Hónapok óta a pedagógusok bérének megemelésével kampányol a kormány, az életpályamodell bevezetését és az alapbér-növekedést Hoffmann Rózsa egy hónappal ezelőtt úgy kommentálta: „minden pedagógus láthatta, hogy a régóta várt béremelés mit jelent számára”. Valóban látják már.
A tapasztalt, évtizedek óta az osztálytermekben dolgozó többdiplomás tanárok nagy része – akik korábban sem voltak restek idejük jelentős részét az iskolában tölteni – a pótlékok és a túlórapénz megvonása után kevesebbet keres, mint korábban. Aki jobban járt, annak pedig megnőtt a munkaterhelése, értelmetlenül sok időt kell bent tölteni a rosszul felszerelt, érdemi munkára alkalmatlan tanárikban, és számot kell adni minden bent töltött óráról. Ráadásul a pedagógiai munkát segítők, például a dadusok és iskolatitkárok nem részesültek a kegyből, ők 2008 óta egy fillér emelést sem kaptak. A héten azonban olyasmi került napvilágra, ami az eddigieknél is megalázóbb: az egyik Pest megyei gyermekotthonban a pedagógusok előbb emelést kaptak, majd visszakérték tőlük a pénzt. Mint azt az egyik érintett a 444 hírportálnak nyilatkozta: az egészségügyi gyermekotthonban dolgozó gyógypedagógusok eddig minden kedvezményből kimaradtak, amit az oktatásban dolgozók megkaptak. Most ő is kapott bruttó 60-70 ezer forint emelést, mint később kiderült: tévedésből. A szociális ágazatban dolgozó pedagógusokra nem vonatkozik a pedagógus- életpályamodell, így most újabb „kinevezést” írattak alá velük, mely szerint ismét a szeptember előtti bért fogják kapni, és a különbözetet vissza is kell fizetniük. Ha szerencséjük van, csak részletekben. Ennyire becsülik hát a sérült gyerekekkel foglalkozó pedagógusok munkáját, akik csak reménykedhetnek benne: egyszer valakinek az ő bérüket is eszébe jut megemelni. Igaz, kevesen vannak – nem lehet olyan hangzatos kampányt építeni köréjük, mint 160 ezer szerencsésebb(?) kollégájukra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
