Titkolnák 'Orbán svájci bankárának' életrajzát - de sok minden kideríthető

De az ő világpolgársága a jelek szerint nem zavarja Orbán Viktort. A szívélyes üdvözlés, a félrehúzódó beszélgetések egyértelművé tették: Orbán Viktort a főnök-beosztotti viszonynál jóval több köti Magyarország berni nagykövetéhez. Nagy Istvánról, mert róla van szó, aki mindenféle külügyes előélet nélkül, amerikai- magyar kettős állampolgárként, a nyugdíjkorhatáron túl lett Magyarország első számú svájci diplomatája, rengeteg pletyka kering a kormányzat és az ellenzék köreiben is. Az elmúlt hetekben folytatott háttérbeszélgetéseink résztvevői egybehangzóan „Orbán svájci bankárának” nevezték a színes egyéniségként jellemzett Nagy Istvánt. Személye már csak azért is érdekes lehet, mert egyfajta magyarázatot adhat arra, miért tűnik fel mostanság a legváratlanabb pillanatokban a magyar miniszterelnök Svájcban, és mitől lettek hirtelen látványosan intenzívek a magyar–libanoni kapcsolatok.

Nagy István nagykövet hivatalos életrajzát hiába kerestük a nyilvános fórumokon, pedig még az őt ismerő beszélgetőpartnereink számára is van néhány fehér folt az előéletében. És ezeket a foltokat a külügy sem hajlandó „kiszínezni”. „A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi törvény szerint a kormánytisztviselőnek közszolgálati vagy egyéb önéletrajza nem minősül közérdekből nyilvános adatnak, így nem áll módunkban azt elküldeni”, rázta le lapunkat lakonikusan a tárca.

Az biztos, hogy a hetvenes éveiben járó Nagy ’56-os menekültek gyermekeként került az Egyesült Államokba, és az Amerikában kezdett bankárkarrier messzire és igencsak magasra sodorta, egészen pontosan a Közel-Keletre, az egyik legnagyobb libanoni bank igazgatótanácsába. Nagy István, vagy ahogy akkoriban szólították, Stephen I. Nagy évekig volt egyik vezetője a bejrúti székhelyű Audi Banknak. A pénzintézetnek nincs köze a német autómárkához, az Audiról ugyanis Libanonban más is eszébe juthat az ottaniaknak: az egyik legbefolyásosabb libanoni család neve. Az ő tulajdonukban van az ország egyik legjelentősebb pénzintézete, amely a tekintélyes Forbes magazin szerint a közel-keleti bankok 500-as listáján az előkelő 42. helyen áll. A Bank Audinak Svájcban és Franciaországban vannak leányvállalatai, privát banki üzletágat üzemeltetnek Genfben és Monacóban. Ahogy az ezekben az országokban a magánvagyonok kezelésére szakosodott szolgáltatásoknál lenni szokott, állítólag a Bank Audi svájci és monacói fiókjai sem fogadnak ügyfelet egymillió dolláros betét alatt. Ez és a bank libanoni székhelye is magyarázza, hogy az ügyfelek között a hírek szerint megtalálhatók az arab világ leggazdagabb olajmilliárdosai, egyes királyi dinasztiák tagjai is. Márpedig az ő sok millió dollárjuk befektetéséért végső soron Nagy István felelt, hiszen hosszú ideig, 2005 novembere és 2012 februárja között volt a Bank Audi svájci leányvállalatának ügyvezető igazgatója.

Nagy és Orbán Viktor kapcsolatát informátoraink a ’90-es évek elejére teszik. Tudni vélik, hogy Nagyot maga Kékessy Dezső mutatta be Orbánnak. Nagy sok szempontból utódja is annak a Kékessynek, akit nemcsak barátság és politikai szövetség, de üzleti kapcsolat is köt az Orbán családhoz. Kékessy volt az, aki a sikertelen 2002-es választás után, egyik családtagja révén, áron felül, több mint hatvanmillió forintért vásárolta meg Orbánék belvárosi lakását. És Kékessy volt Orbán Viktor feleségének üzlettársa a tokaji szőlőföldeket birtokló Szárhegy Dűlő–Sárazsadány Kft.-ben, amihez Orbán Viktor első kormányzásának egyik legnagyobb botránya kötődik. A cég ugyanis jelentős állami támogatásban részesült, emlékezetes a kiszivárgott jegyzőkönyv, amely szerint maga Orbán mondta: „ne mi nyerjük a legtöbbet”.

Kékessy korábban genfi lakosként és főként Svájcban működő üzletemberként ismerhette meg a szintén genfi háztulajdonos és ott üzletelő Nagy Istvánt. Nagy vette át tőle a genfi magyar tiszteletbeli konzuli címet is, amikor Kékessyt Orbán Viktor az első kormányzása idején kinevezte párizsi nagykövetnek. Hogy az üzleti kapcsolatot is átvette-e, arról a dolog természeténél fogva inkább sejtések keringenek, mint tények.

Mindenesetre 2010 után Nagy István hamar feltűnt Orbán környezetében. Egyes hírek szerint Orbán 2010-ben megkínálta Nagyot a washingtoni nagykövetség vezetésével is, ám akkor még a svájci-arab-amerikai-magyar bankár nem akart lemondani jól jövedelmező állásáról. Mégis megkapta a nagyköveti kinevezését, ám ehhez nem állomáshely, hanem személyes megbízás társult. Nagy felelt a magyar–arab üzleti kapcsolatokért.

Nagynak jelentős köze van ahhoz, hogy Orbán miniszterelnökként feltűnő figyelmet fordít Libanonra. Többször járt Bejrútban, Nagy munkaadó bankjának székhelyén, mint egyes európai fővárosokban: Orbán 2012-ben kétszer is találkozott a libanoni kormányfővel, a következő évben aztán újra a Kelet Svájcaként emlegetett arab országba látogatott, és közben libanoni üzletembereket is kitüntetett az Országházban.

Nagy nemcsak egykori munkaadója székhelyére, de Szaúd-Arábiába is beprotezsálta barátját, ő készítette elő Orbán 2011-es rijadi látogatását is. A szaúdi vizit kapcsán a Heti Válasz azt írta, hogy Nagyot csak „Mr. Arábiaként” emlegették Orbán környezetében. Idézet a cikkből: „A rejtélyes üzletemberről ennél többet nem lehet tudni. Érdekes, hogy a cégadatokat ismertető moneyhouse.ch svájci honlap Stephen István Nagy amerikai állampolgárként hivatkozik a
pénzügyi szakemberre.”

Nagy aztán 2012-ben nyugdíjba ment a Bank Auditól, jöhetett hát az „igazi” nagyköveti kinevezés. Annak ellenére, hogy a berni magyar misszió vezetésére több külügyes is pályázott és állítólag egy államtitkár is a nagykövetjelöltek között volt, Orbán ragaszkodott régi barátjához. Nagynak így költöznie sem kellett, csak kapott egy szép fekete autót és rá egy magyar zászlót. Persze ettől még az arab kapcsolatait is kézben tartotta, sikerült is megmentenie Orbánt egy kisebb blamázstól. 2014 februárjában Orbán épp Pekingben tárgyalt, amikor környezete megkapta a hírt, hogy a szaúdiak lemondták a márciusra tervezett látogatását. A hír úgy szólt, hogy Orbán mehet ugyan az ott megrendezendő befektetési konferenciára, de magas szinten nem fogadják. A külügyesek nem is merték megmondani a rossz hírt a miniszterelnöknek, hanem hívták Nagyot, vesse be befolyását Rijadban. És Nagy meg is tette, amit tőle elvárnak: Orbánt fogadta végül a szaúdi király is, cserébe a delegációban két nagykövet is helyet kapott, a Szaúd-Arábiába akkreditált magyar diplomata mellett a protokoll-lista előkelő helyén ott szerepelt Magyarország svájci nagykövete is.

Keleti nyitás ide vagy oda, Orbán még mindig gyakrabban jár Svájcba, mint az arab világba. Megszaporodott kiruccanásai nem csak itthon szúrnak szemet, bár a zürichi és genfi utakat akár magyarázhatná is, hogy egy 15 millió forintos éves tandíjú svájci vendéglátó-ipari magánegyetem tanulója a lánya, vagy, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA székhelye is Zürichben van.

Egy svájci újság nemrégiben mégis azt írta, hogy Orbán látogatásainak üzleti, mégpedig magánüzleti célja is lehet: a zürichi Tages Anzeigerben először csak azt fejtegették, milyen gyanús, hogy Orbán ennyit utazik magánügyben Svájcba. Utána viszont bécsi tudósítójuk arról közölt cikket, hogy Orbánt valójában a svájci Zugban bejegyzett magyar energiakereskedő cég, a MET érdekelhette, a cégnek ugyanis a miniszterelnökhöz köthető tulajdonosai is vannak. A MET mindezt tagadja, ettől még Orbán tavaly augusztusi svájci utazása igencsak feltűnőre sikeredett. Már csak azért is, mert még a tényét is el akarták titkolni, ám pechükre a repülőn lefotózták őket. Igen, őket, hiszen Orbán mellett felesége, valamint a főminisztere, Lázár János és annak felesége is Svájcba utazott. Hogy ott mit csináltak, az sokáig rejtély volt, de a repülőn készült képek után hivatalos magyarázat szükségeltetett, eszerint Orbánék és Lázárék egy németországi barátjukat látogatták meg, majd részt vettek egy székelyföldi gyerekkórus zürichi koncertjén. A gyerekek a jelenlévők szerint nagyon szépen énekeltek, ám ez még nem indok ilyen magas szintű kormányzati részvételre. A koncerten mindenesetre Orbán mellett Nagy István mosolygott.

Aztán alig több mint két hónap múlva megint csak Nagy oldalán tűnt fel Orbán, megint csak Svájcban. Hogy akkor mi célból ment, azt még annyira sem kötötték az orrunkra, mint az augusztusi utazáskor, pedig meglehetősen nagy feltűnést keltett, hogy a magyar miniszterelnök Zürichből a néhány órás repülőút helyett majd 13 órát vonatozva tért haza. A pesti aszfalton lábra is kapott a pletyka: a nyitott európai határok miatt van, amit a vonaton könnyebb és egyszerűbb szállítani, mint a detektorok és csomagvizsgálók erdejében feljuttatni egy repülőgépre, még ha az ember miniszterelnökként különleges elbánásra számíthat, akkor is.

Nagy Istvánról mindenesetre azt mondja mindenki, aki ismeri: ha „világpolgárként” nem is illik a miniszterelnök által felvázolt ideális diplomataképbe, egy másik, a nagyköveti értekezleten elmondott kitételét mintha Orbán az ő svájci bankáráról mintázta volna. Azt, ami szerint egy nagykövetnek nem a folyamatok átlátásának képességével kell rendelkeznie, hanem „kereskedői dörzsöltségre” van szüksége.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!