A nyelvtudás éppolyan gazdasági tényező, mint egy ország nyersanyagkincse.
- Nemcsak angolul, de a környező országok nyelvén is érdemes lenne beszélni.
- Az idegenektől elzárkózó politika gazdasági hátrányokhoz vezethet.

 
Nyelvismeret Európában, 2012.

A világon nagyon kevesen foglalkoznak a nyelvtudással mint gazdasági tényezővel, pedig az infokommunikációs technológiák elterjedésével és a modern kori népvándorlás idején egyre nagyobb jelentősége van. Dezséri Kálmán, az MTA KRTK Világgazdasági Intézet kutatója szerint – aki a nemrégiben „Gondolatok a nyelv gazdaságtanáról” címmel írt tanulmányt – ebből a szempontból több fronton is rosszul állunk, hiszen egynyelvű országban élünk, a lakosok idegennyelv-tudása jócskán elmarad az európai átlagtól.

Nem véletlen, hogy Kanadában kezdték el először kutatni a közgazdaság ezen ágát az 1950-es években, hiszen a történelmileg kétnyelvű országba akkor egyre több bevándorló érkezett, akiknek a társadalmi és gazdasági beilleszkedése számos olyan gazdasági kérdést vetett fel, amelyek a nyelvvel vannak összefüggésben. Az elmúlt hat évtizedben sem „kaptak rá” a gazdasági kérdésekkel foglalkozók a témára, bár a számuk növekedett, legfeljebb 50 tudós foglalkozik ezzel elmélyültebben a világon. Dezséri Kálmán megközelítésének legnagyobb újdonsága, hogy szerinte a nyelv több szempontból is hasonlít a pénzhez, mert ugyanazzal a három alapvető funkcióval bír. Egyfelől csereeszköz, vagyis a nyelv esetén az információk, vélemények, ismeretek cseréje ennek segítségével történik. Másfelől mindkettő alkalmas az értékek tárolására. Harmadrészt pedig a nyelv és a pénz is eszköze bizonyos „kritérium” mérésének. Míg a pénz az ár formájában tesz különbséget termék és termék értéke között, a nyelv vagy nyelvek ismerete pedig az emberek, társadalmak „értékét” határozza meg, legalábbis abban az értelemben, hogy mennyire tudnak részt venni a regionális, illetve globális kommunikációs hálózatban, a politikai és gazdasági kapcsolatokban. Nem nehéz belátni, hogy nyelvismeret hiánya gazdasági és szociális hátrányokkal is jár azon emberek és társadalmak számára, akik és ahol nem vagy alig beszélnek idegen nyelveket. Pedig az infokommunikációs technológiák elterjedése nagyon sokat segít, ma már sokkal egyszerűbb elsajátítani egy nyelvet, és nem kell hozzá naphosszat a szótárt lapozgatni. De tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy ezek a tendenciák csak az angol és más nagy világnyelvek terjedésének kedveznek, sokat segíthetnek az új technológiák a kis, kevesek által beszélt nyelvek megőrzésében is. „Gondoljunk csak bele, hogy ha valaki úgy dönt, lettül fog tanulni a világ bármelyik, akár Lettországtól legmesszebbre lévő részén is, az interneten könnyen elér bármilyen lett nyelvű tartalmat a filmektől a rádióadásig, az írott szövegeket már nem is említve. Az internet azoknak is segít megőrizni az anyanyelvüket, akik esetleg másik országba költöznek, s távol vannak az anyanyelvi hazájuktól. Így a világnyelvek folyamatos terjedésével párhuzamosan a kis nyelvek megmaradásának esélyei is egyre javulnak” – mondja Dezséri Kálmán. Emellett a jövőt tekintve ma még felmérhetetlen az egyre tökéletesebbé váló fordítóprogramok hatása.

A világon nagyon kevesen foglalkoznak a nyelvtudással mint gazdasági tényezővel, pedig az infokommunikációs technológiák elterjedésével és a modern kori népvándorlás idején egyre nagyobb jelentősége van. Dezséri Kálmán, az MTA KRTK Világgazdasági Intézet kutatója szerint – aki a nemrégiben „Gondolatok a nyelv gazdaságtanáról” címmel írt tanulmányt – ebből a szempontból több fronton is rosszul állunk, hiszen egynyelvű országban élünk, a lakosok idegennyelv-tudása jócskán elmarad az európai átlagtól. Nem véletlen, hogy Kanadában kezdték el először kutatni a közgazdaság ezen ágát az 1950-es években, hiszen a történelmileg kétnyelvű országba akkor egyre több bevándorló érkezett, akiknek a társadalmi és gazdasági beilleszkedése számos olyan gazdasági kérdést vetett fel, amelyek a nyelvvel vannak összefüggésben. Az elmúlt hat évtizedben sem „kaptak rá” a gazdasági kérdésekkel foglalkozók a témára, bár a számuk növekedett, legfeljebb 50 tudós foglalkozik ezzel elmélyültebben a világon. Dezséri Kálmán megközelítésének legnagyobb újdonsága, hogy szerinte a nyelv több szempontból is hasonlít a pénzhez, mert ugyanazzal a három alapvető funkcióval bír. Egyfelől csereeszköz, vagyis a nyelv esetén az információk, vélemények, ismeretek cseréje ennek segítségével történik. Másfelől mindkettő alkalmas az értékek tárolására. Harmadrészt pedig a nyelv és a pénz is eszköze bizonyos „kritérium” mérésének. Míg a pénz az ár formájában tesz különbséget termék és termék értéke között, a nyelv vagy nyelvek ismerete pedig az emberek, társadalmak „értékét” határozza meg, legalábbis abban az értelemben, hogy mennyire tudnak részt venni a regionális, illetve globális kommunikációs hálózatban, a politikai és gazdasági kapcsolatokban. Nem nehéz belátni, hogy nyelvismeret hiánya gazdasági és szociális hátrányokkal is jár azon emberek és társadalmak számára, akik és ahol nem vagy alig beszélnek idegen nyelveket. Pedig az infokommunikációs technológiák elterjedése nagyon sokat segít, ma már sokkal egyszerűbb elsajátítani egy nyelvet, és nem kell hozzá naphosszat a szótárt lapozgatni. De tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy ezek a tendenciák csak az angol és más nagy világnyelvek terjedésé
nek kedveznek, sokat segíthetnek az új technológiák a kis, kevesek által beszélt nyelvek megőrzésében is. „Gondoljunk csak bele, hogy ha valaki úgy dönt, lettül fog tanulni a világ bármelyik, akár Lettországtól legmesszebbre lévő részén is, az interneten könnyen elér bármilyen lett nyelvű tartalmat a filmektől a rádióadásig, az írott szövegeket már nem is említve. Az internet azoknak is segít megőrizni az anyanyelvüket, akik esetleg másik országba költöznek, s távol vannak az anyanyelvi hazájuktól. Így a világnyelvek folyamatos terjedésével párhuzamosan a kis nyelvek megmaradásának esélyei is egyre javulnak” – mondja Dezséri Kálmán. Emellett a jövőt tekintve ma még felmérhetetlen az egyre tökéletesebbé váló fordítóprogramok hatása.

Már-már közhely, hogy egy világnyelv, leginkább az angol ismerete elengedhetetlen. De Dezséri Kálmán szerint arra is kellene törekedni, hogy a magyarok saját anyanyelvükön kívül angolul és még legalább egy, még jobb, ha két idegen nyelven beszéljenek, bármilyen szinten. Bár angolul már jóformán a világon bárhol meg lehet értetni magunkat, a kutató szerint a regionális nyelvek ismerete is hasonlóan fontos. A magyar oktatás egyik legnagyobb hibája, hogy nagyon korlátozott a lehetőség a környező országok nyelveinek tanulására. Németországban például a határ menti tartományokban a diákok tanulják a szomszédos országok, például Dánia nyelvét is. „A rendszerváltás előtti nyelvoktatási politikához hasonlóan a jelenlegi is nagyon szűk látókörű, és a szomszédos országok nyelveivel szinte egyáltalán nem törődik. A régió más nyelveinek szélesebb körű ismerete révén a környező országokkal és népekkel sokkal szorosabb kapcsolataink lehetnének, és ennek gazdasági haszna is lenne. Hasonló elzárkózó hozzáállás tapasztalható a magyar kormány részéről most a bevándorlók kapcsán is. Hiszen ha nem is most, de hosszabb távon igenis lehetne abból profitálni, hogy az érkezők hozzák magukkal a szak- és nyelvismeretüket, amit idővel gazdasági előnyökre lehetne váltani” – mondja Dezséri Kálmán. Magyarország így azon kevés európai egynyelvű ország egyike, ahol az emberek számára egyáltalán nem magától értetődő, hogy több nyelven is kommunikáljanak, és erre a legszélesebb körben igényük is legyen. A nyelvtanulás sokszor inkább kényszerként jelenik meg, és ezen a politika által sugallt világkép sem segít változtatni.

Nem túlzás azt állítani, hogy pánikot keltett az Oktatási Hivatal (OH) és a magyar sajtó nagy része, amikor arról számoltak be: több ezer olyan diáknak kell visszafizetnie az ösztöndíját, akik nem szerezték meg a diplomájukat. Ez önmagában igaz, de nem vonatkozik arra a több tízezer volt hallgatóra, akik 2012 szeptembere előtt kezdték az egyetemet. Valójában azok kaptak levelet a tartozásukról, akik állami ösztöndíjasként, mesterképzésben 2012 szeptemberében kezdték el a tanulmányaikat, és mostanáig nem sikerült megszerezniük a diplomájukat. Ők, nagyjából kétezren azok, akik ugyan most sikeres záróvizsgát tettek vagy abszolutóriumot szereztek, de az oklevelet nem sikerült megszerezniük, jellemzően nyelvvizsga hiányában. A kapott levelek még nem a visszafizetésre kötelező határozatok, az OH csupán az oklevél megszerzésének határidejét és az összesen igénybe vett állami ösztöndíj összegét közölte a hallgatókkal. Azoknak sincsen minden veszve, akik megkapják a visszafizetési határozatot, 45 napjuk van mentességet kérni. Akiknek a nyelvvizsgájuk hiányzik, további két félév haladékot kaphatnak. Mentesülnek a fizetés alól, akik tartós betegség, baleset vagy szülés miatt nem diplomáztak időben, de azoknak sem kell fizetni, akik visszamenőleg aláírják a röghöz kötő szerződést, vagyis vállalják, hogy annyi ideig itthon dolgoznak, amennyi ideig állami ösztöndíjasként tanultak. Az OH azt közölte az Indexszel, hogy ezt a lehetőséget az érintettek 40-50 százaléka vállalja.

 

Magyarból és matekból is romlott az érettségiző diákok eredménye – derült ki az Oktatási Hivatal összegzéséből, amelyet az idei vizsgákról készítettek. Középszinten a végzős diákok átlagosan 2,84-os átlagot értek el matematikából, ami ugyan csak 4 századdal rosszabb a 2014-es eredménynél, a tavalyi 2,88os átlag azonban nagyobb visszaesés volt a korábbi évekhez képest. Magyarból szintén rosszabbul teljesítettek az érettségizők, 3,52-os átlaguk visszaesés a tavalyi 3,64-hoz képest. Jó hír viszont, hogy a végzős középiskolások teljesítménye informatikából és angolból is javult.

 

185
– egyes becslések szerint ennyi nyelvet beszélnek összesen Európában, az EU-n belül 175-öt, holott a hivatalos nyelvek száma csupán 24.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!