Nincsenek gátak - drágul az élet - nő a szegénység!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Százezerrel nőtt azok száma, akiket hazánkban a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség fenyeget – így 2013-ban már 3,3 millió magyar, azaz minden harmadik ember élt nehéz körülmények között az Eurostat adatai szerint. 2008 óta folyamatosan romlik ez az arány, akkor a társadalom 28 százaléka volt a szegénység kockázatának kitéve. A legújabb számok nem új keletű problémát rejtenek. A középréteg látványos és egyre érezhetőbb leszakadása már évek óta létező jelenség, amely mostanra ért el arra a szintre, ahonnan már szinte lehetetlen visszafordítani a folyamatot.

A GfK Kutatóintézet és az MTA közös tanulmányában nemrég egy körte alakú társadalom képét vázolta fel, amelyben csupán egy igen kis számú elit él igazán jól – alig 2 százaléka a magyaroknak –, míg a leszakadtak száma megrendítően magas, több mint 2 millióan élnek nyomorban (23 százalék).

Székely László ombudsman 2013-as jelentésében ennél jóval drámaibb számokkal kalkulált: szerinte valamivel több mint 3 millió magyar él napról napra mélyszegénységben, munka és megbecsülés nélkül. Külön kiemelte: közülük 500-600 ezren romák, ami csaknem a kisebbségi csoport egészét jelenti. Idén márciusban az OECD felméréséből az derült ki, hogy válság előtti évekhez képest közel kétszer annyian éheznek Magyarországon. 2012- ben a magyarok 30 százaléka tartozott ide (ennél többen csak Törökországban és Mexikóban éhezetek), míg hét éve ez az arány 17 százalék volt.

Nincs megállás

Európai viszonylatban Magyarország az utóbbi években rendre a sereghajtók között végez, ha szegénységről, elszegényedésről, társadalmi egyenlőtlenségekről van szó. Fellendülést viszont hiába is várnánk – ahhoz ugyanis sok mindennek kellene változnia, ami a jelenlegi helyzetben szinte lehetetlennek tűnik.

„A magyar adatok nem kirívóan rosszak, ám azt, hogy a romlás ilyen gyors ütemben zajlik, ritkán lehet megfigyelni, ez a minden tekintetben erős leszakadás nem szokványos” – magyarázta lapunknak Krémer Balázs szociológus, aki korábban már rámutatott: az igazán látványos problémát az jelenti, hogy a társadalom leggazdagabb, felső 10-15 százaléka és az ez alatti többség között mélyül a szakadék.

Ami az igazi gond – és ez egyértelműen a jelenlegi kormány által előidézett baj –, hogy intézkedések intézkedések sorával a gazdasági válságból éppen kilábalni próbáló társadalomban főként az alsó és a középrétegekre terhelte a recesszió hatásait. Az adókedvezmények bevezetése, a szociális kiadások csökkentése vagy éppen a középréteg ellehetetlenítése mellett ilyen hatást váltott ki például a közmunkaprogram is, amely úgy kényszerített bele embereket a minimálbérnél is kevesebb fizetést biztosító rendszerbe, hogy abból kitörni gyakorlatilag (ezt mutatják ugyanis az elmúlt évek tapasztalatai) lehetetlen.

„Sokan egész egyszerűen kiszorulnak az ellátásból. Félmillió fölött van azon felnőttek száma, akik semmilyen szociális juttatásban nem részesülnek. De a további intézkedések, így például a rövidülő ellátási idő a munkakeresők részére tovább nehezítik a helyzetet és rengeteg ember számára teremtenek méltatlan életkörülményeket, miközben például a kormányzati retorikában adócsökkenésként reklámozott intézkedések (az egykulcsos adó) valójában a felső jövedelmi kategóriákban jelentett csak adócsökkenést, vagyis a tehetősebbeknek kedvezett” – elemezte a helyzetet a szociológus. Ilyen körülmények között viszont se nem meglepő, se könnyen vissza nem fordítható az a folyamat, amely a társadalom szétszakadását, illetve a leszakadók egyre nagyobb számát generálja.

Hova tovább?

Talán jogosan merülhet fel mindezek után, hogy amennyiben ennyi elszegényedő ember tapasztalja nap mint nap, hogy nem hogy nem jobban, de rosszabbul él, mint korábban, vajon miért nem tesz ez ellen. Krémer Balázs szerint ezért ismét csak a kormányzati berendezkedés tehető felelőssé.

„A Fidesz kormánya éppen ebben erős. Konkrét dolgokat mondanak, mint például a rezsicsökkentés, ami könnyebben érthető az egyszeri ember számára, mint az ellenzék által megfogalmazott absztrakt, egyáltalán nem kézzel fogható ígéretek. Ezek alapján nem csoda, hogy az emberek számára a veszteségek elkerülésének lehetősége jóval fontosabbá válik, mint a nyereség (távoli) lebegtetése” – magyarázta a szociológus. De ez csak retorikai trükk, ami mögött az intézkedések éppen ellentétes irányba mutatnak. Ám éppen ezért nem mernek az emberek szembemenni a kormány által kijelölt iránnyal – hiszen akkor könnyen kieshetnek a pixisből, vagyis elveszíthetik még azt is, amijük még maradt. Krémer Balázs szerint épp ebben áll a Fidesz másik nagy találmánya: míg az emberek attól félve, hogy ha nem állnak be a kormány mögé, akkor kiszorulnak annak gondoskodó szárnyai alól, inkább elfogadják saját helyzetüket. És ez éppúgy igaz a szegénységben élőkre, mint a jómódúakra, hiszen mindenkinek sok vesztenivalója van ebben a rendszerben, még ha más-más szinten is. Tehát gazdag és szegény egyaránt a hatalomnak kiszolgáltatott: a vállalkozóknak megbízás kell, a nélkülözőknek segítség.

És hogy meddig lehet ezt a fajta politikát folytatni? A szociológus úgy véli, bár egyelőre vannak még tartalékok, amelyeket fel lehet élni, ám hosszú távon bizonyosan nem fenntartható a rendszer. „Ez csak akkor lenne megvalósítható, ha lennének olyan exportcikkei az országnak, amelyekből bevételt lehetne generálni, ám mivel minden lenyúlási igyekezet az országon belüli javakra irányul, ezért kiszámíthatatlan, hogy meddig tartható még ez az állapot, miközben egyre szegényednek el azok az emberek, akiktől még van mit elvenni. Ennek a fajta belső piramisjátéknak mindaddig, amíg nincs politikai ellenpólusa a jelenlegi kormánynak, vagy amíg valamilyen értelmezhető külső nyomás nem helyeződik hazánkra, nincs gátja sem, így azonban nincs akadálya a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésének, és az elszegényedésnek sem.
(Diószegi-Horváth Nóra)

LÉTVONAL ALATT

Az a szegényebb, aki havi 400 ezer forintot keres, de a törlesztőrészletei 330 ezer forintra híztak, vagy az, aki 90 ezer forintot visz haza, de semmilyen hitel nem nyomja a vállát? A kérdés bonyolult, nem véletlen, hogy a KSH sem próbálkozik választ adni rá, inkább arról beszél, mennyi pénz kell ahhoz, hogy valaki úgy-ahogy megéljen, de legalábbis elvegetáljon. A hivatalos mutatószám az úgynevezett létminimumérték.

A statisztikák szerint egy ember minimum 87 500 forintból jön csak ki – és ez sokak számára egy brutálisan magas szám, hiszen több mint 20 ezer forinttal múlja felül a nettó minimálbért (lásd keretes írásunkat). Ami azt üzeni, hogy az alkalmazottaknak kötelezően megfizetendő, legalacsonyabb bérből képtelenség megélni. (Persze lehet, hogy a KSH nem ismeri a pártdirektívát, hiszen Miskolc fideszes alpolgármestere deklarálta, hogy 47 ezer forintból – a 2012-es közmunkásbérből – kényelmesen ki lehet jönni. Pintér Sándor belügyminiszter ezt csak annyival egészítette ki, hogy azért egy-két kecskét sem árt tartani.)

Egy kis család – értsd két felnőtt és egy gyerek – esetében a létminimum már 210 ezer forint, azaz itt már legalább egy minimálbért és egy átlagbért (mintegy nettó 151 ezer forint) kell összeszedni a szülőknek. (Persze egy kicsit kevesebb is elég, hiszen jár a családi pótlék – két csemete után mintegy 30 ezer forint.) Ha pedig egy família szeretné túlteljesíteni az orbáni családmodellt (három gyerek, három szoba, négy kerék), és négy apróságot nevel, akkor 323 ezer forintot kell előteremtenie a családapának és -anyának, tehát két átlagos kereset már nem elegendő.

A pénzügyi szorítás egyedül a nyugdíjasok esetében enyhébb – a statisztikai hivatal szerint egy élemedett honpolgár már havi már 78 759 forintból átvészelheti a hónapot, két idős ember pedig kis pénzből – nevezetesen mintegy 135 ezer forintból – is elvan. Ugyan egy átlagnyugdíj körülbelül 113 ezer forintra rúg, de több százezer idős ellátása múlja alul a nyugdíjas létminimumot. Ők gyakran szembesülnek azzal a kérdéssel, hogy esznek, netán befizetik a csekkeket vagy gyógyszerbe fektetik a tőkéjüket.

Persze a legnehezebb helyzetben a közmunkások vannak, járandóságuk – most 51 ezer forint – még a minimálbér 60 százalékát sem éri el, amikor épp van dolog. Egyébként havi 22 800 forintból tengődnek. Ráadásul egy családban egyszerre csak egy közmunkás lehet, azaz ha mindkét szülő munkanélküli egy kétgyermekes famíliában, akkor 108 ezer forintból kell megélni. Összehasonlításképpen: egy ilyen család KSH-s létminimuma 253 ezer forint.
(N. B. GY.)

KONG A LÁDAFIA

Szép lassan kigyúrja magát a lakossági megtakarítások állománya: márciusában nettó 21,33 ezer milliárd forintra rúgott a polgárok pénzvagyona, míg 2013 végén csak nettó 20,9 ezer milliárd forint volt. A növekedés alapvetően annak tudható be, hogy csökkent a lakossági hitelállomány – többek között a végtörlesztések miatt. De a gazdaságilag aktív korúaknak (16 és 64 év között) mindössze 16 százaléka rendelkezik megtakarításokkal, azaz kevesebb mint 700 ezer ember – és a spórolt summák zöme nem éri el az 1 millió forintot. 3 milliót vagy annál többet mindössze 200 ezer ember tudott félretenni. 5 millió forintnál többet pedig alig 130 ezer ember tudhat a magáénak. Igaz, itt azért már komoly felhalmozásokról lehet beszélni, e kör tagjai fejenként és átlagosan 28 millió forint tartalékkal rendelkeznek.

Összességében azonban a lakosság háromnegyede képtelen lenne kifizetni egyváratlan kiadást, hiszen hónapról hónapra él – gyakorta áthidaló kölcsönök segítségével. Így nem csoda, hogy mindenki retteg a munkanélküliségtől, hiszen akit utcára tettek, az csak három hónapig számíthat állami ellátásra, utána egyetlen fillérre sem jogosult. És bizony átlagosan 6 hónap alatt lehet állásra lelni.
(N. B. GY.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!