Nemzeti, bank, rablás

Nagy összegben; bűnszövetségben vagy bűnszervezetben; előre megfontolt szándékkal – mondják a gazdasági bűncselekményekre és korrupcióra szakosodott jogászok. És nem, Magyar György ügyvéd, illetve Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója nem egy maffiapert kommentál, hanem a Magyar Nemzeti Bank (MNB) közpénz-eltüntetési gyakorlatát kárhoztatja. Emlékeztetőül: a napokban – egy adatszolgáltatási eljárásban – arra kötelezték a jegybankot, tegye közzé, milyen cégeket, illetve magánszemélyeket támogatott. A döntés rést ütött az MNB titkokfalán, és amennyit látni lehet Matolcsy György tevékenységéből, az a hatályos jogszabályok szerint megérhet akár 5–20 évnyi börtönt is. Az előre megfontolt szándék Ligeti szerint azért áll meg, mert a jegybank alapítványait tudatosan hozták létre – a klientúra finanszírozására. Szintén bűncselekményre hajaz, hogy a Matolcsy vezette intézmény közpénzt tolt át alapítványaiba, ami felvetheti a hűtlen kezelés gyanúját. Ahogy a döntéshozatali mechanizmus sem tűnik túl jogszerűnek, ugyanis az alapítványok kuratóriumait rokonokkal, bizalmasokkal „tömték ki”.

Így akár tudatos „menekülésként” is értelmezhető, hogy a most kiadott MNB-kuratóriumi papírokban rengeteg adat (név, szám, és így tovább) ki van takarva. Azaz, ha úgy tetszik, a kontraktusok közzététele nem egy tisztázási folyamat vége, hanem a kezdete.

A tényfeltárástól pedig információink szerint Matolcsy retteghet a legjobban, ugyanis lapunk úgy tudja, a jegybank elnöke „kézi vezérléssel” tőkésítette fel a kiszemelt szervezeteket, vállalkozásokat. Ráadásul a formaságokra sem adott sokat. Százmilliós-milliárdos támogatásokat ugyanis kuratóriumi döntés nélkül (pontosabban utólagos jóváhagyással) csatornázott be. Információink szerint a különböző alapítványi kuratóriumok jó, ha többéves fennállásuk óta ötször ültek össze a valóságban – a megbeszéléseket (utasításszerű) e-mailek helyettesítették. És persze mindig Matolcsy akarata érvényesült.

Mire adott engedélyt Orbán?

Mindenesetre a sajtóverdikt már megszületett: a HVG e heti címlapján Matolcsy rabruhában néz szomorúan. Azonban az össznépi felháborodás nem rettenti a miniszterelnököt, a nyilvánosság előtt kiállt Matolcsy mellett, ám információink szerint azért a színfalak mögött nem szent a béke.

„Orbán Viktor jóval liberálisabb, mint azt a legtöbben gondolnák” – nyit meglepő mondattal egyik informátorunk. Aztán gyorsan tisztázza, nem államelméletre gondol, hanem feladatkiosztásra. Magyarán: a miniszterelnök megmondja, kitől mit vár, majd a megvalósításban szabad kezet ad. Vagyis információink szerint felhatalmazást adott ugyan a jegybanki alapítványok létrehozására és az azokból történő költekezésre is, de most bizalmát erősen lereszelte Matolcsy, amikor amatőr módon stafírozta ki a csókos cégeket. A miniszterelnöki felhatalmazás tudomásunk szerint két ügyre koncentrált. Egyrészt, hogy a jegybank az Európai Központi Bank tilalma ellenére, az európai szabályokat kikerülve találja meg a módját az állam és néhány kiválasztott kereskedelmi bank finanszírozásának, így járulva hozzá az unió felé benyújtott gazdasági adatok szépítéséhez. Ezt, vagyis az úgynevezett monetáris finanszírozást többek azért tiltják a jegybankok számára, hogy rászorítsák a kormányokat a felelős költségvetési gazdálkodásra. De holmi szabályok eddig sem kötötték meg Matolcsy (és Orbán) fantáziáját, ezért találta ki a jegybankelnök azt a – most már igencsak átlátszó – trükköt, hogy nem (csak) az MNB, hanem az MNB alapítványai szállnak be az állam finanszírozásába: az alapítványok 146 milliárd forintért vettek magyar államkötvényeket.

Az ehhez szükséges pénzt Matolcsy a forint gyengítésével szerezte meg, aminek persze – mások mellett – a devizahitelesek látták kárát (lásd még keretes írásunkat). Hogy miért jó Matolcsynak a gyenge forint? Nagyon egyszerű. A jegybank mintegy 30 milliárd eurós devizatartalékon ül. Ha az euró árfolyama 310 forintról 312 forintra gyengül, akkor az MNB „vagyona” 9300 milliárd forintról 9360 milliárd forintra nő a gyenge árfolyamnak „köszönhetően”. Ebből a többletforrásból stafírozta ki Matolcsy ominózus alapítványait is. Egyes források szerint céljai teljesülése érdekében nem is bízza a piacra a forint árfolyamának alakulását – „parkettpletykák” szerint, ha kell, szivárogtat a gazdaság helyzetéről vagy épp tervezett kormányzati lépésekről, és így a forint „automatikusan” elgyengül. És hogy miként szolgálja mindezzel Orbán politikai érdekeit? Úgy, hogy a jegybank segít tágítani a kormány pénzügyi mozgásterét. Magyarán: beszáll az állam hitelezésébe. Ennek a tevékenységnek legkevésbé vitatható eleme, hogy a bankoktól azt követeli, az előírt tőketartalékjukat állampapírban mutassák fel. Az már sokkal visszásabb gyakorlat, miszerint a jegybank eltűri, hogy a kereskedelmi bankokhoz a növekedési hitelprogramok keretében kihelyezett mintegy 1700 milliárd forintból a pénzintézetek állampapírt vegyenek. (Ugyanis a növekedési hitel kamata kisebb, mint az állami kötvényeké, így a bankok állami pénzből jutnak biztos haszonhoz.) Az pedig, ha igaz, egyenesen jogszerűtlen – mivel a jegybanknak tilos állami működést finanszírozni –, hogy az MNB a másodlagos állampapírpiac szereplője, azaz ugyan nem az államtól közvetlenül, de pénzpiaci szereplőktől vesz kötvényeket (majdnem 180 milliárd forintért). Ha ez bebizonyosodik, és netán az alapítványokon keresztül történt állampapír-vásárlást is kifogásolják, akkor nem csak az Európai Központi Bank indíthat eljárást az MNB ellen, másrészt az Európai Bizottság is Magyarországgal szemben. Utóbbi ugyanis arra is juthat, hogy az MNB és alapítványainak kötvényköltései valójában „költségvetésen belüli pénznek”. Ebben az esetben az EB kötelezettségszegési eljárást indíthat két okból. Az egyik az, hogy a kormány valótlan büdzsészámokat szolgáltatott. Másrészt megvizsgálhatja, tudta-e volna tartani a kormány tiltott jegybanki  finanszírozás nélkül az említett 3 százalékos költségvetési hiányt. Ha az EB arra jut, hogy nem, akkor Magyarország sok százmilliárd forintnyi támogatástól eshet el.

Matolcsy lett volna az új Habony?

Matolcsy, persze, a jegybanki alapítványok létrehozásával összekötötte a kellemest a hasznossal: az állam finanszírozása mellett saját klientúrát kezdett építeni közpénzből. Pontosabban: nem csak a saját klientúráját.

Orbán ugyanis, információink szerint, egy másik Matolcsy-féle mestertervre is áldását adta, arra, hogy a jegybank pénzéből új médiabirodalom épüljön a választásokra. Mert a jelenlegivel igencsak elégedetlen és ennek hangot is ad belső körökben egy ideje már. Orbán gyakran mutatkozik idegesnek amiatt, hogy Habony Árpádnak és körének a sok ráfordított közpénz ellenére még mindig nem sikerült kiváltania a kegyvesztetté lett Simicska Lajos médiabirodalmának befolyását. A jobboldali elit belső felméréseik szerint még mindig a kegyvesztett Simicska lapját, a Magyar Nemzetet és az ő Hír Tv-jét preferálja, a vele szemben létrehozott Magyar Idők olvasottsága szabad szemmel alig látható, az ingyenesen terjesztett Habony-féle Lokál magazin semmiféle hatással nincs a hírfolyamra. A show-műsorokat leszámítva a TV2-ről is elkapcsolnak a nézők, a közszolgálati médiumok maradék befolyásukat is elveszítették, az online világ áttematizálására létrehozott 888.hu pedig legfeljebb botrányaival hívta fel magára a figyelmet. Orbán ezért új, a célközönségét elérni képes médiaportfóliót akar, és éppen ez magyarázza, hogy Matolcsy alapítványainak egyik legnagyobb kedvezményezettje a mintegy 600 millió forintot besöprő VS online portál volt. A cég most költözik össze az Origóval – ami szintén Matolcsy érdekszférájába tartozik. A miniszterelnök terve az volt, hogy erre a két látogatott, „középre bejáratott” portálra építse új médiabefolyását. Úgy tűnik azonban, a Matolcsy-botrány miatt Orbán – egy időre legalábbis – jegelni kénytelen új médiaépítkezését (például a VSnél mintegy tucatnyi újságíró mondott fel tisztességből és a szakmai függetlensége védelmében, így most arról ötletelnek a tulajdonosok, hogy egyesítik a VS és az Origo szerkesztőségét).

Ám a jelek szerint mindez nem elég ahhoz, hogy „ég a földdel összeérjen”, vagyis Orbán nem Matolcsyn „veri le” haragját, inkább „kivitelezőjén-végrehajtóján”, Szemerey Tamáson csattanhat a kormányfői ostor. Szemerey Tamást, aki egyébként Matolcsy unokaöccse, úgy határozta meg legtöbb informátorunk, mint aki több egy táskás embernél, de kevesebb a capo bastone-nál (utóbbi a maffiacsaládok második embere, értsd: ügyvezetője). Az ő érdekeltségébe tartozik áttételesen többek között az inkriminált VS és az Origo. Fideszes szóbeszéd szerint a jegybanki alapítványok által busásan kistafírozott Növekedési és Hitelbank mellett Szemerey állhat az államosított, majd veszteségei nélkül eladott Magyar Külkereskedelmi Bank új, offshore hátterű tulajdonosai mögött is. Matolcsy unokatestvére mindemellett kapcsolatot tart a különböző kormánypárti prominensek háttérembereivel.

Így megeshet, hogy a párosnak a jövőben gyakrabban kell egyeztetnie a miniszterelnökkel, illetve Szemerey kénytelen lesz maga mellé venni egy „külső” ügyintézőt.

Rendszerpillérek

De mi garantálja mégis Matolcsy érinthetetlenségét?

Hát az, hogy nem csupán Orbán jobbkeze, ahogy azt a miniszterelnök korábban tudomásunkra hozta, hanem rendszerének is egyik nélkülözhetetlen tartópillére. E tekintetben nincs egyedül. Egyik legfontosabb társa, a jegybanki alapítványi botrányokban felesége révén érintett legfőbb ügyész, Polt Péter. Úgy áll ugyanis, hogy ha „elesik” a jegybankelnök vagy a legfőbb ügyész, akkor a miniszterelnök rendszere beroskad. Félreértés ne essék: nem azonnali politikai bukásról van szó, a hatalmat és hűbéreseket biztosító szisztéma „sül be”. Márpedig a megszerezhető előnyökre és javakra koncentráló Orbán-rezsim talán legalapvetőbb szempontja, hogy mindig legyen elégséges forrás, az esetleges lebukástól pedig ne kelljen tartaniuk a körön belüli érdekcsoportoknak.

A két NER-pillér, Matolcsy és Polt szerepének magyarázatát azzal érdemes kezdeni, hogy az Orbánrendszer fenntartásának gazdasági alapjait az Európai Uniótól kapott források biztosítják nagyobb részt. Az uniós pénzekhez azonban csak pályázat útján lehet hozzáférni. Ahhoz, hogy az EU-tól üzembiztosan becsorogjanak a pénzek, alapvetően arra van szükség, hogy a költségvetési hiány ne szaladjon 3 százalék fölé – és ebben a jegybanknak, miként arról már szó volt, óriási szerepe van. Mindez nélkülözhetetlenné teszi az Orbánhoz rajongásig hű Matolcsyt. A legfőbb ügyész fontosságát az magyarázza, hogy a közbeszerzéseknél egyrészt vastagon fog a ceruza (mintegy 90 százalékát túlárazzák), másrészt irányítottan írják ki a pályázatokat – körülbelül 60 százalékuknál csak a hatalom szívének kedves cégek pályázhatnak. Az már csak hab a pénztortán, hogy a projektek legalább fele kisebb-nagyobb mértékben eltér a pályázatban foglaltaktól. Ezeket a tényeket azonban valahogy el kell rejteni az éber európai szemek elől. Ekkor lép a képbe Polt Péter. Az érthetőség miatt, csak a példa kedvéért: ha az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) azt jelzi az ügyészségnek, hogy szerinte bűncselekmény gyanúját veti fel, ahogy az Orbán vejének érdekeltségébe tartozó cég sorban nyeri a közvilágítási tendereket, akkor az ügyészség nyugodtan válaszolhatja azt: szerinte meg nem. Még eljárást sem köteles indítani. Hát ezért fontos Orbánnak a Fidesz-képviselőjelöltként indult, a miniszterelnökhöz közvetlenül bekötött és nemrégiben a TEK védelme alá helyezett Polt Péter.

Matolcsynak és Poltnak fontos szerep jut az Orbán-rendszer működtetését szolgáló másik fontos forrás, az úgynevezett „baráti cégek” védelmében is. Ide sorolható például a botrányos körülmények között bedőlt Quaestor éppúgy, mint az új szerzemény, az MKB. Miután Matolcsy György jegybankja lenyelte a Pénzügyi Szervezetek Állami felügyeletét, így gyakorlatilag bármilyen visszásan működő pénzügyi szolgáltatónak falazhat. Maradva az ügyfeleinek összesen mintegy 3 milliárd forintos kárt okozó Quaestornál: tevékenysége felett bedőléséig szemet hunyt az MNB. Amikor Matolcsy már nem tarthatta tovább a hátát, akkor jött az ügyészség. Ám Polt Péter szervezete nem kapkodott, és két hétig nem tartóztatta le a Quaestor vezetőjét, aki így békésen takaríthatott. Aztán az ügyészség minősíthetetlen vádiratot készített, ugyanis nem jelölte meg, hogy az egyes bizonyítékok mely megállapításokat támasztják alá. Márpedig a bíróság arra jutott, hogy a mintegy 1600 oldalas vádirathoz mellékelt 132 ezer oldal nyomozati anyagból és több terabyte elektronikus adatból képtelen kimazsolázni, hogy mi tartozik mihez. Az ügyészség viszont arra hivatkozik, hogy nem kötelessége társítani az állításokat és a bizonyítékokat. Márpedig ha a szervezet nem pótolja a hiányosságokat, a bíróság szerint nem lesz per. (És itt jegyzendő meg, hogy eddig az Orbán-kormány minden baját – legyen szó adatkiadásról, közbeszerzési visszásságokról stb. – a bíróságoknak köszönhette. De ha az ügyészség például formai hibákkal lenullázza vádiratot, akkor a bíróság a jövőbeni ügyekben sem tehet semmit.) Ráadásul az ügyészség nem csak a bizonyítékokat és a vádiratot „miskárolhatja ki”, a tanúk-gyanúsítottak között is kénye-kedve szerint szelektálhat. Így történt ez a Quaestor-ügyben is, ahol a hírek szerint még a „takarítónőket” is kihallgatták, ám a Quaestor-vezér, Tarsoly Csaba jobbkeze a Vasárnapi Hírek tudomása szerint megúszni látszik a számonkérést – barátnője nem más, mint Polt Péter lánya.

És persze nemcsak „baráti pénzintézetek” akadnak, hanem saját bankok is. Ugyanis lényegében Matolcsy irányítja az állami tulajdonú kereskedelmi bankokat is: többek között az Eximbankot és az MKB-t. Nem is véletlen, hogy mindkét pénzintézet besegített az Orbánnak oly fontos „vásárlásokba”: az Eximbank például a TV2 megszerzéséhez nyújtott több milliárdos hitelt Andy Vajnának, az MKB pedig az Origo megvásárlásához prezentált 4,2 milliárdot a Szemerey Tamás tulajdonában lévő Növekedési Hitelbanknak.
 

Jegybank – bankjegy

Hogy Matolcsy alatt szimpla kifizetőhellyé silányulhasson alapítványain keresztül az egykor független jegybank, előbb el kellett érni, hogy a működést ne lehessen érdemben kontrollálni. A valódi ellenőrzés az MNB felügyelőbizottságának dolga (lenne), ezt azonban a volt fideszes képviselő és többszörös botrányhős, Papcsák Ferenc vezeti, akitől naivitás lenne elvárni a bátor harcot a törvénytelenségekkel és visszaélésekkel szemben. Nem is emelt kifogást a 260 milliárd(!) – hogy értsük: 260 000 000 000 – forinttal kistafírozott jegybanki alapítványok ellen, pedig azoknak már a puszta léte is felvet törvényességi aggályokat. Most, hogy kitört a botrány, sorjáznak a feljelentések a jegybanki alapítványok pénzszórása miatt, ám hogy ezekből lesz-e valaha ügy, az megint csak Polt Péteren és az ügyészségen múlik. Azon a Polt Péteren, akinek felesége havi 5 millió forintot keres az MNB-nél személyzeti ügyekért felelős ügyvezető igazgatóként és szerepet kapott a jegybanki alapítványok kuratóriumában is. Kár is lenne arra számítunk, hogy ügyészségi nyomozók szállják meg a jegybanki alapítványok székhelyét, még ha lenne is ott dolguk, akkor se.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!