(Május 24-én, vasárnap este a Cannes-i díjosztón bejelentették: a Saul fia - a szombaton odaítélt díjak mellett - a Zsüri Nagydíját nyerte el - a szerk.) - Csak Cannes-ban, a nevezetes filmfesztivál helyszínén már tízszer vetítették a magyar alkotók versenyfilmjét, a Saul fiát, mindannyiszor zsúfolásig telt mozitermekben. A zajos siker nyomán megkötött forgalmazói megállapodások eredményeképpen Nemes Jeles László filmjét bemutatják majd a világ legtöbb nagyvárosában. Hogy ez a fogadtatás ér-e valamilyen díjat Cannes-ban, az csak vasárnapra derül ki, mindenesetre a film stábjának tagjai egyik percről a másikra lettek a filmfesztivál új sztárjai, pedig a „régi” sztárok is egymás sarkát tapossák ilyenkor a francia Riviérán.
A nevezetes vörös szőnyegen készült stábfotókon az alkotók között, a rendező Nemes Jeles és a főszereplő Röhrig Géza között ott mosolyog egy fiatal hölgy is: a 34 éves Clara Royer a Saul fia társ-forgatókönyvírója. Neve ismerős lehet a magyar olvasóknak: első regényét, a Csillag címűt a Geopen kiadó adta ki magyarul 2013-ban. Clara Royer könyvét is magyar származású nagymamájának ajánlotta, aki gyökereitől elszakadva, Csillagomnak szólította unokáját.
Clara Royer a neves École Normale Supérieur hallgatójaként végzett irodalom és történelem szakon, hogy jobban el tudjon mélyedni kutatási témájában, a két világháború közötti magyar irodalomban, több évig élt Budapesten, Pozsonyban és Varsóban is. Több magyar és erdélyi magyar szerző francia fordítója. Közép-európai irodalmat és történelmet tanított a párizsi Sorbonne-on, jelenleg Prágában él. Most Cannes-ból válaszolt a kérdéseinkre.
– A világ legtöbb nagyvárosában bemutatják majd a filmjüket, a Cannes-ban kötött megállapodások nyomán. Ön szerint van-e különbség abban, hogy milyen hatást vált ki a film a holokausztot átélt országokban és ott, ahol erről legfeljebb könyvekből olvashattak? Mit jelent majd a Saul fia egy San Franciscó-i, egy berlini vagy például a varsói moziban ülő nézőnek?
– Nem hiszem, hogy túl nagy különbség lenne San Francisco és Varsó között. Hetven év múltán már alig vannak olyanok, akik személyesen átélték a holokausztot, az örökösök magukra maradnak. A legtöbben a történelemkönyvekből és a művészeti alkotásokból tudunk a történtekről. A film közel szeretné hozni a néző szívéhez azt, ami történt. Egy mindennapi ember sorsát követjük, akivel azonosulni lehet a világ bármely pontján. És ez az, ami minden néző számára fontos.
– A Sonderkommando, az egyes koncentrációs táborokban javarészt zsidó foglyokból álló munkacsapatok története, amelyek tagjait meggyilkolt sorstársaik holttestének elégetésére kényszerítettek a nácik, itthon is a kevéssé kutatotttárgyalt része a holokausztnak. Hogyan találkozott a történettel, a forgatókönyv írásakor miből, kiből táplálkozott?
– A rendező, Nemes Jeles László olvasott egy könyvet, amely a Sonderkommando néhány tagjának feljegyzéseit tartalmazta, amelyeket a háború után a helyszínen találtak meg. Egyes írások nagyon lényegretörőek voltak, míg mások líraiabbak. Ezek, a Nyiszli Miklós által gyűjtött visszaemlékezések és Gideon Greif izraeli történész könyve, a We Wept Without Tears („Könnyek nélkül sírtunk”) adták a forgatókönyv alapját.
– Történészek is segítettek?
– Sokat konzultáltunk a Sonderkommando történetét kutató szakértőkkel. Vági Zoltán különösen sokat segített. A történészt nagyon meghatotta a film cannes-i fogadtatása. Lászlónak gratulálva ezt írta: „A 430 ezer Auschwitzba deportált magyar zsidó közül 100 ezer gyerek volt. A Saul fia egyikük temetéséről szól. Ha 100 ezren látják a filmet, akkor 100 ezer sírt kapnak azok a gyerekek, akiket sosem temettek el tisztességesen.”
– Mit fog mesélni hétfőn a barátainak cannes-i élményeiről és mit sok év múlva az unokáinak?
– Azt hiszem, életem végéig magammal viszem azt a varázslatos élményt, ahogyan a nevezetes vörös szőnyegen együtt állunk a stáb tagjaival. Büszkén fogom mesélni, amikor mutogatom majd a fotókat, hogy ez itt egy baráti társaság, hogy ők itt mind az én barátaim. És ez a leginkább megható az egészben.
– Most már mindenki arra kíváncsi, az eddigi nagy siker nyomában kap-e valamilyen díjat a film Cannes-ban. Számítanak erre?
– Nem várunk semmilyen díjat, csak azt reméljük, hogy az emberek megnézik majd a filmet, sokan, sok helyen a világban. Hiszek benne, hogy ez egy olyan film, ami megérint és később is dolgozik bennünk. Ez Európa jövője. Ha nem gondoljuk át, ha nem szembesülünk a múltunkkal, akkor nincs jövőnk sem.
Döbbent, súlyos csend fogadta a Saul fiát a hazai sajtóbemutatón péntek délelőtt az Urániában. Az eseményen részt vettek a hazai filmes és színházi élet képviselői, de jelen volt például Esterházy Péter és Bitó László is. A vetítésre eljött a főszereplő, Röhrig Géza, Erdély Mátyás operatőr és Sipos Gábor, a film egyik producere is.
A nagyközönség pár helyszínen már most hétvégén is megnézheti a filmet, amelynek premierje június 11-én lesz. (Részletek itt találhatók.)
A Saul fia már egy nappal a hivatalos díjkiosztó előtt rangos díjakban részesült: részletek erről itt és itt olvashatók.
Május 24-én, vasárnap este a Cannes-i díjosztón bejelentették: a Saul fia - a szombaton odaítélt díjak mellett - a Zsüri Nagydíját nyerte el. Részletek itt.
Nemes Jeles László filmje, a Saul fia érdemelte ki a legjobb hangmérnöki munkáért járó díjat, a Vulcain díjat is. Zányi Tamásnak a Saul fia "kiemelkedő hangmérnöki munkájáért" ítélték oda.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
