Ha egy ország olimpiát rendez, egyet biztosra vehet: túl fogja lépni a nyertes pályázatban szereplő költségvetést – derül ki az Oxford Egyetem kutatóinak júliusban publikált tanulmányából
A világ összes nagyszabású projektjére jellemző, hogy a tervezők elszámolják magukat. De míg az infrastrukturális beruházásokkor rendszerint 10-ből 9 esetben haladja meg a végső szaldó az eredetileg tervezett összeget, az 1960 óta tartott olimpiáknál 10-ből 10 ez az arány. Ennél is aggasztóbb a költségek túllépésének mértéke: míg autópályák építésénél általában az eredeti keretet 20 százalékkal, vasúti projekteknél pedig legfeljebb 45 százalékkal kell megfejelni, addig az olimpiáknál mintegy 2,5-szer nagyobb összeggel, vagyis 156 százalékos túllépéssel kell számolni.
Magától értetődik, hogy egy ilyen nagyszabású rendezvénynél dollármilliárdokban mérik a pluszköltségeket is: a szervezők átlagosan 5,2 milliárd dollárral (a magyar GDP körülbelül 4 százalékával, azaz átszámítva mintegy 1,43 ezermilliárd forinttal) haladják meg a pályázat benyújtásakor kigondolt keretet.
Minden idők legdrágább nyári olimpiája a 2012-es londoni volt, amelynek csak a sporttal összefüggő beruházásaira 14,8 milliárd dollárt (4 ezermilliárd forint) áldoztak a britek. Nem véletlen tehát, a szervezőbizottság mindent megtett azért, hogy eltussolja a kiadásokat – 2005-ben, a pályázat elnyerésekor a végsőnél több mint kétszer kisebb összeggel kalkuláltak. Majd két évvel később észbe kaptak, és a duplájára emelték a büdzsét. Azonban az olimpiát követően az apró pénzügyi korrekcióról „megfeledkeztek” a szervezők, és nagy csinnadrattával közölték, kevesebbet költöttek az eredeti terveknél. Ami csak a 2007-es verzióhoz képest volt igaz. A valóban eredeti 2005-ös büdzsét 101 százalékkal kellett megtoldaniuk ahhoz, hogy Londonban minden zökkenőmentesen haladjon.
Ehhez képest a riói olimpia jelenleg ismert 4,6 milliárd dolláros (1,26 ezermilliárd forint) költségvetése szerénynek tekinthető, de már ez is 51 százalékkal haladja meg a pályázat elnyerésekor vállaltakat.
Egy olimpia értékelésénél azonban nemcsak a végösszegeket érdemes egymással összehasonlítani, hanem az ország gazdasági teljesítményét is.
Nagy-Britannia gond nélkül állta a cechet, míg Rióban hatalmas társadalmi felháborodást keltett az olimpiai készülődés. A brazil tiltakozók azt rótták fel a kormánynak, hogy míg a presztízsberuházásokra fordítanak, addig az egészségügyből és az oktatásból elvonják a forrásokat. Ráadásul júniusban szükségállapotot kellett Rio államban elrendelni, hogy az olimpia megnyitójára mindennel elkészüljenek.
Hasonlóképpen, hiába került az athéni sportfesztivál csak 3 milliárd dollárba (825 milliárd forint), az ingatag alapokon nyugvó görög gazdaságot az olimpia rogyasztotta meg, a végső csapást pedig a 2007–2008-as pénzügyi válság mérte rá. Ennek megfelelően Görögország nyolc éve nem tud kilábalni az adósságspirálból, és nagyon úgy néz ki, hogy a montrealiakhoz hasonlóan 30 évig fogják a terheket nyögni.
Az oxfordi kutatók egyébként csak a tervezett és a végső, szigorúan a sporthoz kötött költségek közti különbséget vizsgálták, mivel más szempontok szerint nagyon nehéz szaldót vonni. Például szinte lehetetlen megállapítani, hogy a szállodák magánpénzből végzett felújítása, a városi önkormányzat vagy a kormány büdzséjéből finanszírozott út- vagy metróépítés, illetve az esemény marketingje végeredményben mennyi bevételt hozott. Ahogy azt is bajosan lehet számszerűsíteni, hogy az olimpia után hogyan tudják a sportlétesítményeket hasznosítani.
Míg Atlantában a környező egyetemek diákjai vették birtokba a pályákat és termeket, addig Athénban egyre lepusztultabbak az üresen álló stadionok. Vagy ha nem akarják, hogy a pályákat benője a gaz, akkor tovább nőhet a számla, mint a 21,9 milliárd dolláros költségvetésével a világ legdrágább téli olimpiájának helyet adó Szocsiban, ahol évente 1 milliárd dollárba kerül a létesítmények fenntartása.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
