Orbán Viktor – szemben mindenkivel

Orbán Viktor talán maga sem hitte el, amit Tusnádfürdőn mondott – testbeszédszakértők szerint legalábbis kétségeket jelez az áll dörzsölgetése, amellyel a politikus szinte végigkísérte a „Mi időnk” című előadását. A tűző napon türelmes üldögélő, főleg középkorú és idősebb vendégeket egy órán át tartotta szóval a miniszterelnök a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. A Fidesz elnöke ezúttal is filozofikus hangulatban volt.

Orbán Viktor a beszédét azzal kezdte, hogy „meggyengül Európa, kontinensünk elveszítheti kulturális és civilizációs pozícióit”, továbbá „lehet, hogy a jelenlegi válság elnyúló hanyatlássá válik”. Megismételte: az uniói intézményei alkalmatlanok arra, hogy a történelmi kihívásokra válaszokat fogalmazzanak meg, mert erre csakis a nemzetállamok képesek.

Itt megragadta az alkalmat, hogy leszúrja az uniót, amiért a közép-európai államokat nem vették fel rögtön a rendszerváltások után, pedig itt van a gazdasági fejlődés tartaléka, meg azért, hogy a közös pénzrendszert nem gondolták át. Majd azzal folytatta, hogy a világrend a világháborúkat és az 1990 körüli európai változásokat követő negyedik nagy átrendezésének időszakát éli; nemcsak Európa, hanem az Egyesült Államok is meggyengült, katonapolitikai, világhatalmi átalakulás várható – utalt a miniszterelnök Kínára és Indiára. A harc nem fegyverekkel, hanem kifinomultabb eszközökkel folyik, de a cél ugyanaz: minél több erőforrás megszerzése. Egyes országok több erőforrás fölött rendelkeznek, mint amennyit megtermelnek, ez nem más, mint a gazdasági szuverenitás elvesztése – magyarázta Orbán, de szerinte a nemzeti kormányok idején ez a szakadék csökken. Magyarország nem nagyhatalom, de képes ellenállni a nagyhatalmi törekvéseknek: kivédheti az erőforrások elvonására vonatkozó kísérleteket; sőt, amit csak lehet, a térségből összevonhat a maga hasznára. „Haszonélvezői vagy kárvallottjai leszünk-e a most kialakuló új világrendnek?” – a kormány erre a kérdésre kereste a választ az elmúlt 3 évben. A kormányfő Kányádi Sándor költőt idézve azt mondta, „a kutya maradt, csak láncot cseréltek” – 1990 után sem sikerült felépíteni egy olyan gazdasági és politikai rendszert, hogy a saját erőforrásaink felett magunk rendelkezzünk. A politikai szabadság ellenére Magyarország egy kiszolgáltatott és kihasznált állam maradt – jelentette ki. Beszélt arról is, hogy a nemzeti össztermék (GDP) és az előállított termékből (GNI) nálunk maradó, felhasználható érték között mintegy kétezer milliárd forintos a különbség; „ezért megdolgoztunk, de eltűnik” – jegyezte meg. Megdicsért néhány multit, az Audit, a Mercedest, mert ezek munkahelyeket teremtenek, és ezért természetes a profit kivándorlása, viszont azt hangoztatta, hogy jogosulatlan profit a bankok nagy bevételeinek „kiszivattyúzzása”, valamint hogy a privatizáció után a vízellátásban, az áramellátásban indokolatlan profitra tettek szert nyugati monopóliumok. Pénzszivattyú volt a devizahitelezés is, amibe belecsalták az embereket. A kormány azonban az elmúlt években beazonosította ezeket a csatornákat, és arra törekedett, hogy amit a magyarok megtermelnek, az maradjon is az országban. Büszkén hangoztatta, hogy ő sosem válságkezelésről beszélt, hanem arról, hogy olyan politikai és gazdasági rendszert építenek ki, amiben, amit a magyarok megtermelnek, az a mienk is maradhasson – ez csak a kétharmad segítségével lehetséges.

A miniszterelnöknek 11 lépést sikerült beazonosítania, ami ezt a célt szolgálta. A rendszer keretének nevezte az új Alaptörvényt, amely nem csak a szabadság tiszteletére épül, hanem kötelezettségekről is rendelkezik; ahogy azt a magyar emberek elvárták a nemzeti konzultáció során. Második helyen áll az államadósság csökkentése a GDP 85 százalékáról 79 százalékra (az Államadósság Kezelő Központ adatai ezzel szemben azt mutatják, hogy a második negyedévben összegszerűen történelmi csúcsot döntött az államadósság). Megerősítette, hogy a nyár folyamán végtörlesztjük a valutaalaptól felvett hitelt; erre éppen tegnap utasította a gazdasági minisztert. „Így tisztán állunk az Úr színe előtt” – jegyezte meg. (Arra nem tért ki, hogy a nem piaci alapú IMF-hitelt magasabb forrásköltségű, piaci alapú forrásokkal cseréli le az állam, vagyis ha menetrend szerint, 2014-ben végtörlesztenénk, az olcsóbb lenne.) A nemzetközi cégekkel kötött mintegy 30 stratégiai megállapodás után fontosnak nevezte, hogy végre vannak „nemzeti tőkések”, és hamarosan Magyarországnak is lesznek közép-európai nemzetközi kontextusban számottevő cégei. Megemlítette az OTP-t, melynek ugyan „vitatható tulajdonosi háttere van” (ez nyilván az orosz üzletemberekre értendő), de szerinte az átszervezendő takarékszövetkezetekkel együtt segít abban, hogy a bankrendszeren belül 50 százalék felé menjen a magyar arány. Hasonló arányokat mutat a MOL, az MVM, a Trigránit, a Közgép, a Mal és a Richter – sorolta Orbán. Megjegyezte: az újságírókat gyakran az izgatja, hogy a nemzeti tőkések közül, ki melyik párthoz áll közel, de szerinte az ország érdekei szempontjából nem ez az érdekes. Következett a bankadó és a multiadó, amely az igazságos közteherviselést szolgálta, majd a demográfiai program, amelynek kapcsán elismerte, hogy a működő gazdasági és társadalmi rendszer nem adja meg a nőknek a szükséges megbecsülést, addig a népességfogyást nem lehet megállítani. Ezért ősszel átalakítják a gyermekellátási rendszert, és „GYED extra” formájában újraszabályozzák a pénzügyi lehetőségeket. Szólt a devizahitelek kivezetéséről is: ebbe Orbán szerint a bankok „belerángatták az embereket”, és rengeteget kerestek ezen. Így nem csak a bajba jutott embereken segített a kormány, hanem igazságot szolgáltatott, egyúttal világos jelzést küldött a nemzetközi pénzügyi csoportoknak, hogy Magyarországon nem lehet „rászedéssel hitelezni”. Megemlítette az eddig segélyből élő 300 ezer ember számára lehetőséget teremtő közmunkaprogramot, majd a felsorolást az „emberi erőforrások újjászervezésével” zárta; az egészségügyben, a sportban, az oktatásban és a kultúrában visszaállították az állami felelősséget. Hogy ez jól, vagy rosszul sül-e el, az a jövő zenéje – tette hozzá.

Nem mindenkit érdekel, hogy mi van a zászlóra írva, de fontos, hogy az emberek tudják, hogy amikor „a mi zászlónk van fönt, akkor ők jobban élnek” – mondta, felvezetve az „érdemes-e vállalni a konfliktusokat az unióval” témát. Nos: igen. A multiadó ügyében például Magyarország perre ment, és a multiktól begyűjtött 185 milliárd forintot nem kell visszafizetni. A bankadó ügyében sem öncélú, ideológiai alapú konfliktust vállaltak az EU-val szemben – jegyzete meg.

Végezetül a kettős állampolgárságra váltott: a kérdés, hogy a 20. században szétszórt nemzetből lehet-e erős világnemzetet teremteni; nem területi alapon, hanem állampolgársági kötelékkel. Ezért azt a módszert kell megtalálni, amellyel a „felcsúti magyar, a tusnádfürdői magyar, a New Yorkban élő magyar és az Argentínában élő magyar is” gyarapodni tud. Ennek a politikának a kulcsa az erős anyaország. Miután 2010-ben a magyarországi magyarok jóvoltából kétharmados felhatalmazással a nemzeti erőforrások felett rendelkezni képes új politikai és gazdasági rendszert kezdtek felépíteni, amibe sikerült bevonni a világon élő összes magyart, most már az ő érdekük is, hogy ez a nemzeti politika 2014-es választások után is folytatódjon – zárta szavait Orbán Viktor.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!