Nénik, bácsik csatasorban

Statisztikát hitelesítenek a 2016. október 23-án, a Kossuth téren készült képek – miszerint az 1956-os megemlékezésen nagyobb létszámú idősebb ember próbálja ököllel, káromkodással, esernyővel és rugdosódással elhallgattatni a kisszámú, síppal-kereplővel protestáló fiatalt a miniszterelnök szónoklata alatt. A jelenséget azonban komoly hiba lenne elintézni a bon mottal, hogy megjelentek a vérnyugdíjasok. A valódi kérdés ugyanis az, mi tolja rá az időseket a mindenkori hatalomra. Ugyanis korántsem magyar jelenségről van szó. A Brexit is annak köszönhető, hogy a nyugdíjasok igazodtak a kormány álláspontjához: míg a fiatalok 75 százaléka bent akarta tartani az Egyesült Királyságot az EU-ban. Az 50 és 64 év közöttieknek mindössze 44, a 65 év felettieknek pedig csak 39 százaléka kívánt uniós polgár maradni. Vagyis az idősebb korosztályok kiléptették Nagy-Britanniát az európai közösségből. A jelek szerint közös a gyökere a magyar verekedős virtusnak és a brit leszakadási kedvnek: a szavazatmaximálás érdekében ugyanis az állam gyakorta hamis illúziókat kelt – legnépszerűbb célcsoportja pedig az idősek tömege.

De nézzük számokban is, mi történt Parlament előtt Orbán Viktor beszéde alatt: a kormány monopolizálta a nyugdíjasokat, azok meg a politikát.

A különböző pártrendezvényeken, illetve állami aktusokon való részvételi hajlandóságot persze nehéz megmérni a különböző korcsoportok körében, de jó közelítést adhat a „szavazna-e, ha most vasárnap lennének a parlamenti választások” kérdésre adott válasz. Legnagyobb arányban – majdnem 45 százalékban – ugyanis az idősek ígérik, hogy biztosan elmennek a szavazófülkékig: a 60 évnél korosabbak 60 százalékot vernek rá a 18–29 év közöttiekre – a Závecz Research Intézet (ZRI) adatai szerint. Ám a helyzet az, hogy a szépkorúak „politikai pezsgése” pártfüggetlen. A ZRI úgy találta, hogy az MSZP biztos szavazói között hatszor annyi 60 év fölötti van, mint ahány 18–29 év közöttit számlál a szocialista tábor. És a Demokratikus Koalíció esetében is csupán egy hajszálnyival jobb az arány (lásd táblázatunkat).

A Fidesz ugyan nincs ennyire elöregedve, de a két említett korcsoport aránya majdnem azonos – az ifjak részesedése kicsit nagyobb –, és ha a részvétel a kérdés, akkor bizony már a kormánypártban is az idősek a „húzó párttagok”: a 60 év fölöttiek 61,4 százaléka aktív, míg a 18–29 éves korosztálynak csupán a 41,5 százaléka „pörög”.


Csuka fogta róka

De mi is a nyugdíjasréteg? Az a brutálisan nagy választói csoport, melynek tagjai többé-kevésbé azonos élethelyzetben vannak, és egységes üzenetekkel mozgósíthatók. (Magyarországon a nyugdíjasok adják a csaknem 8 millió szavazópolgár több mint negyedét. A statisztikák szerint 2,1 millióan jogosultak öregségi ellátásra.)

A legtöbb európai országban ugyan hasonló a helyzet, ám mégis akad két honi specialitás. A vén kontinens idős emberei közül a magyarok függnek leginkább az államtól. A hazai „szépkorúak” bevételének 88,8 százalékát a nyugdíj adja. (Európában csak két jóléti államban – Ausztriában és Belgiumban – 80 százalék fölötti ez az arány.) Ráadásul a függőség egyre erősebb: alig egy éve még 86 százalékkal részesedett az állami apanázs a nyugdíjas bevételből. Ez két tényezőnek tudható be: az utóbbi években hirtelen sokan mentek nyugdíjba, miután a kormány megengedte, hogy a 40 évet ledolgozó nők „letehessék a lantot”, vagyis ne kelljen robotolniuk az öregségi  korhatár betöltéséig; másrészt egyre keményebbé váltak a nyugdíjas munkavállalókra vonatkozó adószabályok, így egyre kevesebben vállalnak „kiegészítő” munkát. Ám hiába eltérő a két ok, az eredmény ugyanaz: nincs előtakarékoskodás, nincs pluszbevétel. Van viszont az említett „extrafüggés” – ami leginkább csuka fogta róka.

Tény, ha a büdzsé megszorít, akkor azt rögvest megérezhetik a nyugdíjasok, ahogyan azt is, ha drágul az élet. Viszont ha az idősek elégedetlenek, rögvest szorulhat a kormánypárt, például bukhatja a választásokat. Nem véletlen, hogy a 3150 milliárd forintos nyugdíjkasszát egyre hizlalja a kormány: a 2016-os büdzsé például 140 milliárddal volt nagyvonalúbb, mint a 2015-ös. És miközben a kormány bőkezű adakozót alakít (a nem egészen 1 százalékos inflációt 1,6 százalékos nyugdíjemeléssel ellensúlyozza), precízen tudatosítja: csak a kabinet tarthatja fenn a nyugdíj- és a közellátó rendszert. 

„Hogy a kormány kommunikációja sikeres, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy 2011-ben még csak az emberek 62 százaléka gondolta azt, hogy az állam feladata biztosítani a tisztes öregkort, idén viszont már 73 százalék vallja ugyanezt – magyarázza Závecz Tibor, a ZRI vezetője –, vagyis ahogy erősödik az állam, úgy épül le az öngondoskodás, ha úgy tetszik, az önállóság”. És ugyanez a helyzet a közellátás – nevezetesen az egészségügy – finanszírozásával, ami különösen fontos a szépkorúaknak, hiszen ezen a területen túlfogyasztók (értsd: jóval több ellátást vesznek igénybe, mint a fiatalabb generációk).

Egyszóval a függés és a biztonság iránti vágy transzformálódik a fejekben egyfajta kormányhűséggé, érzelmi kötődéssé (persze a szavazók egy részénél jelen van az ideológiai egyetértés) – a tüntetők ezt a biztonságot veszélyeztetik.

A másik releváns kérdés, hogyan kerültek a térre viszonylag fiatal és aktív demonstrálók. Ugyanis „ifi kemény magja” egyedül a Jobbiknak van: a párt támogatóinak 16,9 százaléka 18 és 29 év közötti, ez majdnem háromszorosa a „60 pluszos” híveknek (lásd keretes írásunkat). A helyzet az, hogy ezek a fiatalok most a „polgári baloldalról” jöttek. A kifütyülést az Együtt szervezte, és ez az a még mérhető párt (a demokratikus ellenzéken belül), amit nem a nyugdíjasok dominálnak, hanem a fiatalok és a középkorúak. Márpedig ezek a rétegek megállnak a saját lábukon, és a legkevésbé függenek az államtól.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!