Egy hét múlva lesz a 2001. szeptember 11-i terrortámadások tizedik évfordulója. A Vasárnapi Hírek rendhagyó módon emlékezik a tragédiára: azt kutattuk, hogyan készültek fel a halálosztók küldetésükre és milyen volt az élet New Yorkban a háromezer életet követelő terrormerényletek előtt.
2001. szeptember 4-e kedd volt, szép, napfényes idővel New Yorkban. A metropolisz szokásos szeptember elejei életét élte. A Wall Street csak mérsékelten reagált a szenátusban zajló költségvetési vitára, amelyet – mint mindegyiket – „minden idők legkeményebbjének” tartottak. Venus Williams megállíthatatlanul menetelt a győzelem felé a US Openen, Brad Pitt és Jennifer Aniston szerelme még dúlt, a divatrajongók a Fashion Week lázában égtek, és már csak két napot kellett várni az MTV Video Music Awardsra, hogy kiderüljön, a Moulin Rouge hihetetlenül népszerű betétdala itt is tarol. A Broadwayn még nem kezdődött el az új évad, de már javában próbáltak a nagy sikernek ígérkező Mamma mia musicalre. Az ügyeletes bestsellerek John Grisham regényei és a Harry Potter-kötetek voltak, de a hazafias érzelmű olvasók nagy örömmel vásárolták meg David McCullough-nak az egyik „Alapító Atyáról”, John Adamsről írt életrajzi regényét. A mozikban az Amerikai pite 2,A mexikói és a Corelli kapitány mandolinja című filmeket játszották a legnagyobb sikerrel, míg a rádiókban Alicia Keys Fallin’, Pink Get The Party Started és Nelly Furtado I’m Like A Bird című számai legalább óránként felcsendültek.
A Kongresszus könyvtára éppen ekkor vásárolt meg a Németországtól 10 millió dollárért egy 1507-ben készült térképet, mert ezen szerepel először az Amerika szó. A Waldseemüller-térképként is emlegetett dokumentumon körülbelül a mai Brazília magasságában látható a bűvös kifejezés, amellyel a készítők Kolumbusz Kristóf érdemeiről elfeledkezve, Amerigo Vespucci előtt tisztelegve elkeresztelték a földrészt. A könyvtár igazgatója a gyűjtemény „koronaékszereként” emlegette a ritkaságot, amelynek árából csak 500 ezer dollárt fizettek ki, a maradékot két évig, részletekben folyósították a német államnak.
A floridai Broward megyében szeptember 5-én „címzett ismeretlen” jelzéssel könyveltek egy elfogatási parancsot Mohamed Atta ellen. A történet fél évvel korábbra eredeztethető: 2000. április 26-án ugyanis a megye egy közlekedési rendőre megállította sebességtúllépésért a pilótaiskolás arab fiatalembert. A rendőrnek azt mondta, jogosítványát otthon felejtette. (Valójában ebben az időben nem is volt érvényes jogosítványa.) A rendőri feljelentés nyomán beidézték, az idézésnek nem tett eleget, ezért június 4-én körözést adtak ki ellene. De addigra már késő volt: Atta és emberei hetente többször változtatták lakhelyüket, sikerült gyakorlatilag elérhetetleneknek maradniuk.
Volt egy hivatalba lépő is, egy New York-i az FBI élén: az új igazgató Robert Mueller. Talán ha sejti, hogy mi vár rá egy hét múlva és az elkövetkezendő években… (Mueller kinevezése egyébként ma jár le, de úgy hírlik, Barack Obama elnök annyira elégedett az egykori tengerésztiszt-jogásszal, hogy megkérte, maradjon még két évig.)
A Google is ezen a napon jegyeztette be szabadalomként a PageRank algoritmust. Később ez az újítás hozta meg a világsikert a keresőmotor számára, mert a program képes volt népszerűség szerint rendezi az oldalakat.
Augusztus utolsó, vagy szeptember első napjaiban az egyiptomi hírszerzés központja figyelmeztette amerikai partnereit: az al-Kaida előrehaladott stádiumba jutott egy „USA célpont” elleni támadás előkészítésében, amelyre valószínűleg magában az Egyesült Államokban kerül sor. Csaknem ugyanekkor a Moszad átadott a CIA-nak egy értesülést arról, hogy tizenkilenc terrorista az Egyesült Államokban támadásra készül: valósághűen megnevezték a szeptember 11-ei támadást végrehajtó terrorcsoport négy tagját. Csaknem ezzel egy időben érkezett a britektől figyelmeztetés, amely Bush elnökhöz is eljutott: géprablás várható. Tartalmilag hasonló jelzést kaptak az amerikai szervek Moszkvából is.
„Biztosan túloz, aki »remek« érzésnek tartja, mikor a szabadságról visszajövünk a munkahelyünkre, de mindenesetre »jó«, ha érdekesek a hírek” – köszöntötte 2001. szeptember 4-én, az ABC News esti híradójának nézőit a műsorvezető, Peter Jennings, majd elmesélte, hogy két héten át tartó dokumentumfilm-forgatás után a québeci hegyek egyik méhészetében, andalító zümmögés közben kapcsolódott ki. Biztosította a közönséget, hogy az idei méztermés kiváló lesz, majd jöhettek a hírek.
„Ifjabb George Bush elnök és a szenátorok csak egy dolog miatt jöttek vissza a nyaralásból” – mondta. Azért, hogy megvitassák a költségvetési többlet eltűnésének kérdését, és döntést hozzanak az adócsökkentésről.
De ennél sokkal jobban foglalkoztatta az amerikai közvéleményt az őssejtbotrány. Ugyanis egy hónappal korábban az elnök engedélyezte, hogy állami támogatással – bizonyos esetekben – a tudósok őssejtkutatásokat végezhessenek. Ez az egészen addig marakodó konzervatív-keresztény szervezeteket annyira felháborította, hogy egyesítették erejüket, és nagyszabású, 2 millió dolláros kampány keretében akarták meggyőzni az embereket arról, hogy a természet rendjébe való beavatkozás után csak az segít az amerikai társadalmon, ha betiltják az abortuszt.
A „halálcsapat” tagjai a küldetésükhöz közel álló helyszíneken kis, két-három fős csoportokban háborítatlanul töltötték az utolsó napokat. Arra, hogy szálláshelyüket csak a lehető legrövidebb időre hagyják el, maga a csoport vezetője, Atta adta ki az utasítást. Ő maga azonban nem tartotta be a saját parancsát. A 9/11 bizottság jelentésében ezt olvassuk: „Semmilyen fizikai, okmányszerű vagy analitikus nyom nem szolgál magyarázattal arra, hogy Atta és társa miért utaztak Bostonból Portlandbe szeptember 10-én csak azért, hogy szeptember 11-én reggel az 5930-as járattal visszatérjenek Loganba”. (Logan Boston repülőtere.) Ez máig is az elvarratlan szálak egyike. Igaz, Martin Amis A második gép című dokumentumelemeket is tartalmazó esszékötetében azt írta, hogy egy ottani közkórház elfekvő részlegében haldokló imámot látogatott meg, akivel korábban is volt kapcsolata. A Boston–Portland utat odafele bérelt autóval tették meg, visszafelé repültek, a reptéri biztonsági ellenőrzés elhúzódott (Attát külön is megmotozták), a repülőgép késett, és csaknem bukott a terv.
A külpolitikára nem sok szót vesztegettek a híradóban. „Az iskola is újrakezdődött – bár az eléggé mindennapi esemény horrorisztikussá vált Belfast és Jeruzsálem bizonyos részein” – számolt be a műsorvezető arról, hogy Észak-Írországban tömegverekedésen kellett átvágniuk a gyerekeknek, hogy az iskolába jussanak, míg Izraelben egy öngyilkos merénylő éppen egy tanintézmény mellett robbantotta fel magát. A keresztény szociális munkások afganisztáni tárgyalásáról szóló tudósítás jelentősége nem érhetett fel az észak-karolinai halálos cápatámadásról és az autóvezetők biztonságáról szóló riportokéval.
Bush elnök éppen csúcstalálkozókra készült mexikói, kínai és orosz politikusokkal. Később majd megtartják őket, csak a téma lesz már egészen más. Visszatért New Yorkba hivatalos lesothói útjáról az ENSZ Közgyűlésének soros elnöke, a finn Harri Holkeri, a magashegységi vízgazdálkodás legújabb projektjét tekinthette meg. Ő még megérkezett.
Mohammed Atta szeptember 7-én, amikor pilótatanulmányait befejezve még a floridai repülőiskolában tartózkodott, két társával a hollywoodi Osztriga bárban töltöttek egy éjszakát. Ráadásul a két cinkostárs leitta magát és fizetéskor csaknem ölre mentek a pincérrel. A veszekedést, amely majdnem tettlegességig fajult, Atta simította el: „Pilóta vagyok, van pénzem, én fizetek”. Egyébként, amíg társai egyik koktélt vedelték a másik után, ő három és fél óra hosszat senkihez sem szólva rendíthetetlenül játszott a Golden Tee 97 pénznyelő gépen. Azt mindmáig nem tudjuk, nyert-e, vagy vesztett.
Voltak azonban, akik megsejtettek valamit a közelgő katasztrófából. Például a Crawford Perspectives asztrológiai lap, amely a bolygók állásának a tőzsdére gyakorolt hatását vizsgálta, szeptember 4-i számában megírta, hogy a Mars állása háborúhoz és a részvények zuhanásához fog vezetni. A csillagászok nem tévedtek olyan nagyot, mert október 2-tól jósoltak háborút. Az Egyesült Államok a szeptember 11-i támadást megtorló afganisztáni háborút október 7-én kezdte meg.
Halálmérnökök
Mohamed Atta egyiptomi középosztálybeli szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1986-ban. A kairói egyetemen nyert építészmérnöki diplomát, majd szülei rábeszélésére a hamburgi egyetem városépítészeti szakára iratkozott be. Az ügyét vizsgáló 9/11 bizottság egyik munkatársa elmondta, csoportjukban egymás közt csak Búskomornak nevezték. Ugyanis mindazon németek, akiknek segítségét kérték profiljának elkészítéséhez, elmondták: sosem mosolygott. Csupán a mecsetbe járt szívesen, ott a legelkötelezettebb hívők közé sorolták. Szerepe a támadásban azért különleges, mert ő volt az USA-ba érkező végrehajtó csoport „imámja”, ő irányította az öngyilkosjelölt pilótákat – vezetőjük és lelki gondozójuk is volt egy személyben –, és a merénylet előtt rövidebb idővel Szaúd-Arábiából érkezett „izomemberek” is parancsnoksága alá tartoztak. (Utóbbiak feladata volt az elrabolt gépek fedélzetén annak biztosítása, hogy az utasok ne szegülhessenek szembe a géprablókkal.) Bár nem Atta körvonalazta először szeptember 11. tervét, de a legkorábbi időtől fogva ismerte azt, és részt vett annak végrehajtásában. E tervbe 1999 végén és 2000 legelején maga bin Laden avatta be Afganisztánban. Akkor közvetlen feladatként az öngyilkos pilótajelöltek kiképzését, utaztatását bízta rá. A Hamburgból érkezett egyetemi hallgató a feladatnak kiválóan eleget tett. 2001 júliusában Oszama küldöttével Madridban véglegesítette a géprablások és a célravezetés időpontját, valamennyi részletét. Ő repült be a másodikként a toronyba.
Khalid sejk Mohammed, Oszama operatív helyettese volt a másik „halálmérnök”, fiatal éveit Kuvaitban töltötte, mérnöki diplomáját az USA-ban szerezte. Később Pakisztánba került, a terrorfőnök legközelebbi munkatársa lett, rá hárult minden terv részletekbe menő kidolgozása. A jugoszláviai polgárháború idején Oszama megbízásából a harci cselekmények aktív résztvevője volt Boszniában. Rawalpindiben 2003. március 1-jén vették őrizetbe, miután elkövette azt az óvatlanságot, hogy háromszor egymás után ugyanarról a helyről hívott egy belgiumi számot: a cellák elárulták. Azóta őrizetben van, Guantánamo után immár az USA-ban. Legalább harminc bűncselekmény tervezésében való részvételét ismerte el, azon túlmenően, hogy kijelentette: „a-tól z-ig én terveztem szeptember 11-et”. Az általa bevallott bűnök között van az is, hogy nemcsak döntött az amerikai Wall Street Journal Pakisztánban elrabolt riporterének kivégzéséről, hanem ő maga fejezte le 2002. február elsején. Perére várva titkos amerikai börtönében kudarcain is van ideje gondolkodni: papíron maradt merényletterve II. János Pál, valamint Clinton elnök meggyilkolására. Oszama megfúrta azt az Attával közös tervét is, hogy szeptember 11. célpontjai között egy New York melletti atomerőmű is szerepeljen: a „második gép” csaknem e felett repült el, de a WTC felé tartott.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
