Szolgalelkűvé teszi a politika az egzisztenciális gondokkal küzdő alkotókat, sok a pályaelhagyó, filmkészítés helyett önkény van – az elmaradt Filmszemle „résztvevőinek” nem volt mit ünnepelni.
Uránia Filmnapok néven az elmúlt száz év magyar filmterméséből válogató, háromnapos filmünnepet szervez az Uránia Nemzeti Filmszínház a hétvégén. A Magyar Filmművész Szövetség az elmaradt 44. Magyar Filmszemle helyett tegnap nyilvános közgyűlést rendezett az Urániában, amelynek nyitányaként flashmobot tartott a Csoport a kultúráért (CSAK). Mintegy száz filmbarát, filmes szakember (Báron György, Koltai Lajos, Sas Tamás, Kovács Gábor, Pataki Ági) és közéleti személyiség részvételével. Kováts Kriszta és Kerekes Viktória színészek a 2011–2012-ben készült alkotásokat sorolták föl (képünkön). „Nincs okunk ünnepelni: két éve nem készült magyar film, helyette önkény van, ezért idén nem tudunk filmszemlét rendezni, így a Berlinale, a Karlovy Vary fesztivál és Cannes is magyar résztvevő nélkül zajlik majd” – mondta Tarr Béla.
A rosszkedvű összejövetelen kiderült: van olyan hangmérnök-zeneszerző, aki a lakását készül eladni, annyira nincs pénze. Több olyan rendező is akad, akit élettársa, felesége tart el, sokan pedig felszereléseiket, stúdióik berendezéseit, sőt, a családi ezüstöt próbálják értékesíteni. „A dokumentaristák a legnagyobb vesztesek” – súgja valaki a megtelt teremben, ahol fiatal szakmabelieket csak elvétve látni.
Jancsó Miklós videoüzenetében azt mondta: a filmhez kamera kell, ami ma már akár a szivarzsebben is elfér, a szabadsághoz pedig kultúra, anyagi jólét és gondolkodó banda szükséges. A magyar rendezők céhének vezetője, Vészi János beszédében hangsúlyozta: nincsenek alkotóműhelyek, az elbocsátott tévéseknek kuncsorogniuk kell a munkáért, sok tagjuk egzisztenciális problémával küzd, mert évek óta nincs munkája. „Politikai einstand van, szolgalelkűvé teszik az alkotókat” – fogalmazott. A dokumentumfilmesek nevében Papp Gábor Zsigmond azt mondta: sok a pályaelhagyó, a közülük induló 16 pályázóból egy sem kapott támogatást a Magyar Nemzeti Filmalaptól. A rendezvény első három órájában a szövetség összes filmes területének képviselője felszólalt és panaszkodott: leginkább a koncepció és a minőség hiányát, valamint a felülről irányított, politikai döntéseket kifogásolták. Többen gittegylethez hasonlították az összejövetelt, és szót emeltek azért, hogy a panaszáradat helyett inkább megoldásokon kellene gondolkodni.
„A gyáva, meghunyászkodó, egymást feljelentő magatartás helyett egy koncepción kellene dolgozni” – jelentette ki Lengyel László politológus, a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) egyik alapítója, aki szerint 2014-re ki kellene találni, hogy a szakma mit akar a mindenkori hatalomtól. Az MMKA egykori vezetője, Grunwalsky Ferenc arról beszélt, hogy a szervezet politikai gyilkosság áldozata lett.
A megoldáshoz nem került közelebb a szakma a közgyűlés után sem. Ami tény: a magyar filmgyártás valóban nehéz helyzetben van. A tehetséges fiatalok leginkább külföldön dolgoznak, aki tud, az a reklámfilmezés felé fordul, mások tanítással próbálkoznak. Az persze kérdés, hogy egy kiábrándult, sértődött szakember hogyan tudja átadni tudását a következő generációnak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!