedagógusnak.

– Utoljára egy éve hallottunk önről. Eltűnt, vagy csak alámerült?

– Mondjuk így: megtaláltam azt a terepet, ahol a leghasznosabbnak érezhetem magam. Óvodapedagógusként szeretnék segíteni az ország leghátrányosabb helyzetű térségeiben élő gyerekeknek. Ezért iratkoztam be a tanítóképzőbe.

– Szóval mostanában nem mozgolódik, csak tanul.

– Nem mozgolódom, és esélyét sem látom valami hasonló mozgalomnak, mint az egy évvel ezelőtti volt. Lehet, hogy kicsit kiábrándító lesz, amit mondok, de nekem az volt az élményem, hogy még ha egy csomó tehetséges és elkötelezett ember rak is rengeteg időt és energiát egy ilyen civil tüntetés megszervezésébe, az sem tud olyan demokratikus élményt adni a résztvevőknek, ami miatt megérné.

– Vagyis így utólag kudarcnak látja az akkori sikert is?

– Inkább azt mondanám, hogy mindkét tüntetés sikeres volt a maga idejében, de nem indított el olyan civil mozgalmat, ami mélyreható változásokat indukált volna a társadalomban. Erről szólt volna a Tedd Magad Szabaddá. Mi akkor azt mondtuk: nem akarunk „egy ügyes” mozgalom lenni. Azt szerettük volna, ha a résztvevők átérzik: mennyire jó civilnek lenni, milyen nagyszerű dolog a barátaiddal együtt, közösen tenni társadalmi ügyekért. De ezt már nem tudtuk megcsinálni. Valószínűleg ez a természete az ilyen típusú aktivizmusnak: nehéz fenntartani, amikor nincs ügy. Viszont ezek a mozgalmak, ha azonnal nem is érnek el sikert, építik a politikai kultúrát, mert meghatározó élményt adnak rengeteg embernek.

– Ön szerint milyen közvetlen politikai sikert ért el bármilyen civil szerveződés az elmúlt egy évben?

– Az elmúlt évek legnagyobb közvetlen politikai sikerének azt tartom, hogy a Kétfarkú Kutyapárt megcsinálta az eddigi legnagyobb közösségi finanszírozású plakátkampányát a kormány gyűlöletkampánya ellen. Ez megmutatta, hogy mennyi ember hajlandó közvetlenül pénzt adni egy ilyen típusú kampányra. A másik A Város Mindenkié folyamatos akciózása, és az, hogy nekik köszönhetően Kocsis Máté leállította a kilakoltatásokat a Józsefvárosban. Természetesen a Fidesznek nem fog ettől csökkenni a támogatottsága, de nemcsak úgy lehet sikeres egy politikai kampány, ha a Fidesz szavazókat veszít, hanem úgy is, ha a társadalomnak meglesz az a tapasztalata, élménye, hogy igenis meg lehet mozdulni együtt valami ellen. Ez iszonyúan fontos demokratikus tapasztalat egy ország számára, és ennek az sem mond ellent, hogy a kampány ellenére nőtt a Fidesz támogatottsága. A harmadik a menekültügy volt, mert megmutatta, hogy van ebben a társadalomban szolidaritás. Amit a pályaudvarokon és a befogadó állomásokon láthattunk, az a civil társadalom válasza volt az állam semmittevésére.

– Vagyis, ha van társadalmi szolidaritás, miért nem látunk tízezreket az utcákon, amikor százezreket hátrányosan érintő döntések születnek?

– Talán mert nincs tüntetéskultúránk, polgáriengedetlenség-kultúránk. De vannak, akik ezen dolgoznak. Ilyen például A Város Mindenkié. Ezek apró építőkockák, amik egyelőre nem vezetnek el oda, hogy 2018-ban leváltsuk a Fideszt.


Tömeget mutatni
Várady Zsolt, a wiw.hu közösségi oldal létrehozója,
a 2014-es tüntetések egyik szónoka.

– A tavalyi tüntetések egyik érdekes színfoltja volt az, amikor bejelentette, hogy új közösségi oldalt hoz létre, amelyik a civil mozgolódások terepe lehet. Hol tart most a Populus?

– A Populus lényege: ne csak dumáljunk, csináljuk is! Az oldal problémás közügyek mentén szervezi a közösséget, illetve azokat, akik aktívan szerepet vállalnának a dolgok megváltoztatásában. Tavaly novemberben hirdettem meg, végül sok csúszással, áprilisban elindult és ez év utolsó két hónapjában fokozatosan kerülnek ki az azóta készülő új fejlesztések.

– Milyen ügyekre koncentrálnak?

– Olyanokra, amik megkeserítik a mindennapokat. Rövidesen több ügy jelenik majd meg az oldalon, most még az induláskori kettő látszik csak. Az egyik, a félreérthető forgalmi helyzetekben vagy hiányzó felfestés miatt kiosztott kerékbilincselések ügye. Az ügy feltérképezése során nyilvánvalóvá vált, hogy az önkormányzatok a költségvetésük lyukait foltozgatják, azonban ez nem nyújt megoldást a problémára. Az is kiderült, hogy általánosságban a fejlesztések állnak fókuszban és nem a fenntarthatóság (pl. a felfestések rendszeres pótlása). Mennyivel jobb lenne az is, ha pl. a közterület- felügyelet abban lenne érdekelt, hogy jelezze az önkormányzat felé a problémás helyeket és ők intézkednének a javításukról. Hiszem, hogy cserébe a társadalom megértőbb lenne, ha épp egy költségvetési hiány pótlása miatt az önkormányzat arra kényszerülne, hogy máshonnan elvegyen. Ehhez viszont kéz a kézben kéne működni, nem egymás ellen harcban.

– Vagyis most úgy gondolja, hogy egy weboldallal többet el lehet érni, mint az utcai politizálással?

– A teljesen eltorzult pártpolitikai morál javításának egyik lehetséges útja szerintem, ha sokkal nagyobb társadalmi aktivitást mutatunk úgy, hogy közben megkerüljük a pártpolitikát. A lényeg: tömeget mutatni, konkrét ügyek mentén aktívnak lenni és erre jó terep lesz majd a Populus.

– Most még nem az?

– Hosszú távú, kitartó munka kell hozzá, hogy belendüljön az oldal. Az indulás után, a nagy látogatottság ellenére csak páran jelezték, hogy részt vennének az ügyek megoldásában, ugyanakkor csaknem négyszáz új ügyre érkezett javaslat. Mondjuk úgy: az emberekben van szolidaritás és hajlandóság is, de konkrét ügyekre nagyon nehéz mozgósítani, és természetesen az is egy feladat, hogy megtaláljuk a módját és formáját, hogy hogyan sikerülhet ez mégiscsak.


„Szexi” lett a hajléktalanságról beszélni
Udvarhelyi Tessza, A Város Mindenkié csoport
aktivistája és a Közélet Iskolája alapítója, az
idei, januári MostMi! tüntetés egyik szónoka.

– Az utolsó nagy tüntetés a MostMi! volt, januárban, az Operaház előtt. A korrupció és a kormány ellen demonstráltak. A kormány azóta is a helyén van, és érezhetően a korrupció sem lett kisebb. Mondhatjuk, hogy elbuktak?

– Abban az értelemben biztos, hogy azt a politikai energiát, ami kijött ezekből a tüntetésekből, nem tudtuk becsatornázni egy fenntartható politikai munkába, civil szerveződésbe. És azok is bukásként élik meg, akik azt hitték, hogy majd mi leváltjuk a kormányt. A társadalomnak az a része, amely hajlamos a szolidaritásra, ugyanakkor erősödött. És olyanok is bekapcsolódtak a civil kezdeményezésekbe, akik korábban nem. A társadalom egy része elkezdett hinni önmagában. Az, hogy ez nem buktatja meg a kormányt, igaz, de hát hogyan is buktathatná meg, amikor ezeknek az embereknek egyelőre nincs kire szavazniuk?

– Az AVM egyike azon kevés civil szervezeteknek, amelyek konkrét és elég hangos sikereket érnek el valódi utcai politizálással. Ezek szerint mégis van ennek terepe, csak mások rosszul csinálják?

– Hat éve működünk aktívan. Sok embernek segítünk, folyamatosan bázist építünk. Bizonyos akcióink megjelennek a médiában. Ezek a megjelenések nem célok, hanem eszközök, amelyeket tudatosan használunk. Évek óta igyekszünk tematizálni a közbeszédet és a politikát, hogy lakhatási válság van. Ha eredményt érünk el, az nem csupán az akciónak köszönhető, hanem az évek óta tartó szisztematikus munkának. Tapasztalataink szerint az emberek nem akarnak politizálni, de egyre nyitottabbak arra, hogy szerepet vállaljanak különböző civil kezdeményezésekben. Én régóta foglalkozom hajléktalanokkal, és elmondhatom, hogy ma már hajléktalansággal foglalkozni „szexi”. Ha értünk el eredményt, akkor ez mindenképpen az. És hogy az emberek rájöttek: nem elég a „jó pártra” szavazni, amelyik majd megcsinál mindent helyettük. Ha valami zavar, magunknak kell tenni ellene. Ez ma nagyon sok emberben tudatosodott. Most már csak az kell, hogy mindez átalakuljon valódi, fenntartható politikai cselekvéssé.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!