Cintányéros gyermekded felvonulás – ezt gondolja az új felsőoktatási államtitkár a diákok tiltakozásáról. Régóta küzdenek érte, hogy valaki érdemben meghallgassa érveiket, tárgyalópartnernek tekintse őket.
Hát, ez most sem jött össze. Klinghammer István, a Magyar Rektori Konferencia volt elnöke már kinevezése előtt egyértelművé tette, ő sem tekinti a diákokat partnernek. Mi több, a tiltakozókat az értelmiségi pályára sem gondolja méltónak. Ezt a pökhendi magabiztosságot nem menti, de talán magyarázza, hogy a diáktiltakozások kezdenek befulladni. A szervezetlenség és az ad hoc döntések miatt egyre többen fordulnak az egyetemfoglalók ellen. Pedig a Hallgatói Hálózatnak van támogatottsága a diákok körében, a HÖOK-nak meg lenne apparátusa és rutinja a tüntetések, akciók megszervezéséhez. Csakhogy a kormány megosztó taktikázása egyelőre sikeresnek látszik. A HÖOK például egyszerűen eltűnt: az első felháborodott nyilatkozat óta, mikor kiderült, hogy aláírt megállapodásuk ellenére a kormány Alaptörvénybe foglalná a hallgatói szerződést, nem hallatnak magukról. Vagy ha mégis, abban sincs sok köszönet: az ELTE BTK HÖK például elítélte a HaHa véleménydiktatúráját és az egyetemfoglalásokat. Ezzel ők maguk ássák alá a tiltakozások hitelét, pedig már így is jól látszik, egyre kevesebben értik, miért is tüntetnek a diákok. A kormány sikeresen pont azt az elemet – a röghöz kötést – emelte fókuszba, amiről mindenkinek megvan a véleménye. Nagyjából ez: „az én adóforintjaimból ne képezzenek külföldre szakembereket”. Amit az oktatást színvonaláról, az egyetemek anyagi ellehetetlenítéséről, vagy az egyetemi autonómiáról mondanak, ma már alig hallatszik. És a jogos kérdés is beleveszni látszik a zajba: vajon ki és mi kergeti a boldogulásukat kereső diákokat külföldre? A HÖOK egyezkedni próbált, a Ha- Ha tiltakozott, eddig egyik sem vezetett eredményre. A HÖOK-nak megvan a felhatalmazása, a HaHának pedig a népszerűsége. Viszont újabban az Egyetemfoglalók mutatják magukat, akik a hétvégére is beköltöztek az egyetemi előadókba. Ők sem nem HaHa-sok, sem HÖOK-osok. „Csak” diákok, akiknek elegük van. Ideje lenne együtt gondolkodni velük.
De miért menne ez a diákoknak, amikor a tanároknak sem sikerül? A kormány taktikája megosztotta a pedagógusok érdekképviseleteit is. A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) kompromisszumos megoldásokban bízva ült tárgyalóasztalhoz. Remélték, hogy értelmes módon sikerül engedményeket kicsikarniuk az oktatási államtitkárságból. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) radikálisabb módszerrel próbálkozik: sztrájkot hirdettek. De miről is van szó? Például a pedagógusok fizetéséről, ami az elmúlt évtizedben be volt fagyasztva, most éppen csökkent egy keveset, de állítólag az életpályamodell majd kozmetikázza. Vagy a tanárok létszámáról: az államtitkár azt ígérte, ebben a tanévben már nem lesznek elbocsátások. A jövőre nézve garancia nincs. És a legfontosabb kérdés: az államosítás, amit a kormány megannyi szakértői tiltakozás ellenére is végigvisz. Pedig a pedagógusok, köszönik szépen, de nem kérnek belőle: a Tárki legutóbbi felmérése szerint megvan a kétharmad – a pedagógusok közül ennyien ellenzik a központi szabályozást. De ettől még az államosítás zavartalanul folyik, az ellenkezésből talán márciusra lesz ellenállás. A PSZ ugyanis úgy döntött, részt vesz a folyamatban, hogy az esetleges károkat enyhíteni tudja. A PDSZ viszont radikálisabb eszközökhöz nyúl. A tegnap meghirdetett sztrájk sikerén múlik, lesz a kormányból nevető harmadik.
Nem is csoda, hogy a PSZ elnöke a minap kénytelen volt bevallani: néhányan kiléptek a szakszervezetéből. A PDSZ-be körülbelül 200 pedagógus érkezett a másik táborból. De miközben az érdekvédelemre hivatottak egymással voltak elfoglalva, a politikai kommunikáció ontja magából a sikerjelentéseket az oktatás területéről. És mindig akad, aki elhiszi. Krétát meg mindenki vegyen magának, ugye…
Az egyetemisták és a pedagógusok körében tehát eddig működött a régi, jól bevált módszer: oszd meg és uralkodj! Csakhogy időközben új csoport kezdi megtalálni a hangját: a középiskolások. Most, hogy Hoffmann Rózsának már csak a közoktatás maradt, észre is vette őket és találkát kezdeményezett. Tárgyal tehát az a bukott államtitkár, akivel – úgy tűnik legalábbis – elvitetik a balhét. Adott a minta is, hiszen milyen sikeresen egyeztetett a miniszterelnök nemrég az álromkocsmában az álegyetemistákkal. A mostani tárgyalás is legalább ilyen lazának és kötetlennek indult, amilyennek azt Hoffmann Rózsa szánta. Csakhogy a gimnazisták hamar értésre adták, hogy nem lesznek biodíszletei a sikerpropagandának, és nem értik, hogy írhatja felül a tanárok kétharmadának véleményét a politika kétharmadának akarata. Ők, a legfiatalabbak, pénteken jelképesen eltemették a jövőjüket (képünkön). A kihantolás nagyobb munkának ígérkezik. Elkélne ott az egyetemisták és tanárok segítsége is.
Csak akkor hajlandó a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) a jövőben részt venni a Felsőoktatási Kerekasztal tárgyalásain, ha a napirenden szereplő kérdések kapcsán az egyeztetési folyamat közben nem történnek jogszabályi változások. Egy ilyen lépés – kiváltképp, ha az magát az Alaptörvényt érinti, mint a hallgatói szerződés esetében – nemcsak inkorrekt, hanem megkérdőjelezi a kerekasztal mandátumát és kompetenciáját is. Nagy Dávid, a HÖOK elnöke soproni közgyűlésük után közölte, a HÖOK továbbra is elutasítja a kényszeren alapuló röghöz kötést, azonban a hallgatói szerződés vitatott társadalmi megítélése a téma körültekintő vizsgálatát teszi szükségessé szerintük. Ezért arra kérik a kormányzatot, bocsássa mielőbb rendelkezésre a statisztikákat az országot elhagyó diplomások, érettségizettek és szakmunkások számáról és arányáról, szakterületenkénti bontásban, illetve az országban dolgozó nem magyar állampolgárságú diplomások számát. Emellett kíváncsiak a külföldön dolgozó magyar állampolgárok által megtermelt, Magyarországra visszaérkező jövedelem volumenére is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!