Folyik a számháború a szerdai tanársztrájk kapcsán, de átütő sikerre kevés esély volt.
- Miközben a kormány látszólag engedményeket tesz és tárgyal, tovább rombolja az oktatást.
- Közeledik az érettségi, de ha a nyarat nem vesztegetik el a civilek, forró ősz jöhet.
Átütő sikerre most esély sem volt. Míg a szakszervezet a sztrájk eredményességét a tárgyalások további alakulásán méri majd, a kormány kudarcként interpretálja a szerdai munkabeszüntetésen részt vevők számát. A pedagógusok körülbelül ötöde, 25 ezren döntöttek úgy, hogy a nyomásgyakorlásnak ehhez az eszközéhez nyúlnak. Összesen 1185 intézményben szüntették be a munkát, hol többen, hol kevesebben. Mindezt példátlanul inkorrekt, sok esetben jogellenes fenyegetések mellett. A tanárokat saját igazgatóik, tankerületi vezetőik vagy éppen a polgármesterek (akiknek jelenleg kevés közük van a Klik által fenntartott intézményekhez) félemlítették meg, és nem nehéz felismerni: vidéken, az egy iskolával rendelkező településeken a tanárok védtelenek a hatalommal szemben. Ha ők elveszítik a munkájukat, lakhelyük közelében aligha találnak másik állást.
Bíznak a kerekasztalban
Az alacsony részvételt az is magyarázza, hogy a kormány a „barátaival” körbeültetett Köznevelési Kerekasztalon belengetett engedményekkel hatékonyan osztja meg az oktatás helyzetével elégedetleneket. Amennyiben hiszünk a közvélemény-kutatásoknak, a társadalom nagyobb arányban támogatja a pedagógusok követeléseit, mint maguk az érintettek. A pedagógusok közül sokan abba a hitbe ringatják magukat, hogy a tárgyalások valódi eredményekre vezetnek majd.
Hiába figyelmeztetnek a szakszervezetek nap mint nap, hogy a követelésekben nincs valódi közeledés, és hiába próbálják a Tanítanék Mozgalom képviselői folyamatos akciókkal felhívni a figyelmet a problémákra, a kormány hátradőlve figyelheti az eseményeket.
Teheti ezt azért, mert tudja: a rohamléptekkel közeledő érettségi időszak a tanárok számára is szent és sérthetetlen. Nem véletlen, hogy a miskolci Herman Ottó Gimnázium tantestülete a sztrájk napjának délutánján a harmadik levelét is megírta, amelyben elismerik, várható volt, hogy a demonstrációk politikai töltést kaphatnak, és lesznek „szónoki túlkapások”, de ezek kellettek ahhoz, hogy a társadalom megértse a probléma súlyosságát. És bár nekik is elegük van a „cirkuszból”, nem marad más, mint tovább tüntetni és sztrájkolni.
Mert mindamellett, hogy a Kerekasztal szerintük „korrekt és határozott” módon elemzi a gondokat, az Oktatási Hivatal védi az általuk kialakított struktúrát, így a folyamat nagyon lassú. Ráadásul a Köznevelési Kerekasztal döntései önmagában nem kötelezik a kormányt semmire.
Egyezkednek, de tovább rombolnak
Így ők, miközben látszólag engedményeket tesznek, folytatják az oktatás szétverését; most éppen a szakközép- és szakiskolák vannak soron. A szeptembertől szakgimnáziumnak nevezett szakközépiskolákban (és a szakközépiskoláknak nevezett szakiskolákban) a diákok csupán egy természettudományos tárgyat tanulhatnának, ami kapcsolódik a választott szakmájukhoz, illik a „képzési profiljukba”. Ez az intézkedés viszont éppen azt a lehetőséget veszi el tőlük, amelyre a legnagyobb szükségük lenne: hogy a későbbiekben alkalmazkodni tudjanak a munkaerő-piaci elvárásokhoz, és átnyergelhessenek más területre, ha éppen arra kerül sor. Mindennek az egyik következménye, hogy földrajztanárok százai kerülhetnek utcára (erre a tantárgyra ugyanis a döntéshozók szerint csak a turisztikát, földmérést vagy bányászatot tanulóknak van szükségük) és érettségizettek ezrei nem fogják tudni elhelyezni a térképen mondjuk Írországot. Sokkal nagyobb baj, hogy 14 éves koruk után a szakgimnáziumokba járók már meg sem gondolhatják magukat, ha esetleg más szakon szeretnének továbbtanulni a felsőoktatásban. Ezek éppen azok a gyerekeket már idejekorán gúzsba kötő intézkedések, amelyek ellen a modern pedagógia küzd, hiszen ma még senkinek fogalma sincs arról, hogy milyen szakmákban kell majd helytállniuk.
De hogyan tovább?
A szakszervezetek a tanév végéig na gyobb akciókra már nem készülnek, folytatják a tárgyalásokat, és a jogi kereteken belül próbálják apró lépésenként kikényszeríteni a változást, így a labda ismét a civileknél van. A feladat azonban nem könnyű, mert a kérdés továbbra is az: vajon mi vinné rá a kormányt, hogy az oktatásnak olyan átalakításába kezdjen bele, amely korrigálja az elmúlt évek súlyos hibáit, miközben válaszokat ad a 21. század pedagógiai kihívásaira.
A Tanítanék Mozgalom hálózatot szervez, szeretnék elérni, hogy az ország minél több iskolájában üljenek le tanárok, diákok és szülők, és beszéljék meg, hogy milyen iskolát szeretnének. Május első felében kockás inges pikniket szerveznek, és a tanévet pedig egy demonstrációval zárnák le. Ha a nyarat jól használják, forró ősz jöhet. Az igazi polgári engedetlenség ugyanis az lenne, ha a tanárok a szülők jóváhagyásával, a gyerekek cinkosaként, belülről kezdenék megjavítani a rendszert – már azt a részét, amelyre ráhatásuk van. Akkor többé a kormány sem dughatná homokba a fejét.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
