Növekedési fájdalmak Afrikában

A nemek közti egyenlőtlenség a világon Csádban és Maliban a legnagyobb, és a belső feszültségek, tüntetések is állandó részei az afrikai országok mindennapjainak. Mali északi részének lakosságát iszlám szélsőségesek tartják rettegésben. A Kongói Demokratikus Köztársaságban két hétig uralták Goma városát az M23 elnevezésű lázadók. Az ugandai dzsungelben több ezer gyermekkatonát és fiatalkorú szexrabszolgát tartanak fogságban gerillák. Ám ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, akkor a jelenlegi állapotok korántsem olyan elkeserítőek, mint a pár évtizede tapasztaltak. Stabilabbak az egyes államok, van lehetőségük a gazdasági fejlődésre, oktatásra, egészségügyre koncentrálni. Míg a drámai konfliktusok és változások ma inkább Afrika északi, arab országait, elsősorban Egyiptomot, Líbiát és Tunéziát jellemzik.

Csak a fegyverek segítenek?

Maliban katonai beavatkozásra csak a legvégső esetben kerülhet sor, inkább nemzeti konszenzust kellene kialakítani – ezt gondolja Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár, aki a héten azt is világossá tette, hogy az ENSZ anyagi támogatást nem, csak logisztikai segítséget ad az Észak-Maliban kialakult helyzet megoldásához. Az USA és az Európai Unió viszont az iszlám szélsőségesek Maliból való fegyveres eltávolítására ösztönzik a nyugat-afrikai országokat. Az iszlám szélsőségesek Mali elnökének márciusi megbuktatása után vették át a hatalmat az északi országrészben és a legkönyörtelenebb eszközökkel tartják félelemben az ott lakókat. Júliusban nyilvánosan köveztek halálra egy házasságon kívül élő párt, akik két gyermekükkel korábban egy bozótosban bujkáltak. Egy marhalopással gyanúsított férfinak a kezét vágták le büntetésként. A milicisták a gyermekeket hatszáz dollárért veszik meg szüleiktől és sorozzák be katonának. Azokról a nőkről, akiknek házasságon kívül született gyermekük, listát vezetnek. A World Economic Forum kutatásából kiderül, hogy a huszonegy országból, ahol a legjelentősebb a férfiak és nők megítélése közötti egyenlőtlenség, tíz afrikai, Mali Csád után a második. A bizonytalan állapot miatt a Maliból érkező drogszállítmányok egyre nagyobb méreteket öltenek. Az Észak-Maliban kialakult helyzetet sok állam sokféleképp értékeli: Franciaország a kezdetektől az intervenciót támogatta, az USA a katonai beavatkozás ellen érvel, mindaddig, amíg Malinak nincs egy lakosság által is támogatott kormánya. A katonai beavatkozást már Mali átmeneti kormánya, valamint a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Szövetsége (ECOWAS) is kérvényezte. A nyugati hatalmak döntését nyilván befolyásolják azok az információk, amelyek szerint megvan a veszélye, hogy Mali északi része az al-Kaidához tartozó iszlamisták nyugat-afrikai fészkévé válhat. Ha ez bekövetkezik, akkor az innen kiinduló „fertőzés” veszélyeztetheti Mauritániát és akár Marokkót is.

Új kínai világ

Az elmúlt évtizedben tízmilliárdról százmilliárd dollárra nőtt az Afrika és Kína közötti kereskedelmi forgalom. Kína Afrika legnagyobb partnereként háttérbe szorította az Egyesült Államokat és a hagyományos európai társaságokat, a hajdani gyarmatosítókat is. Kína 2003 és 2009 között félmilliárdról kilencmilliárd dollárra emelte közvetlen befektetéseinek összegét. Angola, Dél-Afrika, Szudán és Nigéria állnak a legszorosabb kapcsolatban Kínával. A vélemények azonban megoszlanak Kína befolyásának agresszív növekedéséről. Az ellenzők attól tartanak, hogy az ázsiai hatalom csak kizsákmányolja Afrika természeti erőforrásait, és súlyosbítja a korrupciót és a társadalmi egyenlőtlenségeket. Kína valóban jelentős hasznot húz Afrika adottságaiból: 2010-ben ötvenmilliárd dollárnyi ásványt szállított haza. A támogatók azonban úgy látják, hogy Kína befektetései dinamizmust hoznak a helyi gazdaságoknak. Ezt támasztja alá, hogy Kína eddig száz iskolát, harminc kórházat, ugyanennyi maláriaközpontot, valamint húsz mezőgazdasági technológiai létesítményt alapított Afrikában. Negyvenezer afrikait képzett ki saját pénzén, valamint húszezer embernek adott kormányösztöndíjat. Solange Guo Chatelard, a kínai-afrikai kapcsolatok kutatója szerint a nyugati média negatív megítélése ellenére az afrikai kormányok és emberek üdvözlik az új befektetéseket. Szerinte Kínát nem egy egységes tömbként kell vizsgálni, hiszen a befektetők magánszemélyek, vagy állami szereplők, ráadásul Afrika sem egységes „csomagokra” szerződik Kínával, minden ország máshogyan kapcsolódhat az ázsiai nagyhatalomhoz.

Kony nyomában

Továbbra sem tudni, hol bujkál az ugandai LRA nevű gerillacsoport feje, Joseph Kony. Kony tartózkodási helyének felderítésére idén márciusban több ezer katonát vetettek be, sikertelenül. A gerillavezér saját magát Isten szóvivőjeként hirdetve kultfigurává vált, mondhatni ő napjaink legismertebb főgonosza. Konyt ezrek haláláért, tízezrek kényszerű menekülésért teszik felelőssé, vádolják gyermekrablással, fiatalkorú szexrabszolgák és gyermekkatonák tartásával. A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság 2005-ben háborús bűnökkel, valamint az emberiség ellen elkövetett bűncselekménnyel vádolta meg. Konyra ez év elején figyelt fel a világ, egy, az interneten terjedő, az Ugandában harcra kényszerített gyermekkatonákról szóló félórás, Kony 2012 című dokumentumfilmnek köszönhetően. A sokkoló videóra több mint százmillióan kattintottak rá. A Kony-ügyről legutóbb májusban cikkezett a világsajtó, amikor ugandai katonai tisztviselők egy rövid fegyveres csatát követően elfogták Kony főparancsnokát, Ceasar Acellamot Közép-Afrikában. Tavaly Barack Obama elnök csapatokat is küldött Közép-Afrikába az ugandai és más helyi katonai erők megsegítésére. Kony csapatainak felderítése akár évekbe is telhet, tekintettel arra, hogy egy Kalifornia méretű dzsungelben bujkálnak, ráadásul a telefonok és rádiók használatát is beszüntették.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!