- Nincs olyan brutális állítás, amit ne hinnének el az emberek, ha az egészségügyről van szó
- Az emberek problémalistáján a gyógyítórendszer van az első helyen, a Fidesz ezerrel próbál takarni
- A bizalomvesztés következményeként tovább zuhanhat 4-5 millió ember ellátási színvonala
„Ma ünnepelni szeretnénk a csatazaj ellenére is” – mondta a Semmelweis-napon az ágazatért felelős miniszter. Balog Zoltán sikerekről beszélt, amit a politika és a média próbál elhalványítani, például „álhírek gyártásával”. Mostanában valóban sokat lehetett hallani orvosok és ápolók hiánya miatt bezárt kórházi osztályokról, az IKEA-ba tömegesen igazoló ápolónőkről vagy arról, hogy a Semmelweis Egyetem gyerekklinikáján ellátatlanul maradnak a rákos gyerekek. Tény: a pletykák csak részben voltak igazak. Információink szerint a tényleg siralmas állapotú dél-pesti Jahn Ferenc kórházból mindössze 1-2 ápoló „költözött át” a bútoráruházba.
Ami a gyerekklinikát illeti: forrásunk cáfolt, miközben azon sajnálkozott, hogy egyetlen szakember sem állt ki az igazsággal a nyilvánosság elé, mivel az egészségügy politikailag kényes téma, így az illetékesek inkább hallgatnak, miközben a politikusok összevissza beszélhetnek.
Mégis: a hiteles kommunikációt nem a szakmai és közszereplők bénázásai lehetetlenítik el. Hanem a mindennapok tapasztalatai: az egészségügy annyira szétrohadt, hogy az emberek fenntartás nélkül hisznek el minden hírt. Igaz, még az Állami Egészségügyi Ellátó Központ adatai is az össznépi pesszimizmust igazolják.
A szervezet szerint csak 2014-ben az összes haláleset több mint negyede (32 ezer) elkerülhető lett volna megfelelő egészségügyi beavatkozásokkal, jobb ellátórendszerrel.
Hasonlóan siralmas képet fest a magyar egészségügyről az OECD 2016-os jelentése, az Európai Egészségügyi Fogyasztói Index rangsorában pedig az unió utolsó helyére került a magyar ellátórendszer.
Hiába a dicshimnusz, ha fáj
Aligha véletlen, hogy az egészségügy működését a kutatások szerint egyre nagyobb gondnak látják az emberek – magyarázta Juhász Attila. A Political Capital szakmai vezetője szerint a probléma súlyát jelzi, hogy 2012-ben az egészségügy még „csak” az ötödik volt a problémarangsorban, 2016-ra az első helyre ugrott az Eurobarometer adatai szerint.
És ez jelentheti a legnagyobb veszélyt a kormányzó Fideszre. Ugyanis a baj érzékelését nem írja felül a pártpreferencia, azaz Fidesz-szavazók tömegei is az egészségügyet tartják az ország legnagyobb problémájának. Ennek ellenére a politológus úgy látja: nehéz becsülni, hogy az egészségügy helyzete hogyan jelentkezhet közvetlenül szavazatvesztésben a 2018-as választásokon.
Mivel létérdeke, a Fidesz sikerrel szorítja háttérbe az egészségügy problémáit, állítja Juhász. Az ágazatban dolgozók elégedetlenségét főként béremelésekkel igyekszik tompítani a kormány. Továbbá a befolyása alatt tartott médiavilágból kiszorítja az egészségügy negatív híreit, így a probléma nehezen tud kampánytémává válni, legalábbis országos szinten. Helyben viszont más a helyzet: mivel a lakosság tapasztalatai nehezen felülírhatók optimista nyilatkozatokkal, ha egy választókerületben beszakad az ellátás, arra akár a fideszes jelölt is rámehet.
Jó példa erre – emlékeztetett Juhász – a 2015-ös tapolcai időközi választás, ahol az ápolóként/mentősként dolgozott jobbikos országgyűlési képviselőjelölt az egészségügyet tette szinte kizárólagos kampánytémájává. És nyert, mivel a kormány megszüntette a belgyógyászati és az aktív sürgősségi ellátást.
Aki teheti, fizet a jobbért
„Ami most nincs csőre töltve, az már nem is lesz a választásokig” – állapította meg Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász. Azaz nem lesz jobb az ellátás. Egyedül az Egészséges Budapest Programról dönthet a kormány (várhatóan július 12-én). A program a fővárosi és Pest megyei fekvőbeteg-kapacitásokat újítaná meg alapvetően (magyarán: három meglévő intézményt fejlesztene, építene egy szuperkórházat, és újragondolná, hogy a többi intézmény milyen osztályokat tart meg, és hány pácienst kezel).
Ha a program egyes elemei be is indulnak a választások előtt, az csak a budapestieknek és a Pest megyeieknek jelent vigaszt, a vidékieknek nem. Ráadásul az egészségügyi közgazdász szerint az Egészséges Budapest Program 5-6 év távlatában kiszámíthatóvá teszi a fővárosi ellátórendszert, de az abban szereplő fekvőbeteg-kapacitásfejlesztés mértékét kissé eltúlzottnak tartja, különösen azért, mert várhatóan nem lesz, aki dolgozzon a felújított épületekben.
„A humánerőforrás-helyzet sokkal rosszabb, mint az előzetesen várható volt” – mondta a szakember, arra utalva, hogy a kormány továbbra sem kínál érdemi megoldást az elvándorlás okozta bajokra. Például a béremelési programot is „az utolsó utáni pillanatban kezdte el, láthatóan későn”. Sinkó úgy vélte, a nővéreknek a bejelentett emelésen felül plusz 25 százalékos soron kívüli béremelést kellene adni, különben tömeges pályaelhagyásukat éppúgy nem tudják megakadályozni, mint az orvosokét. Akik ha nem mennek külföldre, akkor az állami rendszerből immár nem fél-, hanem teljes állásban igazolnak át a magánegészségügybe.
Utóbbi Budapesten elképesztően prosperál, éves szinten 20-30 százalékos növekedést produkálva. (A közfinanszírozott ellátással elégedetlen, leginkább fővárosi, fizetőképes betegkör egyre inkább áttér a magánegészségügyre.)
Választási tétel
Az átvándorlás (fizetősből a magánba) pedig folytatódik, hiszen a kormány nem pótolja ki az egészségügy hiányát. Jelenleg a mintegy 35 ezermilliárdos GDP 4,7 százalékát költi az állam egészségügyre. Ez az 1645 milliárd forint azonban kevés, és akkor is az marad, ha a kabinet – ígéretéhez híven – kipótolja a nemzeti össztermék 0,5 százalékával, azaz mintegy 175 milliárd forinttal, ugyanis ebben szakmai konszenzus van, legalább 700 milliárd forintra (a GDP 2 százaléka) lenne szükség. Ezt vallja Éger István is, aki a summa felét béremelésre fordítaná. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke úgy vélte: a 2018-as választás kampányában hangsúlyos lesz az egészségügy helyzete, a politikának pedig megoldásokat kell találni, mert „vétkesek közt cinkos, aki néma”.
1010 milliárd
forintot költenek a magyarok magánorvosi ellátásra.
Ez a teljes egészségügyi költés mintegy 38 százalékát teszi ki.
Hova hanyatlik. Hogy mi lesz, ha végképp elvész a bizalom az egészségügyben, azt nehéz számszerűsíteni. Az biztosan kijelenthető, hogy egyre intenzívebben menekülnek az emberek a magánegészségügybe. A formális logika szerint az eláramlás könnyíthetne az egészségügy helyzetén, hiszen a magánszolgáltatások igénybevétele nem mentesít a járulékok megfizetése alól, azaz változatlan összegből kevesebb embert kellene ellátni. Csakhogy a rendszer úgy működik, hogy az egészségügyi kassza elvégzett vizsgálatok/beavatkozások alapján fizeti a kórházakat. Azaz az intézmények – a betegek elvándorlása miatt – kevesebb pénzhez juthatnának, mint most, miközben a legrosszabb állapotú, zömmel rossz anyagi helyzetben lévő betegek maradnak náluk. Ez azt feltételezi, hogy az állami ellátás színvonala tovább hanyatlik, és a legkiszolgáltatottabbak (értsd: az államtól függő nyugdíjasok, közmunkások, szociális szférában dolgozó állami alkalmazottak, dolgozó szegények – mintegy 4 millió ember, aki a létminimum alatt él) egy összezsugorodott alapellátással kénytelen beérni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!