-
– A hét végén mutatja be a Hatszín Teátrum STOP (hinták, apák szerelmek) című darabját. Ez a harmadik eset, hogy egy időre otthagyja a prózát a színház kedvéért. Mi motiválja ilyenkor: a kalandvágy, a kísérletezés, vagy csak így pihen ki egy-egy regényt?
– Talán az, hogy a színpad nagyon másfajta gondolkodást igényel, mint a próza. Sokat tanultam belőle, és ez a prózámra is visszahat. Miközben piszkosul fel is szabadít. Vagy mondjuk így: őrült jó kihívás. Bekerülsz egy közösségi térbe, ahol nemcsak te vagy meg a papírod, ahol együtt tudsz dolgozni másokkal. Úgyhogy most már évek óta váltásban csinálom: egy könyv, egy darab. Ha az egyiknek vége, vágyom vissza a másikhoz.
– A STOP-ot a Megyek utánad után írta. Gondolom, nem véletlen, hogy a két mű témája nagyon hasonló: kamaszok és az ő kényszerpályáik.
– Igen, ez így van. A Megyek utánad a kamaszkori választásokról szól. Érdekelt, hogy a kényszerpályáinkat tényleg önkéntesen járjuk-e be, vagy már egész fiatalon eldől, hogy merre kell mennünk. A próza már megvolt, gondoltam, próbáljuk meg ugyanezt vagy egy ahhoz nagyon hasonlót a színpadon.
– A Megyek utánad a Grecsó-olvasók 30-as, 40-es korosztályának szól. A STOP viszont deklaráltan a kamaszoknak. Nehezebb gyerekeknek írni?
– Egy ifjúsági darab (ha ugyan van ilyen) akkor tud csak működni, ha a gyerekeket is abszolút felnőttnek kezeljük. Nincs gügyögés, nincs problématompítás vagy konvertálás. Csak az a hozzáállás működik, amit mi a rendszerváltás táján a svéd gyerekversekkel kaptunk először: hogy „nem hülye, csak gyerek”. Tudniillik egy kamasz úgy éli meg a saját életét, hogy ő már egy tökéletesen kialakult ember, saját világképpel. Ha úgy érzi, hogy félvállról veszik, elfordul. A STOP szándékai szerint úgy beszél a kamaszokat gyötrő problémákról, hogy egyszerre szól a szülőhöz, aki a saját kamaszkorát éli meg újra, és a kamaszhoz, aki most van benne ezekben a számára nehezen feldolgozható helyzetekben.
– A STOP egy autóstoppolás története, ahol egy lecsúszott budai úrilányt és egy vidéki fiút sodor egymás mellé a sors. Saját élményeiből merített, vagy abszolút fikció az egész?
– Ebben a darabban világok találkoznak. Múltak, tradíciók, szülők, magunkkal hozott sebek. Két teljesen különböző világ szikrázik össze. Annyiban vagyok benne én is a darabban, hogy fiatalon sokat stoppoltam. De nem voltam budai úrilány.
– Vidéki fiú viszont igen…
– Tényleg, de nem ez a fontos. Hanem az, amikor egy idegenből egyik pillanatról a másikra számomra fontos ember lesz, és ez bennem is csodálatos folyamatokat indít el. És ilyen már történt velem is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!