Soha nem látott béremelést menedzselt a kormány az egészségügyben: ez a hivatalos verzió. Csak éppen nem igaz. Ugyanis a nettó emelést nézve (adótartamból nem lehet kenyeret venni) 2004 és 2010 között 35,6 százalékot teljesített a kormány, míg 2011 és 2016 között 30,1 százalékot. A magyarázat roppant egyszerű: a keveset kereső orvosok, ápolók és egyéb egészségügyi dolgozók terheit nagyban megnövelte az egykulcsos adó.

 
VH, 2017. március 18.

Elmosódott béremelés

A Kiss László vezette 5.12 Szakszervezet egyetért: álláspontja szerint az emelés lehetett volna lényegesen magasabb – az egészségügyi államtitkárnak átadott petíciójában a szakszervezet még 2015-re 50, 2016-ra újabb 50 százalékos béremelést tartott volna elfogadhatónak. Hogy ez nem így lett, az Kiss szerint a Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének a felelőssége, amelyik „lefeküdt” a kormánynak.

A négy nagy terület (általános orvos, szakorvos, védőnő, ápoló) járandóságát átlagosan 27,5 százalékkal emelte a kormány, miközben az ágazat csaknem ötvenezer dolgozója egy fillérnyi pluszpénzt sem kapott: kimaradtak például a gazdasági háttérdolgozók, a háziorvosok asszisztensei és a fogorvosok segítői. A védőnők késve kapták kézhez az emelést, ráadásul nem annyit, amennyit kapniuk kellett volna.

És akadt még egy negatív tényező, amivel nem számolt az ágazat. A szeptemberi béremelést kioltotta a garantált bérminimum feltornászása. Ami miatt az évek óta a területen dolgozók pénze ugyanarra a szintre esett vissza, ahonnan a kezdőké indult.


A trolivezetőket nem számolják

Kiss nem érzi, hogy emelkedőben lenne az életszínvonala. „Mondok egy példát: nekem körülbelül 30 ezer forinttal nőtt a bérem, de januárban a kiskereskedelemben és a szolgáltatásban úgy nőttek az árak, hogy gyakorlatilag semmi nem volt érezhető a bérfejlesztésből.

Talán 3-4 nappal tovább tart a pénzünk, mint korábban, de ez nem jelent semmiképpen életszínvonal-emelkedést. A kollégáim nem tudták feladni a mellékállásaikat. Márpedig a betegeknek is fontos volna, hogy azok, akik ellátják őket, kipihentek és koncentráltak legyenek. És ezen az idei béremelés sem változtat – azon egyszerű oknál fogva, hogy a dolgozók csak decemberben kapják kézhez.

Ökölszabályként egy-egy béremelés hatására megindult a visszaáramlás a szakmába – eddig. Ám míg 2012–13-ban érdemben érzékelhető volt az orvosok hazatérése, most semmi ilyesmit nem tapasztal az orvostársadalom. Ráadásul a kormány erősen kozmetikázza az adatokat. Példának okáért csak azokat veszi bele, akik az úgynevezett jó hírnév igazolással mentek külföldre, magyarán: kint is gyógyítóként folytatják.

Azokról nem beszélnek, akik akár külföldön, akár belföldön más szakmában helyezkedtek el. „Van nekem is olyan ismerősöm, aki itthon orvos volt, de elment trolivezetőnek Németországba, és döbbenetes nagy pénzt keres. Sok kolléganőm ment külföldre a szociális területre, ahová szintén nem kell ez a bizonyos jó hírnév igazolás” – panaszolja Kiss.


A szomszédokkal sem álljuk

„A béremelés csak tűzoltás volt, persze van pozitív hatása, a filléres gondokat javította, de ettől nem maradnak többen itthon. Ezzel nemhogy a nyugati, de a környező országokkal sem tudjuk felvenni a versenyt. A szakdolgozók átlagosan 26,5 százalékos béremelést kaptak, ez valakinél néhány ezer, másoknál 20 ezer forint pluszt jelent. Egy 20 éve nővérként dolgozó kolléga túlórákkal együtt jó, ha nettó 200 ezret keres” – sorolja a számokat az aneszteziológusként dolgozó Máté-Horváth Nóra, a ReSzaSz alelnöke.

A legtöbben attól félnek, hogy a béremelés csak kampányfogás, ugyanis továbbra sincs életpályamodell, nincs garancia, hogy a béremelés folytatódik. „A közhangulat ugyanúgy rossz, mint egy éve. Talán annyival jobb a helyzet, hogy ma már a szakdolgozók is szót mernek emelni. De ugyanúgy sok orvos és nővér megy el az országból, humánerőforráskrízis van, a jelenlegi állapot nem sokáig tartható fenn” – állítja Máté-Horváth Nóra. Aki szerint a béremelés ordító szükségességén kívül számtalan egyéb sebből vérzik az egészségügy: infrastruktúra, finanszírozás, transzparencia, minőségi mutatók, korrupció. Utóbbi megváltoztatásához kell az a szemléletváltás, aminek egyik fő eredménye a hálapénzrendszer megszüntetése lenne, ehhez a tisztességes béremelés és a jövőkép elengedhetetlen.


A külföld finanszírozza a hazát

Akad, akinek a béremelés még filléreket sem hozott. ,,Azon pár száz fiatalabb szakorvos közé tartozom, akinek az emeléssel párhuzamosan elvették az ösztöndíját, így ugyanannyit keresek, mint tavaly” – mondta lapunknak dr. Kőnig Róbert gyermeksebész szakorvos.

A hozzá hasonló orvosoknak a közalkalmazotti bértábla alapján bruttó 378 ezer forint a fizetésük január óta, az idősebb kollégák bére körülbelül 70 ezerrel lett több. „Ez egynapi meló Angliában” – teszi hozzá Kőnig doktor, így egyértelmű, hogy ha lehetősége van rá, kinti kórházakban vállal munkát, de itthon is két állása van.

„Ha nem dolgoznék külföldön is, nem engedhetném meg magamnak, hogy itthon éljek, pedig én az itteni gyerekeket szeretném gyógyítani. Kint egyetlen ügyeletért többet lehet kapni, mint a nálunk beígért, két lépcsős béremelés, tehát ez nem fogja itthon tartani azokat a fiatalabb, nyelveket beszélő kollégákat.” Kőnig Róbert szerint a kórházak helyzete nem változott az elmúlt egy évben: többnyire kiégett nővérek, orvosok viszik a műszakokat, komoly a szakemberhiány, sok rezidens kénytelen nővéri munkát végezni. „A beomló vakolatok alatt, kanálisszagban, rossz légkörben, kevés pénzért nem csoda, hogy nem lelkesen dolgoznak a kollégák. De az igaz, hogy mostanában sokkal több szó esik a tarthatatlan helyzetről, mint régebben, és vannak kisebb csoportok, akik próbálnak tenni a szemléletváltozásért is” – teszi hozzá.


Viruló korrupció

A nővérek helyzete azonban még rosszabb: nagyobb létbizonytalanságban élnek, kevesebb az esélyük a kinti állásra, mivel sokan nem beszélnek más nyelven. Tibor OKJ-s szakápolói végzettséggel nettó 30 ezer forinttal keres többet, mint a béremelés előtt. „Örülök neki, de a segédápolók, asszisztensek csak néhány ezer forint pluszt kaptak. Ez az összeg senkit nem tart itthon, nem is csábít haza és a fiatalokat sem ösztönzi arra, hogy ezt a szakmát válasszák. Másfél éve dolgoztam utoljára itthoni közkórházban, az állapotok semmit sem változtak. Most egyházi fenntartású intézményben vagyok ápoló, egy villanykörte cseréje vagy egy szivárgó csap ugyanolyan gondot okoz, mint az állami kórházak némelyikében, az eszközök is pont olyan elavultak. Mindenki agyonterhelt, általános, hogy 40-50 betegre egy nővér jut éjszakánként. A betegek ugyanúgy rossz körülmények között fekszenek, mint másfél éve, és a korrupció is változatlanul virul” – vázolja a helyzetet.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!