„Még tíz évig is tarthat, míg egyenesbe jövünk” – jelentette ki Angela Merkel német kancellár tegnapi videoüzenetében. A kormányfő szerint nem lehet a válságot rövid idő alatt leküzdeni, mivel az adósságokat évtizedek alatt halmozták fel. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy a németeknek mindent meg kell tenniük azért, hogy a helyzet rendeződjön, mert „ha Európában nem mennek jól a dolgok, akkor Németországban sem”.
A G20-ak, azaz a világ GDP 90 százalékát megtermelő 19 legnagyobb gazdaság és az Európai Unió vezetőinek cannes-i csúcstalálkozójának legnagyobb tanulságát mondta ki a német kancellár. Az eurózóna két éve nem képes a görög adósságválság okozta krízist kezelni, a bizalmatlan piacok miatt pedig a gazdaság nem tud talpra állni.
Georgiosz Papandreu görög miniszterelnök e heti manőverei tulajdonképp csak egy újabb epizódot jelentettek a „sorstragédiában”. A kormányfő nem sokkal azután, hogy bejelentette, népszavazásra bocsátja, elfogadják-e azokat a megszorításokat, amelyekért cserébe az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hajlandó tovább finanszírozni a görög hiteleket, vissza is vonta ígéretét. Helyette bizalmi szavazást tartottak a parlamentben, amely – meglepő módon – meghosszabbította Papandreu megbízatását. A miniszterelnök ezután az államfőnél tett látogatása során megígérte, hogy a „lehető legszélesebb társadalmi konszenzusra támaszkodva” új kormányt fog alakítani, ebben azonban az ellenzék nem hajlandó részt venni, és előrehozott választásokat követelnek.
Mindezek ellenére úgy tűnik, Görögországban csillapodnak a kedélyek, de a dominóelv kezd beigazolódni: Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója a G20 csúcstalálkozó végén kétségbevonta Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök nemrég bejelentett deficitcsökkentő programjának hitelességét. A kormány megengedte, hogy a szervezet munkatársai ellenőrizzék, valóban végrehajtják-e reformokat, de félő, hogy Olaszország, ahol az államadósság meghaladja a GDP 120 százalékát, hamarosan a görögök sorsára jut.
Az európai nehézségeket jelzi az is, hogy a cannes-i konferencia után a vezetők véleménye nem egyezett teljes mértékben. Míg Nicolas Sarkozy francia elnök határozattan állította, hogy „küzdeni fogunk azért, hogy megmentsük az eurót és Európát”, és a résztvevők megállapodtak abban, hogy az IMF tartalékait növelni fogják, David Cameron brit miniszterelnök a képet azzal árnyalta, hogy van ugyan egyezség az eurózóna és az IMF ügyében, de „az a baj, hogy nincsenek a részletek kidolgozva”. A konkrétumokról csak jövő februárban kezdenek majd tárgyalni.
A tanulságok sorát pedig azzal lehetne zárni, hogy a G20-csúcson már az Egyesült Államok sincs sokkal jobb helyzetben, mint Európa, hiszen két hónapja még kérdéses volt, tudják-e tovább finanszírozni az államháztartást. Akik ezentúl a feltételeket diktálják: Oroszország és Kína.
Magyarországon 37 ponttal a legalacsonyabb a fogyasztói bizalmi index, a Nielsen piackutató vállalat szeptemberben végzett, 56 országot vizsgált felmérése szerint. Közvetlenül előttünk Portugália, Románia, Dél-Korea, Horvátország és Görögország áll. A magyar mutató most 6 százalékponttal alacsonyabb, mint legutóbb. Az indexet a fogyasztók személyes pénzügyi, a munkahelyi kilátásokra vonatkozó véleménye szerint számítják. 100 fölött optimista a fogyasztói közhangulat, 100 alatt inkább pesszimista. 121-es pontszámmal India a listavezető. Az európai országok közül Norvégiában legmagasabb a fogyasztói bizalmi index (101). Utána Svájc, Ausztria, Svédország és Hollandia következik. Egyes országokban a mutató két számjeggyel esett, Franciaországban a legtöbbet (13 ponttal), így náluk 56 pontos a bizalmi index.
(K. V.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!