Drága helyiségbérlés egy lelketlen irodaházban, otthoni munka, ahol az ember figyelmét rendre eltereli a házimunka, a tévé vagy a puha ágy, esetleg egy turistáktól, csacsogó fiataloktól, rohanó öltönyösöktől nyüzsgő kávézó. Egyik sem ideális, ha egy szabadúszó vagy kisvállalkozó költséghatékony munkaterületet keres magának. Nem véletlen hát, hogy a világ nagyvárosaiban és hazánkban is egyre több közösségi iroda nyílik, hogy alternatívát nyújtson azok számára, akik kényelmes és inspiráló környezetben szeretnének dolgozni.
A sharing economyról, magyarul a megosztáson alapuló gazdaságról manapság a taxisoknak és a törvényhozóknak nagy fejtörést okozó Uber, és a szállások piacát gyökeresen megváltoztató Airbnb kapcsán esik sok szó. Pedig ide tartozik a közösségi irodák egyre nagyobb teret nyerő világa is, ezt azonban sokkal kevesebb vita kíséri, mert ugyan a megosztás mint gesztus itt is megjelenik, valójában senkinek az érdeke nem sérül.
Az első ilyen „munkahely” még 1995-ben jött létre Berlinben C-base néven, állítólag ez volt az első olyan közösségi tér, ahová bárki beülhetett dolgozni, miközben a másokkal való kapcsolatteremtés és a pihenés lehetősége is adott volt.
Az igazi mintának mégis a New York-i 42 West 24 tekinthető, amelyet egy szoftverfejlesztéssel foglalkozó cég alapított 1999-ben. Az itteni rugalmas, barátságos, élhető munkakörnyezet, ami a kikapcsolódásnak, napközbeni relaxációnak is teret adott, a mai napig egyik mintája a hasonló irodáknak. Innentől nem volt visszaút: a világ nagyvárosaiban ma már több ezer ilyen hely működik, Budapesten 10 felett van a közösségi irodák száma, és több magyar nagyvárosban is megnyíltak hasonló terek.
Négy éve Pekár Dóra és Levendel Áron egy harmadik, azóta pályát váltott társukkal megalapították Budapest belvárosában a Kaptár Közösségi Irodát, amely akkor a második ilyen helyiség volt Budapesten. „Nekünk éppen egy irodára volt szükségünk, és az egészet a saját igényeink szerint alakítottuk ki. A megnyitás után jöttünk rá, hogy a mi szükségleteink nem egyediek, és a tér, amit megalkottunk, tulajdonképpen illeszkedik egy már meglévő külföldi modellbe, amit angolul co-working munkahelyeknek hívnak” – mondja Dóra. Az ilyen jellegű irodákat napi vagy félnapi díjért vehetik igénybe a szabadúszók, de a „hűségesebbeknek” vannak különböző bérletkonstrukciók is.
„Klasszikusan nem a reggel 9-től 5 óráig dolgozó emberek veszik igénybe ezt a szolgáltatást, bár kétségtelenül ilyen is van. Érdekes, hogy még négy év távlatából sem tudjuk megmondani, melyik nap vagy melyik napszakban lesznek sokan nálunk” – teszi hozzá Áron. Fejvadász, tréner, utazásszervező, programozó, producer, urbanista – sorolják a különböző szakmák képviselőit, akik megfordulnak náluk, de a lista szinte a végtelenségig folytatható. Ez a sokszínűség lehetővé teszi, hogy olyan szakmák képviselői hozzanak létre közös projekteket, akik máshol aligha találkozhattak volna.
Az egyes részeiben kényelmes nappalira emlékeztető irodában ugyan különböző területekről érkező vállalkozók, szabadúszók dolgoznak, a tulajdonosok odafigyelnek rá, hogy az egymás mellett dolgozó emberekből közösség alakuljon. Így az emberi kapcsolatok, barátságok mellett gyümölcsöző üzleti együttműködések is születhetnek. Ennek érdekében időről időre közös programokat szerveznek, amelyek ugyan nem kötelezőek, de az ide járók gyakran várják ezeket az alkalmakat. Például minden második nap együtt reggeliznek, hetente egyszer közös ebéd is van. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy bizonyos cégméret felett már nincs értelme a közösségi irodának.
„Voltak nagyobb, 5-6 fős csapatok, akiket ugyan nem utasítottunk el, de hamar kiderült, hogy ők éppen az iroda közösségi jellegét nem tudják kihasználni, és nem is tesznek hozzá, ők szinte kizárólag egymás mellett ültek, egymással beszélgettek” – meséli Dóra. A jó közösségi iroda titka, hogy egyszerre kell megteremteni a többiekkel való kapcsolódás lehetőségét és a nyugodt, elmélyült munka feltételeit.
A közösségi irodák közönségének egy jelentős része – körülbelül fele – a Magyarországon megforduló külföldiekből áll. Gyurkovics Tamás (aki tulajdonosként csak később csatlakozott a Kaptár alapító csapatához) szerint az elmúlt években megjelent egy új „törzs” a világban, ők a digitális nomádok. Olyan típusú munkájuk van, amelyet egy jó internetes kapcsolattal és egy laptoppal bárhonnan el tudnak végezni. Van egy „ösvényük”, vagyis tudják, hogy a világ melyik nagyvárosában melyik közösségi irodába érdemes beülni. „Volt itt például egy izlandi srác, aki huszonvalahány munkatársát irányította innen néhány héten át” – meséli Tamás.
A kereslet pedig egyre nagyobb ezekre a terekre, a Kaptárnak éppen most nyílik meg a második szintje, amelyben már fix munkaállomások is helyet kapnak, és egy újfajta igényt igyekszenek kielégíteni.
Bár azt gondolhatnánk, hogy ez nem mindenkinek való, a tapasztalat azt mutatja, hogy nem csak a nyitott, könnyen kapcsolatot teremtő emberek találják meg a helyüket a közösségi irodákban. Sőt, ez a fajta munkavégzés terápiának is felfogható. „Korábban volt irodánk, de nem nagyon szerettem ezt a kötöttséget. Aztán otthon próbálkoztam, de egy idő után azt éreztem, hogy mégiscsak jó lenne kimenni a négy fal közül, emberekkel találkozni.
Alapvetően nem voltam túl nyitott személyiség, de egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre több emberrel elegyedem szóba” – meséli Zabala Krisztián, aki online marketinggel foglalkozik.
A szakértők szerint a közösségi irodáknak inspiráló hatása van, mert amellett, hogy minden adott a kávéfőzőktől a technikai feltételekig, a különböző területeken jártas szakemberek könnyen továbblendíthetik egymást. Nem véletlen, hogy ezeken a helyeken számtalan, azóta már gyümölcsöző startup vállalkozás született.
Egy amerikai kutatás
szerint a co-working irodák tagjainak száma évente 40 százalékkal emelkedik világszerte, így 2018-ra elérheti az egymillió főt.
Tízből hét közösségi iroda tulajdonosa azt állítja, nem tud lépést tartani a növekvő igényekkel, ezért 60 százalékuk tervezi, hogy tovább terjeszkedik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!