Az öncenzúra kívánatosabb, mint a törvényerőre emelt gazdasági nyomásgyakorlás.
- Lázár számlái kibuktak, a főszerkesztőnek ment.
- Reszkethetnek az online terek lakói.

 
Ez már nem médiaháboró, hanem kulturális (ellen)forradalom

Mesélték Orbán Viktorról, mesélték Kövér Lászlóról – de a személy igazából lényegtelen –, hogy kis fekete notesz lapult a zsebében, benne lista, újságírók neveivel. Azokéval, akik csúnyákat firkáltak a Fideszről vagy az első Orbán-kormányról. Amit nem követett a második, legalábbis 2002-ben, amikor a balliberális sajtó „társadalmi munkában” gáncsolta a Fideszt. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor világa rögvest a választási vereség után elkezdte építeni a baloldali média túlsúlyát taglaló mítoszt, ami olyannyira beleégett az emberek agyába, hogy számtalan Fidesz-hívő még a 2010-es választások után is tartott ettől a túlerőtől. Annak ellenére, hogy a balos „sajtóhadosztályok” már rég nem léteztek. A szocialista erőkörök ugyanis elkövették azt a hibát, hogy nem rendszereket építettek, hanem megmondó embereket finanszíroztak, akiknek a támogatókkal együtt kopott a szavuk, illetve a párt gyengülésével párhuzamosan apadt az apanázsuk.

Ellenben a Fidesz (ellenzékben is) rendszereket épített – mégpedig olyanokat, ahol a megtérülés is szempont volt. A nyilvánosságbirodalomban az összességében milliós példányszámú helyi lapoktól (lásd Helyi Téma) kezdve az országos kereskedelmi tévékig és rádiókig minden orgánumtípus helyet kapott. Amikor a közmédiát is benyelte a Fidesz rendszere, gyakorlatilag sikerült létrehozni egyfajta homogén médiavalóságot, amiből egyedül az RTL Klub lógott ki, illetve az online portálokat és közösségi oldalakat nem tudta a sarka alá taposni a rezsim.

A tévét, amelynek képernyőjére főműsoridőben általában a legtöbb szem tapad (legalábbis a 18–49-es korosztály esetében) megpróbálta rohammal bevenni a hatalom. Magyarán: egy, az RTL Klub mintegy 31 százalékát tulajdonló céget vett meg Nyerges Zsolt (aki ugyanolyan szerepet tölt be a Fidesz környékén, mint Simicska Lajos) egyik érdekeltsége. Az más kérdés, hogy az RTL-csoport ekkor még sikerrel hárított: a német anya pikkpakk kivásárolta a magyar leányvállalatból a kormány közeli nagyvállalkozókat. Ám amit a gazdasági erő nem képes megoldani, azt a jog menedzseli – a kétharmados parlamenti többség gyakorlatilag bármit képes törvénybe önteni.

Most L. Simon László állt elő azzal, hogy adóztassák meg a reklámbevételeket (lásd keretes írásunkat). Ezzel két legyet is üthet egy csapásra: egyrészt rendet vágott a Fidesz gazdasági holdudvarához kötődő médiavilágban (lásd írásunkat), másrészt beszánthatja az RTL Klubot. A csatorna ugyanis jelenlegi működési gyakorlata mellett képtelen lenne kitermelni az újabb sarc összegét. Éppen ezért, amennyiben fizetnie kell, műsorokat szüntethet meg. A tévé példaként a Barátok közt „bezárását” említette – márpedig amennyiben legnézettebb produkcióitól kénytelen búcsúzni, az egyben azt is jelenti: csökkennek reklámbevételei, azaz elveszti piacvezető szerepét. Ráadásul az összes piaci szereplőtől beszedendő mintegy 7,5 milliárd forintból 4,4 milliárd forintot kellene kicsengetnie az RTL Klubnak, így a csatorna joggal érezheti úgy: a kormány el akarja takarítani.

Amikor fenti meggyőződését közleménnyé is formálta, a Miniszterelnökséget vezető miniszter azonnal visszatámadott, mondván: az RTL fenyegeti, zsarolja az országot. Ugyanis a reklámadó nemes célokat szolgálna, az oktatási rendszer jobbítását. Hogy ez a pár milliárd miképp aránylik az oktatási rendszerből az utóbbi években kivont sok tízmilliárd forinthoz, arra Lázár nem tért ki. Inkább szópárbajra hívta az Origo főszerkesztőjét, akit titoktartási kötelezettség köt. Orbán főminisztere azt akarja, hogy Sáling Gergő mondja meg nyíltan: gyakorolt-e rá politikai nyomást vagy sem. Ugyanis tartja magát a mondás, hogy az Origo első emberének azért kellett mennie, mert a lap részletesen beszámolt róla, miképp csinált Lázár és egy másik személy kétmillió forintos hotelszámlát. Az Origo tulajdonosa, a Magyar Telekom szerint szó nincs politikai ráhatásról, belső integrációs törekvések miatt kellett Sálingnak odébbállnia.

Ám a magyarázat nem döntött hitelességi csúcsot. A 444.hu cikket közölt arról, hogy az Origo a kormány és a Magyar Telekom alkujának egyik tétele volt: azaz a kabinettel az informatikai ágazatra kivetett különadó miatt rossz viszonyba keveredő, német tulajdonú cégóriás újra kaphat lehetőséget, ha – többek között az Origo – visszavesz kritikus hangvételéből. A német tulajdonos, a Deutsche Telekom ehhez annyit tudott hozzátenni, hogy számára a sajtó szabadsága szent, a magyar leányvállalat pedig tőle függetlenül működik. Szintén hitelességi problémát jelzett, miszerint mintegy kétezren tüntettek a főszerkesztő elbocsátása miatt, köztük számos online újságíró, blogger és közösségi aktivista.

Ők nemcsak érzelmeikben, de személyükben is érintettek lehetnek, ugyanis a kormánypártok ezúttal az online világot – még a közösségi, illetve a keresőoldalakat – is megadóztatnák. Ez pedig számos orgánumot ellehetetlenítene. Csak az összehasonlítás kedvéért: a 2013-ban majdnem 4 milliárdos bevételt produkáló Origo mintegy 420 millió forintos veszteséggel zárta a tavalyi évet. Azaz a kisebbeket majdnem teljes biztonsággal agyonnyomná az újabb médiavám. Nem véletlen, hogy a különböző „online művekhez” került át a napirend-meghatározási képesség. A tévék informálási szerepe pedig egyre csökken – immár csak a lakosság 55 százaléka szerzi meg „közéleti betevőjét” a televíziókból, a többiek az „internetre mentek”.

Megjegyzendő: az is elegendő lehet, ha a kormánypártok egyértelműen demonstrálják, bármikor képesek az orgánumok nyakára tenni a kést. Ugyanis, ha a fenyegetés sikerrel indítja be az öncenzúrát, akkor a hatalom gyakorlatilag célba is ért. Sőt többet profitál, mint egy törvény életbe léptetésével – anélkül idomítja elképzeléseihez a sajtót, hogy ennek politikai kárát be kellene nyelnie. Az öncenzúra ugyanis nem érhető tetten érdemben, legfeljebb – írja a Freedom House – anekdotikus bizonyítékok állnak rendelkezésre.

Az utolsó bástyát rohamozzák?
Az egyes médiumoknak egyre kisebb lesz a közönségük és egyre csökkennek a bevételeik, márpedig ettől függ, hogy milyen minőségű híranyagot állít elő egy orgánum, mennyi pénze van tényfeltárásra, magyarázza Bajomi-Lázár Péter. A Médiakutató főszerkesztője szerint így a nettó reklámbevételek megsarcolása gyakorlatilag egy alapjog – a szólásé és tájékozódásé – megadóztatása. Gazdasági függetlenség nélkül nincs politikai függetlenség. Ráadásul a média eddig is fizetett számos adót és járulékot, így gyakorlatilag kettős adóztatásról van szó. A tervezett reklámadó kiemelten sújtja az RTL Klubot, a magyar tömegtájékoztatás egyik utolsó független bástyáját. Amelyik közvetve, de következetesen bírálja a kormányt – hiszen az állatkerti riport és a motorbalesetről szóló tudósítás közé mindig beprésel egy szegénységriportot. Az Bajomi-Lázár szerint porhintés, hogy a különböző médiumok „extraprofitot” termelnének. Ez már nem médiaháború, hanem kulturális (ellen)forradalom, vélekedett Bajomi-Lázár, azaz az egész baloldali–liberális értelmiséget fenyegeti a hatalom, intézményi és személyi szinten egyaránt. Példának okáért Bulgáriából és Romániából már elmenekült a viszonylagos függetlenséget biztosító nyugati sajtótőke egy része, ugyanis a helyi oligarchák beverekedték magukat a sajtópiacra, és ellehetetlenítették az üzletszerű működést. Ez az RTL Klubbal is megeshet. És a médiában nagyon sok pénz van: a közmédia és a médiahatóság éves költségvetése több mint 100 milliárd forint. A pénz egy része vélhetően arra megy el, hogy a saját klientúráját építse a jobboldal.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!