Ön bíráskodhat? Tolvajkergetők tündöklése és bukása

„Aki szeretne beszállni B. Z. drogdíler és szarházi bűnöző megrendszabályozásába, a Hódmezővásárhely, X utca Y szám alatt csatlakozhatnak rendhagyó közönségtalálkozónkhoz.” Ezzel a bejegyzéssel kezdődött – persze ott pontos név és cím megjelölésével – az, aminek végkimeneteléről múlt szombati lapzártánk idején még csak ennyit lehetett tudni: „Gázpisztollyal lőtt vitapartnerére egy férfi Hódmezővásárhelyen”.

Azóta egy ország tanulta meg a Tolvajkergetők nevét. Illetve – mint kiderült – nem kevesen vannak azok, akik már hallottak róluk.

A fenti idézetet a Tolvajkergetők Facebook-oldaláról mentettük le. A „megrendszabályozás”, ahogy ők hívják, oka egy ingatlan körül kialakult jogi vita volt: egy asszony próbált meg visszaköltözni házába, ám ebben exveje, aki az ingatlant elfoglalta, megakadályozta. A bíróság ugyan kimondta: hogy az asszonynak joga van a házhoz, a férfinak pedig ki kell onnan költöznie, ez nem történt meg. Végső elkeseredésében fordult a nő a Tolvajkergetőkhöz, akik arra hivatkozva, hogy szabályos bérleti szerződés van a kezükben, megpróbálták visszaszerezni az ingatlant. Ami ezután történt, azt mára látta a fél ország. Gázpisztollyal lőttek arcon egy férfit.

Önvédelem, kicentizve

A Tolvajkergetők tehát a nő kérésére, mintegy szolgáltatást nyújtva jelentek meg. Egyértelmű céljuk volt: a férfi és családja eltüntetése az ingatlanból. Erőszakot alkalmaztak, az ügyben indult eljárás is – és ez a meglepő a történetben.

A csoport ugyanis mindeddig akkurátusan figyelt arra, hogy a jogi kiskapukat kihasználva, még éppen a törvényesség határán maradva végezze tevékenységét. A rendőrséggel a korábbiakban többször együtt is működtek: felkutatták az elkövetőket, majd az igazságszolgáltatás kezére adták őket. Ez pedig nem ütközik semmilyen törvénybe.

„Azt nem lehet megtiltani, hogy valaki vagy valakik nyomozzanak egy-egy ügyben, ezt bármelyik magyar állampolgár megteheti. Ahhoz viszont senkinek sincs joga, hogy utána az igazságszolgáltatást is a kezébe vegye. Le lehet leplezni a bűnözőket, de arcon lőni már nem lehet őket” – mondja Bócz Endre, a főváros egykori főügyésze. Hogy ezután vége lesz-e a tolvajkergetésnek? „Attól, hogy a csoport egyik tagja vagy tagjai elkövettek valamilyen bűncselekményt, az egész csoportot nem lehet sem felelősségre vonni, sem megakadályozni abban, hogy folytassák azt, amit eddig csináltak. Mármint a törvények adta keretek közti tevékenységüket” – magyarázta Bócz Endre.

Amit vélhetően hasonló keretek közt folytatnak majd. Természetesen miután ez az eset kiderült, sokan fejezték ki aggodalmukat, mondván, túlléptek egy határt, amit nem lett volna szabad.

Még saját Facebook-oldalukon is több olyan hozzászólás volt olvasható, amelyben a tevékenységüket egykor szimpatikusnak ítélő követőik ítélték el akciójukat. Ám – és ez az igazán megdöbbentő – még többen voltak azok, akik semmi kivetnivalót nem találtak abban, hogy egy embert arcon lőnek gázpisztollyal az önkéntes igazságosztók.

Csak egy példa: „Az lesz a vége ennek, hogy újra hinni fogok abban, hogy létezik igazságszolgáltatás. Csak így tovább!! Bárcsak itt is itt lennétek…” Igény tehát van arra, amit csinálnak. És úgy tűnik, arra is, ahogyan ezt teszik.

Valami elszabadult

A Tolvajkergetők perrel fenyegetnek mindenkit, aki a hódmezővásárhelyi esettel kapcsolatban leírja azt a szót, hogy önbíráskodás.

A Facebookon így magyarázták, mi is történt pontosan és miért nem volt bűncselekmény az, ami történt: „Nem kell hozzám érnie, hogy önvédelmet gyakoroljak, elég, ha fenyegetően betör a magánterületemre, és onnan ki akar engem zavarni. Azért lőttem, mert el akarta venni a pisztolyt és leütni. Nem volt annyi agya, hogy megszámolja, hányan is vagyunk.”

„Á, azzal semmi bajom, hogy lőttél, még kár is érte, hogy nem élestöltény volt benne (a magánterületes dologért meg állati nagy tisztelet, látszik, hogy értitek a dolgotokat)” – ez csak egy az esethez érkezett és még nyomdafestéket tűrő kommentek százaiból. Mára ezek elvesztek, nem véletlenül.

Bár tény, saját bejegyzéseikben a Tolvajkergetők még a látszatát is kerülték annak, hogy etnikai alapon állítsák pellengérre az egyes (vélt vagy valós) bűncselekmények elkövetőit, az avatott szemek számára eltéveszthetetlen kódolt nyelven fogalmazták meg véleményüket – Bidámbidám –, nem kellett az olvasóknak magyarázni sem, hogy kikre vonatkozik az elnevezés.

Ha „mélyebbre ásott” az ember a kommentek közt, már a Tolvajkergetők sem fogták vissza magukat: egy-egy kevésbé kiemelt bejegyzésükből könnyen kiderült, valójában bármilyen körmönfontan is fogalmaznak, kiemelten „foglalkoznak” a romákkal. Olvasóikat pedig végképp nem lehetett megregulázni. Rasszizmus, uszítás, rágalmazás – szerda este ezekkel az indokokkal végül törölték a Tolvajkergetők Facebook-oldalát.

Ők pedig természetesen kinyomozták, ki jelentette fel őket, nevét és fényképét kitették a honlapjukon, a következő kísérőszöveg társaságában: „El fogunk vele beszélgetni a közrendvédelem fontosságáról. Rossz közösséggel kezdett ki.” Tehát feljelentőjük ellen ugyanazt a módszert, a nyilvánosság elé állítást alkalmazzák, mint azok ellen, akiket bűnözőknek bélyegeznek. Akkor most ki, mi ellen is küzdenek „hőseink”?

Jönnek, cselekednek

180 ezernél is valamivel több követője volt a Facebookon a Tolvajkergetőknek. Csak a miheztartás végett: az Eurovíziós Dalfesztivált frissen megjárt Kállay-Saunders András oldalát jelenleg kicsit kevesebb, mint 140 ezer ember kedveli. Biciklitolvajok lefülelése – ez a Tolvajkergetők fő tevékenysége saját állításuk szerint. „Műholdas jeladóval felszerelt csalikerékpárral buktatjuk le a tolvajokat.”

A módszer a következő: megvárják, amíg ezeket a bringákat ellopják a tolvajok, felkutatják őket, majd bejelentik a rendőrségnek az esetet, ők pedig elfogják a gonosztevőket. Ezzel első hallásra sokan tudnak szimpatizálni. Ám az utóbbi napok eseményeit, nyilatkozatait és a tényeket figyelembe véve, kiderül: sokkal többről van itt szó, mint holmi csalikerékpárokról.

Már maga a tény, hogy a Tolvajkergetők vezetőjéről megannyi más, kétes ügy kapcsán lehetett hallani, sokat elárul a csoportról.

Még 2009-ben kezdtek el kísérletezni, hogy lebuktassanak néhány biciklitolvajt, végül 2011-ben hajtották végre az első „éles” akciójukat. Eddig körülbelül 30 videót tettek közzé, amelyeken tevékenységüket mutatják be. Számításaik szerint eddig több mint 100 – szerintük – bűnözőt juttattak rács mögé, köztük olyanokat is, akiket emberölés miatt köröztek, de biciklilopással buktak le. Támogatottságukról talán sokat elmond az, hogy elszámolásuk szerint csak 2013. január 6. és május 1. között csaknem 1 millió 300 ezer forintnyi adományt ajánlottak fel nekik. Hogyan? A Tolvajkergetők lakossági bejelentések százait kapják, az ország egészéből. Segélykérések ezek, elkeseredett emberek szeretnék, ha valaki megoldaná a problémáikat. Bármilyen áron.

Több esetben a bejelentések után névvel, arccal kerültek fel az oldalukra olyan személyek adatai, akikről feltételezik, hogy valamilyen bűncselekményt követtek el. Nem csak biciklilopás, állatkínzó és állítólagos erőszaktevő is szerepelt a listán. Ez utóbbi (szintén névvel és pontos lakhellyel közzétett) eset odáig fajult, hogy az erőszakkal vádolt fiatal fiú lakhelyére, egy fővárosi kollégiumhoz is „ellátogattak” a Tolvajkergetők csapatának tagjai, hogy személyesen „elbeszélgessenek” vele. Így megy ez náluk: „Aki meg szeretné beszélni vele, ki is az élet császára, figyelje, ki az, aki hasonlóan gondolja a kommentekben, írjatok egymásnak privát üzit, és ha elegen vagytok (nullánál többen),- keressétek meg bátran a kis ecsetfejűt.” Ebből az lett, hogy a fiút édesanyjának kellett kimenekítenie a kollégiumból. Félő volt, hogy Tolvajkergetők nem érik be holmi „elbeszélgetéssel”.

Hogy valóban bűnös-e vagy sem (akár ő, akár bármelyik másik, pellengérre állított személy), azt nem a hatóságoktól, hanem pusztán a Tolvajkergetőktől tudják azok, akik követik bejegyzéseiket.

De úgy tűnik, nincs is szükség bizonyosságra…

Nincsenek korlátok

Ami elgondolkodtató, az a társadalmi igény arra, amit a Tolvajkergetők csinálnak. Talán egy-egy ilyen eset kapcsán joggal merül fel a kérdés: mi hozza létre az ilyen csoportokat. Tény, hogy nem lehet minden bicikli mellé rendőrt állítani. Az is igaz, hogy az országban rengeteg helyen érezhetik úgy az emberek – és ez főként az egyre elszegényedő területeken jellemző –, hogy a bűnüldözés sokszor zsákutcába jut, a törvény adta keretek közt nem lehet hatásosan fellépni az igazságtalanság ellen. Ezeknek az eseteknek az elszaporodása talán a tehetetlenség érzéséből fakad. Csakhogy erős a gyanú: az önkéntes igazság(?)szolgáltatás(?) mögött hátsó szándékok rejlenek.

A Tolvajkergetők vezetője például az a Polgár Tamás, alias Tomcat, aki az elmúlt években rendszerint szélsőségesnek mondott politikai rendezvényeken tűnt fel, maga is gyakran provokált, összetűzésbe került jobbikosokkal is, ettől talán nem függetlenül, bár állítólag szeretett volna, mégsem a Jobbik, hanem a Zöld Párt színeiben indult az idei választáson. A Tolvajkergetők politikai környezetéről sokat elmond, hogy Érden terveztek csoportot indítani, ennek vezetőjeként május végén a radikális jobboldali aktivista Budaházy Györgyöt nevezték meg.

Hullámzó igény

„Eddig is tudtuk, hogy a rasszizmus jelen van az országban, azt is tudtuk, hogy vannak ilyen öntevékeny csoportok. Megdöbbenünk rajta, felháborodunk, aztán – mivel ez így a többségnek kényelmes – elfelejtkezünk róla.

Egészen a következő esetig. Miközben az igazi problémáról, enne az egész jelenségnek a tényleges okáról kellene beszélni, arról, hogy emberek élnek kilátástalan helyzetben, és hogy ez ellen miért nem lép fel érdemben senki” – fogalmazott lapunknak Domina Kristóf, az Athena Intézet vezetője.

Az intézet évek óta foglalkozik a hazánkban található, legkülönfélébb gyűlöletcsoportokkal és tevékenységükkel. Ez a gyűjtőneve azoknak a szervezett csoportoknak, amelyek valamilyen politikai ideológia mentén bizonyos (vallási, etnikai vagy szexuális orientáció szempontjából) védett csoportokat szimbolikus, verbális vagy fizikai módon bántalmaznak.

A bonyolult megfogalmazás ismert csoportokat (mint például a Magyar Gárda, a Betyársereg vagy éppen az önbíráskodást egykor rendkívül agresszív formában űző, mára inaktív Radikális Állatvédők) takar. Az igazgató szerint az extremizmus iránti igény folyamatosan hullámzik. Az utóbbi években (talán a gyöngyöspatai események óta) azonban megfigyelhető egyfajta lecsendesülése ezeknek a szervezeteknek, az egy kuruc.info-t leszámítva jelenleg egyik sem számít igazán aktívnak. Az pedig, hogy a Tolvajkergetők a saját közösségükön belül milyen megnyilvánulásoknak adnak teret, valójában nem elég ahhoz, hogy kimondjuk, egyfajta gyűlöletcsoportról van szó.

„Valójában, ha ezek az emberek tényleg a teljesen törvényes keretek közt akarnának mozogni, belépnének a Polgárőrségbe. Nem kétséges, hogy mi motiválja többségüket, viszont tény, hogy még így is belesimulnak a jogrendbe, bár annak peremén mozognak. De az, hogy néhány ember ezeken az oldalakon kiengedi a gőzt, nem jelenti azt, hogy mindenki önbíráskodásba kezd majd” – fogalmazott az intézet vezetője.

A legfontosabb azonban talán az lenne – véli Domina Kristóf –, hogy ne csak néhány napig emlékezzünk egy-egy ilyen esetre, hanem vonjuk le a következtetéseket, és a tényleges problémákra koncentráljunk. Arra, hogy a rasszizmus terjedése, a hatóságokkal szembeni bizalomvesztés,a tömeges elszegényedés egymással összefüggő, de állami beavatkozás nélkül kezelhetetlen dolgok.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!