Megúszhatatlan, mégsem csinálják! Nincs hozzá oligarcha

„Ezen a területen kerülendő a játszótérhasználat a mérgező anyagok jelenléte miatt” – mutat körbe keserűen egy nagypapa kétéves unokája hintáját hajtva a Napfény utcai játszótéren. Azt mondja, ez is benne van abban a Ferencváros honlapján olvasható anyagban, ami az önkormányzat által rendelt talaj- és talajvízmérések eredményeit összegzi. No, nem főhelyen, háromszor aláhúzva, hanem a hosszú dokumentáció végén, ahova már csak az jut el, akinek a figyelmét nem altatta el a kerület vezetésének kommunikációja, miszerint minden a legnagyobb rendben az Illatos úttól pár száz méterre lévő József Attila és az Aszódi úti lakótelepeken.

„Borzasztó érzés, hogy bizonyíthatóan ott vannak körülöttünk a vegyiművekből kiszabadult mérgek” – panaszkodik Judit, aki a Greenpeace által rendelt porvizsgálatok egyik mintaadója volt. A négytagú család légkondicionálójának tetején három mérgező anyag jelenlétét mutatták ki határérték feletti mennyiségben. Ebből kettő biztosan az üzem területéről került oda. „Utálok hazajönni, a kutyával már nem megyek nagy sétákra, mert ki tudja, mi kerül a szervezetébe a talajból, és folyton az jár a fejemben, hogy köze lehet-e a szennyezésnek a kislányom jóindulatú csontdaganatához. A környéken én elég sok daganatos megbetegedésről tudok.”

„Ezeket a nagyon rossz sejtelmeket is eloszlathatná egy részletes mérés és az eredményekről szóló megfelelő tájékoztatás, ezt követeltük páran környékbeliek az elmúlt hónapokban a polgármesternél, amit ő úgy tálalt, hogy őt megtámadták a kismamák, és hogy fölösleges pánikkeltés zajlik – veszi át a szót Gina, aki pár hónapos kisbabáját ringatja az ölében. – Azért költöztünk ide annak idején nagyon komoly devizatartozást vállalva, hogy egy barátságos, zöld helyen éljünk, neveljük a gyerekeinket. Sok család gondolkodott úgy, mint mi. Most viszont sokan tervezzük az elköltözést.” Baranyi Krisztina IX. kerületi önkormányzati képviselő, aki hónapok óta a Budapesti Vegyiművekkel (BVM) összefüggő környezetszennyezés felméréséért és a kármentesítésért dolgozik, csütörtökön sajtótájékoztatót tartott az üzem előtt – felhívta a nyilvánosság figyelmét arra, hogy megszaporodtak a lakossági bejelentések, a lakók a torokkaparó levegőre panaszkodtak. Ugyanezen a napon meglepő kijelentést tett Lázár János a Kormányinfón, Baranyi Krisztina kérésére válaszolva: jövőre államosítják a Budapesti Vegyiművek Zrt.-t, mivel a kármentesítés nem hajtható be a cégen, és már eddig is 2 milliárd 100 millió forintot költött az állam a BVM „hagyatékára”. Ugyanekkor megindul a szennyezés felmérése és a kármentesítés. Egy nappal korábban még nem erről tájékoztatott minket a Pest Megyei Kormányhivatal: azt írták, hogy a felszámolás alatt álló BVM kötelessége ezen feladatok elvégzése.

Leg-leg-leg

Az Illatos úton lévő BVM telephelyén az elmúlt 11 évben a rosszul tárolt anyagok tovább mérgezték az üzem 130 éves működése nyomán amúgy is jelentősen szennyezett területet három – IX., XIX. és XX. – budapesti kerület határán. Ezt a történet minden szereplője, az önkormányzatok képviselői, a kormánytagok, a szakértők is elismerik. A szennyezés mértékéről, határáról és a további teendőkről azonban jelentősen különböznek a vélemények, miközben a leginkább érintettek, a lakók arra sem kapnak lehetőséget, hogy megfelelő információk birtokában dönthessenek saját sorsukról. Sőt!

Egészen idén tavaszig nem is sejthették, hogy mekkora veszélyben vannak. Áprilisban a pár hónapja hivatalba került ellenzéki képviselő, Baranyi Krisztina (Együtt) bejárásra invitálta a Greenpeace egyik szakemberét és a 444.hu hírportál újságíróját. Ők hárman szörnyű állapotokat találtak az üzem területén, tevékenységük nyomán pedig napvilágra került, hogy minimum 2 ezer tonnányi mérgező anyagot tárolnak ott szabálytalanul.

Valószínűleg a nagy sajtónyilvánosságnak köszönhetően elindult a hordók elszállítása, és számos, egymástól független mérés is történt, egyre távolabbi mintavételi helyekkel, főképpen Baranyi Krisztina (aki rendszeresen gyűjt pénzt a célra), illetve a Greenpeace megrendelésére. Ezek eredményei azt bizonyítják, hogy mindhárom kerületben, lakott területen is jelen vannak a mérgek. A legijesztőbb eredmény talán az volt, hogy a Határ út közelében, pesterzsébeti családi házak udvarán nevelt tyúkok tojásában is jelen volt a mérgező DDT, a legutóbb pedig a Greenpeace lakásokból vett pormintákban mutatta ki a káros vegyületeket.

A legbizarrabb sorsa pedig a ferencvárosi önkormányzat mérési eredményeinek lett. A hét helyszínen, köztük a fent említett Napfény utcai játszótéren vett talaj- és talajvízmintákban a mérést végző Wessling Hungary Kft. jóval határérték felett talált mérgező anyagokat, az eredményeket azonban az önkormányzat egy ideig titkolta, csak egy kivonatolt, úgynevezett szakértői magyarázatot tett közzé.

A teljes jelentést Baranyi Krisztina többszörös felszólítására tette nyilvánossá, de akkor sem hívta fel a lakosság figyelmét a veszélyre, az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli képviselő-testületi ülésen pedig a fővárosi LMP által felkért pártfüggetlen szakértőt, Darvas Bélát, az MTA doktorát a fideszes képviselők és dr. Bácskai János IX. kerületi polgármester jószerével meg sem hallgatta.

Bácskai állásfoglalása az ügyben nehezen értelmezhető, mert egyrészt a vegyész végzettségű politikus saját bevallása szerint ismeri a Budapesti Vegyiművek területének minden négyzetcentiméterét, tisztában van azzal, hogy mérgező anyagokat tároltak ott szabálytalanul, sőt 5 évvel ezelőtt kampányában fel is hívta a figyelmet a problémára, illetve azt ígérte, hogy megválasztása esetén kezelni fogja azt. Lapunknak azt mondta, hogy az elmúlt években Illés Zoltán korábbi környezetvédelmi államtitkárnak ő jelezte, hogy lépni kell a vegyiüzemben tárolt mérgekkel kapcsolatban.

Ugyanakkor mostani kommunikációjának lényege, hogy a mérgezés valószínűleg nem jutott ki a lakott területre, ha valaki mást mond, az pánikot akar kelteni, és hogy rajta senki semmit ne kérjen számon, ő nem utasíthatja a kormányszerveket további mérésekre és egyéb cselekvésekre. A kérdésre, hogy mit gondol szakemberként és felelős helyi politikusként, szükség van-e további mérésekre, azt válaszolta: „Én erre nem mondhatok se igent, se nemet.”

Az ember, aki túl sokat tud

„Ennek az embernek megvan a szakmai tudása ahhoz, hogy felfogja a probléma súlyát – mondja dr. Illés Zoltán a ferencvárosi polgármesterről, Bácskai Jánosról. – Éppen ezért teljesen érthetetlen az a sumákolás, elhallgatás, amit csinál. Neki kellene a leghangosabban kiabálnia.” A volt környezetvédelmi államtitkár nem emlékszik arra, hogy Bácskai jelezte volna neki a rosszul tárolt mérgező anyagok problémáját, de azt mondja, akár jelezhette is, mert Bácskaitól függetlenül 2012. február 23-án az ő államtitkársága alá tartozó Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség az ővele folytatott szakmai konzultációk után feljelentést tett ismeretlen tettes ellen a BVM területén zajló környezetkárosítás és a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt. A 2010 óta pedig ugyanez a hatóság készítette mérések már akkor hasonló eredményekre jutottak, mint most a Greenpeace: hogy a környéken mindenhol ott vannak a levegőben, a talajvízben, a rétegvízben és a talajban a különböző fajtájú szennyező anyagok! Például a króm6 nehézfém, amely vízoldható és súlyosan rákkeltő anyag, amely az Erin Bronkovich aktivista harcáról készült Oscardíjas filmből lehet ismerős.

„Államtitkári időszakom alatt is követeltük a kárelhárítást, de nem történt semmi – mondja Illés Zoltán, akivel kapcsolatban többekben felmerül, hogy ha tudott a bajról, miért nem próbált határozottabban eljárni az ügyben akkor, amikor ő volt a környezetvédelem kormányzati felelőse. – Mindig az volt a válasz, hogy a Budapesti Vegyiművek Zrt. felszámolás alatt áll, a felszámoló kötelessége a kármentesítés megoldása. A kormányzat részéről nem volt politikai szándék ezen probléma felszámolására pénzt költeni. Nonszensz, hogy ezen bukott el a súlyos környezetszennyezés felszámolása, a környéken élők mérgezésének megállítása, mint ahogy nonszensz most az, hogy nem fordítanak erre pénzt a központi költségvetésből. Pedig a probléma olyannyira ismert volt, hogy például a vízszennyezés felszámolása érdekében 2010 előtt zajlott is tisztítási tevékenység a helyszínen.”

Tud erről a mostani illetékes, Tarnai Richárd is, hiszen 2015. május 7-én maga írta alá és küldte tovább felettesének azt az iratot, amelyben található mérési eredményekből kiderül, hogy a BVM területén a 2011/12-ben mértekhez képest nagymértékben nőtt a szennyező anyagok koncentrációja. Ugyanakkor kifele ezt nem kommunikálják, minden állami megrendelésre történő mérés eredményei szembemennek a civilek által rendelt mérések eredményeivel, azt sugallják: a szennyeződés bent maradt az üzem területén.

Nem kéne enni abból a gyümölcsből

Ennek lehet köszönhető, hogy a lakosság boldog tudatlanságban éli mindennapjait. Amikor a BVM-től körülbelül 150 méterre gondtalanul kertészkedő Tisza Károlyt megkérdeztük arról, hogy veszélyben érzi-e magát a szennyező anyagok miatt, azt mondta: „ami most itt van, az már ragyogó”, merthogy a gyár bezárása előtt egyetlen gyümölcsfa sem maradt meg a kertben, a szőlő is folyton elégett, az üzemből áradó vegyszerszag pedig megkeserítette a mindennapjaikat. Nyugodtan fogyasztja kertje gyümölcseit Klementisz Józsefné is, aki azt meséli, az ’50-es, ’60-as években folyton a sparheltet súrolták, mert rendre berozsdásodott a levegőben terjedő anyagoktól. Ahogy a környék találomra megkérdezett lakói, ők sem tudnak semmit a szennyezettségről.

A pesterzsébeti és kispesti önkormányzat vezetői több csatornán felhívták a figyelmet arra, hogy a környéken élők ne használják a fúrt kutak vizét, maguk is végeztettek méréseket, de ezek nem mutattak komoly határértéktúllépéseket – az önkormányzatok honlapján fent vannak az eredmények.

A pesterzsébeti polgármester, Szabados Ákos egyébként évekkel ezelőtt jelezte az akkori környezetvédelmi államtitkárságnak a szennyezés jelenlétét, és méréseket követelt, Gajda Péter kispesti polgármester pedig kerületében ősszel mérési programot hirdetett, bárki kérhette lakóhelyének vizsgálatát. Ugyanakkor egyik önkormányzat sem lobbizik a további mérésekért. Mára a kerületek honlapján csak keresőszóval lehet eljutni a témakörig, már nem szentelnek neki különösebb figyelmet. A polgármesterek hiányzó lobbierejét most a Baranyi Krisztinát támogató pár aktív civil próbálja pótolni, akik közül például a József Attila lakótelepen élő és dolgozó Szabó Irén tanárnő azt mondja: akár utcára is fognak vonulni, hogy felhívják a figyelmet arra, kisebb baj a pánik, a lakóingatlanok értékének vesztesége, mint hogy emberek betegedjenek meg mások felelőtlensége és megint mások hallgatása miatt.

„Jobb lenne, ha nem ennének azokból az ott termett gyümölcsökből – csóválja a fejét dr. Darvas Béla, a Magyar Ökotoxikológiai Társaság elnöke, aki áttanulmányozta az önkormányzat, illetve a Greenpeace által rendelt mérések eredményeit és azokat szerette volna mindenki számára érthetővé tenni a már említett képviselő-testületi ülésen. – Régóta nem hozott már ki semmi a sodromból, de ami ott történt, az szerintem szégyenletes volt. Leírtam a képviselőknek és próbáltam elmondani azt, amit most önnek, hogy nagy a baj és milyen lépésekre lenne szükség, de ez nem érdekelte a képviselők többségét. Viszont ezt követően a megoldásra vonatkozó kérdéseket tartózkodással elutasították, vagyis nem is értették meg a helyzetet, többségük ezért volt döntésképtelen.”

Darvas Béla hosszasan sorolja mindazon növényvédő szereket, amelyeket a BVM-ben előállítottak, használtak, amelyek gyártási hulladékával a garéi tározót szennyezték, és amelyekből – ezek szerint – jócskán maradt a telephely talajában és talajvizében azután, hogy a BVM leállította a működését.

„Mindezen anyagok ilyen jellegű tárolása nem pusztán felelőtlenség, de szerintem bűncselekmény is” – mondja Darvas professzor, aki szerint bárki, aki kicsit is ismeri a talajvizek természetét, az tudja, a szennyeződés biztos, hogy nem állt meg az üzem kerítésénél. És mivel tudható, hogy továbbment, az is sejthető, hogy mit okozott, okoz – és ennek ismeretéhez a Baranyi Krisztina képviselő által is szorgalmazott széles körű egészségügyi felmérésre volna szükség.

„A többszörösen klórozott benzolok és fenolok mutagenitást, örökítési problémákat okoznak, hosszú távon pedig rákot. Nyilván nem gyakorol mindenkire ugyanolyan hatást, hiszen az érzékenységkülönbség akár ezerszeres is lehet, az viszont biztosan tudható, hogy a magzatok és a pici gyerekek érzékenyebbek az ilyen behatásokra, esetükben az immunrendszer zavarai jelentkezhetnek, különösen az első életévben.

A visszatekintő egészségügyi tanulmányokból ki lehetne olvasni, hogy milyen arányban fordult elő az érintett területeken meddőség, koraszülés, alacsony születési súly. Hogy mennyire jellemző arrafele a nőket érintő hormonális betegség, az endometriózis, illetve a fiúcsecsemőknél a le nem szállt here vagy kamaszfiúknál a heredaganat – ezeket mind okozhatja ilyesfajta szennyezett környezet. A hormon- és immunrendszer működését érintik elsősorban a talaj-, talajvíz- és porvizsgálatok során felfedezett anyagok. Ezek spektruma rendkívül széles, a klórozott szénhidrogénektől az arzénig terjed, ráadásul közülük sok van, amely a talajvízben több ezerszeresen átlépi az egészségügyi határértéket.

Az említett tojásvizsgálat során Simon Gergely 30-szoros túllépésről számolt be DDT-re, amely a fogyasztó kismamák tejében is kiválasztódó vegyület. Az is bizonyítja, hogy nem általános városi szennyezésről van szó – amire sokan hivatkoztak kormányoldalról –, hogy egy olyan anyagot, az Olitref nevűvel kapcsolatba hozhatót is megtalálták a lakásokból vett porban, amelyet házikertekben nem használtak.”

Darvas Béla szerint első körben be kellene tiltani az érintett területeken a fúrt kutak vizének használatát bármilyen célra, és ő tájékoztatná a lakókat, hogy ne fogyasszanak az ott termett gyümölcsből, zöldségből, mielőtt mérésekkel bizonyítják számukra a veszélytelenséget, az eredményekkel arányos kármentesítés pedig szerinte is elkerülhetetlen.

Több mint gondolták

Baranyi Krisztinának az üzem dokumentációját böngészve és az elszállítási munkákról informálódva tudomására jutott, hogy csaknem kétszer annyi hordó lehetett az üzem területén, mint amennyi a könyvelésekben szerepelt, tehát ismeretlenek az üzem bezárása után is hordtak oda veszélyes anyagokat. A képviselő volt az, akiegy szoboravatáson Orbán Viktornak szegezte a kérdést, mit kíván tenni az Illatos úti szennyezés felszámolásáért – ennek a találkozásnak a másnapján elkezdték a méreggel teli hordók elszállítását. Két hete pedig Lázár Jánosnak vitt a ránézésre is ijesztő talajvízből, amire a Miniszterelnökség vezetője elismerte: nem lehet egészséges az a környezet, ahol ilyen a talajvíz, és ígéretet tett arra, hogy a kormány mindent megtesz a kármentesítésért.

Megkeresésünkre az illetékes Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálya úgy nyilatkozott, hogy november 8-ig 1 466 701 kg veszélyes hulladékot szállítottak el a telephelyről és 2016. év elejére a teljes mennyiséget elhordják. A telephelyen és környékén a Pest Megyei Kormányhivatal szakemberei a hulladékok állapotát, valamint a kutak vizét és a levegő szennyezettségét is vizsgálják. Ahogy korábban, most is egészen más mérési eredményeket produkáltak a kormányszervek megrendelésére készült vizsgálatok, mint a civilek által akkreditált laboratóriumokban végeztetett mérések. A Kormányhivatal Népegészségügyi Főosztálya a vegyiüzem környezetében lévő kutak vizét például jelentése szerint rendben lévőnek találta most ősszel. Mindeközben a Greenpeace és Baranyi Krisztina folyamatosan végeztet mintaelemzéseket, amelyek mindegyike a szennyeződés kijutását bizonyítja.

Nem jó mutyira

A környezetvédelmi szakemberek szerint azonnali cselekvésre van szükség, ahhoz pedig első körben több százmillió forintra, a kármenetesítés költsége pedig akár 15 milliárd forintig is elmehet. Az első lépés Illés Zoltán szerint a valódi szennyezettség háromdimenziós, teljes feltérképezése lenne, amelyhez többezernyi mintavétel szükséges minden létező káros anyagra tesztelve. Ez a folyamat akár másfél évig is eltarthat, a költsége pedig több százmillió forint lehet. Ha már pontosan körülhatárolható a szennyezett terület – amely bőven érinti a lakott részeket –, akkor jöhet a résfalazás, a talaj mélyre, akár 30 méterre nyúló „szigetelése”, hogy ne terjedhessen tovább a szennyeződés a talajvízzel. Ezután következne a kármentesítés, a több százezer tonna szennyezett talaj kicserélése, a talajvíz megtisztítása, esetleg elhordása.

„Mindez megúszhatatlan – hangsúlyozza Illés Zoltán. – És mégis: nem látni politikai szándékot a megvalósítására. Mert nincsenek meg hozzá azok az érdekcsoportok, oligarchák, akik ezen a területen érdekeltek. Bácskai azért nem hallat segítségkérő hangokat a párttársai felé, mert jól tudja ő is, hogy megfelelő mutyi hiányában azért sem lehet érdekes egy kármentő akció, mert ennek a kormánynak egyáltalán nem szívügye a környezet és egészségvédelem (lásd keretes írásunkat).

Helyben pedig nem érdeke az önkormányzatoknak, hogy előálljon olyan helyzet, hogy a lakók tömegesen próbálnak megszabadulni az ingatlanjaiktól és esetleg kártalanítani kelljen őket. Hogy az érintett lakókörzetek elértéktelenedjenek.”

Ugyanakkor, ha nem történik meg a kármentesítés, a szennyezés lehatárolása, a földcsere, a talajvíz megtisztítása, akkor Illés Zoltán szerint tovább bővülhet az érintettek köre, hosszú távon akár ebben a térségben található budapesti vízkivételi kutakhoz is eljuthatnak a mérgező anyagok. „Ne adja a Jóisten! A talajvíz folyásiránya a Soroksári-Duna-ág felé vezethet, a csepeli vízkiviteli kutak 4-5 kmre vannak, és csápjai elég mélyre nyúlnak ahhoz, hogy ha a szennyeződés évek, évtizedek alatt esetleg elér odáig, akkor bekerüljön az ivóvízhálózatba.” Remélhető, hogy Lázár János tartja a szavát, feltárják és kezelik a BVM rájuk szállt örökségét.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!