Mégsem hagyja magukra a tanárokat a kormány. Kiokítja őket. Óravázlattal, háttéranyaggal és jogszabályok citálásával iktatnak üdítő színfoltot a tanmenetbe. A Nemzeti Összetartozás Napjának célja „a nemzet múltjának tudatosítása, az összetartozás és a hazaszeretet erősítése” – az ehhez készített pedagógiai háttéranyag pedig megmondja, hogy lehet mindezt méltó köntösbe csomagolni.
Még mielőtt bármit szólnék az anyaggal kapcsolatban, jelzem, hogy mélységesen egyetértek azzal, hogy az I. világháború után hazánkat sújtó büntetés meghaladja a más vesztes hatalmakra kiróttat, aránytalan és igazságtalan. Érthető hát, ha az okozott trauma máig hat. Azzal azonban nem értek egyet, hogy mindezt újra és újra felhasználják politikai célokra, ezt pedig aligha lehet másnak, mint érzelmi manipulációnak tekinteni.
A történelmi tények színes mázzal való leöntése, helyzetünk szépítése és az ellenünk törő gonoszok bűneinek felnagyítása magyar sajátosság. Hogy egy pedagógus ebből mennyit vállal magára, más kérdés, az azonban bizonyos: a 130 oldalas háttéranyag jó része (ha nem inkább az egész) e szempontból félrevezető. Ha el akarjuk képzelni, hogy is néz majd ki egy ilyen iskolai megemlékezés, gondoljunk egy szép magyar népdalra, amelybe bele-belebakizik egy izzadó tenyerű kisfiú vagy kislány. Nagy zavarában ilyeneket mond majd: „Nem gondolható, hogy nacionalizmus vagy revizionizmus, ha egy nemzet nem akarja sárba tiporni vagy örökre elfelejteni saját történelmét, hanem kellő méltósággal visszaemlékszik, és ha szükséges, együtt gyászol, vagy példát merít és tanul múltjából.” Elképzelni is szívderítő, nem?
A cél pedig: „az iskolai megemlékezés hozzájárulhat Trianon traumájának megértéséhez, esetleg feldolgozásához. Ez akkor lehet igazán eredményes, ha a tanulók aktív tevékenységére, így önkéntes munkára, adománygyűjtésekre, kiállításokra, projektmunkákra, témanapokra, sőt témahetekre stb. épül. Mindennek a lényege, célja annak a megértése, megértetése, hogy a magyar nemzet és a magyar állam határai nem esnek egybe.” Kedves gyerekek, a Tévé Maci ezzel búcsúzik mára, ne felejtsetek el fogat mosni! De előtte még jegyezzétek meg ezt is: „a korábbi Magyar Királyság termőföldjének 61,4%-a, a faállományának 88%-a, a vasúthálózat 62,2%-a, a kiépített utak 64,5%-a, a nyersvas 83,1%-a, az ipartelepek 55,7%-a, a hitel- és bankintézetek 67%-a került a szomszédos országok birtokába.” Nem lennék annak a tanulónak a helyében, akinek ezt fejből el kell majd mondania.
A történelmi trauma feldolgozásában nem segít egy olyan pedagógiai háttéranyag, mely továbbra is a sebek feltépését szorgalmazza – álszent módon a következő lepelbe bugyolálva: „a nemzeti összetartozás emléknapja nem gyásznap, még ha szomorú időponthoz is kapcsolódik!” Az erről szóló anyag mindenesetre siralmas.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
