Tiltakozó szülők, tanácstalan pedagógusok, kényszerhelyzetben lévő gyerekek – még sok a bizonytalanság, de annyi biztos, néhány helyen, hogy a következő tanévben is be fognak csengetni.
Nyolcvannál is több iskola kerül szeptembertől egyházi kézbe – az önkormányzatok ugyanis nem tudják tovább fenntartani intézményeiket. A pontos adatokat egyelőre nehéz megjósolni, mivel az egyeztetések jelenleg is zajlanak. Az átadásokat azonban jelentősen megkönnyíti a közoktatási törvény módosítása, mely szerint az önkormányzatok anélkül válhatnak meg oktatási-nevelési intézményeiktől, hogy az átadás után még öt évig finanszírozniuk kellene azok működését. A költségcsökkenés pedig tömegesen készteti arra a lenullázódó falvak, városok vezetőségét, hogy szabaduljanak iskoláiktól.
Az egyházak sincsenek azonban könnyű helyzetben, mivel nem vehetnek át válogatás nélkül minden intézményt, amitől szabadulni akar előző „gazdája”, hiszen ez számukra is költségekkel, átszervezésekkel jár. Nem véletlen, hogy a református egyház már februárban arra intette egyházmegyéit, hogy csak kifejezetten indokolt esetekben vállalják magukra egy-egy intézmény üzemeltetését. Az evangélikusok Országos Presbitériuma szintén csak nagyon szorongatott helyzetben lévő iskolákat vesz át egy márciusban, szakértőik által kidolgozott kritériumrendszer alapján annak ellenére, hogy rengeteg önkormányzat kereste meg őket ezzel a kéréssel. A katolikus egyházmegyék és szerzetesrendek ugyan önállóan dönthetnek arról, hogy átvállalják-e az önkormányzatoktól az oktatási intézmények üzemeltetését, de óvatosan kezelik a megkereséseket. Beer Miklós váci megyés püspök korábban abbéli aggodalmának is hangot adott, hogy az önkormányzatok csupán anyagi megfontolásból, vallási meggyőződés nélkül keresik fel őket, ezzel pedig nem értenek egyet.
Több iskola tiltakozott önkormányzatainál, ám jobb megoldás hiányában – hiába tüntettek a szülők – készülhetnek az átszervezésre. Kissé cinikus érve volt a kormánynak a szülők tiltakozására adott reakció: akinek nem tetszik az új rendszer, nyugodtan válthat iskolát. A fővárosban egy ilyen (amúgy mind a szülő, mind a gyerek számára megerőltető) metódus még csak-csak kivitelezhető, ám vidéken, ahol nem terem minden bokorban iskola, komoly anyagi vonzatai is lehetnek egy ilyen lépésnek. Az egyházi fenntartású iskolák viszont legalább helyben maradnak, és egy időre biztos nem fenyegeti majd őket a bezárás réme.
És hogy mi szól az egyházi iskolák mellett? „Nekem jót tett, hogy ilyen iskolába írattak át a szüleim” – mesélte Ágota, aki a fővárosba költözve váltott iskolát. Sem a szülei, sem ő maga nem vallásos, a választás azonban mindannyiuk számára megelégedéssel járt. „A rendezettség, a fegyelem és a figyelem sokat segített” – véleménye szerint egy-két, nem hívő emberek számára kezdetben idegen szokástól eltekintve hamar be tudott illeszkedni. Az olyan megkötések, mint például a haj- és körömfestés tiltása, természetesen a tinédzserek körében nem voltak kifejezetten népszerűek, de komoly hátránya ezekből senkinek sem származott. „Talán kicsit uniformizáltak minket, nem nagyon lehetett egyénieskedni, de nekem ez akkor épp megfelelt.”
„A hit nem lehet kötelező, de a házirend igen” – ezt egy református gimnázium igazgatóhelyettese mondta lapunknak, aki szerint azoknak a gyerekeknek, akik nem vallásosak, időnként nehéz lehet megérteni, elfogadni az egyházi iskolák által felállított szabályokat. Problémát okozhat, hogy a „kint”, a mindennapi életben látott szokások, a divat az iskolában a konzervatívabb értékrend miatt nem minden esetben elfogadható, bár ez függ az adott intézménytől is. Náluk egy szakadt farmer, szögecselt dzseki, vagy éppen lila haj túlmegy a határon. A tanmenetet illetően viszont nincs sok eltérés az állami iskolákhoz képest. Az egyházi ünnepeken az istentiszteleteken való részvétel ajánlott, tekinthető kötelezőnek is. „Nálunk a hét áhítattal kezdődik, a hónap azzal zárul, az első óra elején bibliát olvasunk, imádkozunk, majd egy zsoltárt vagy dicséretet éneklünk, az utolsó óra végén elmondjuk az imát, és ismét elénekeljük a kijelölt zsoltárt” – a hittan kötelező tantárgy, meg is lehet belőle bukni.
Az igazgatóhelyettes nem csodálkozik azon, hogy sok szülő, pedagógus idegenkedik az iskolák egyházi átvételétől. Szerinte sem jó, ha nincs választási lehetőség. „Nem lehet senkit egyházi iskolába kényszeríteni csak azért, mert választott vezetőink tehetetlenek” – mondta a pedagógus.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
