Orbánék 77 titka – Gázüzlet és atombiznisz – amit senki nem láthat

Harmadik ciklusának első három évében 77, semmilyen módon nem nyilvános határozatot hozott az Orbán-kormány – derült ki a Vasárnapi Hírek közérdekű adatigénylése nyomán. Vagyis az a kabinet, amelyik a Soros György bérenceinek bélyegzett civil szervezetek esetében nagy hanggal követeli – az amúgy meglévő nyilvánosságot és átláthatóságot –, a saját döntéseit és tevékenységét egyre inkább rejti az állampolgárok elől. Orbánék egyre több intézkedésüket zárják el a nyilvánosság elől: jóval többet, mint az előző ciklusban. Sőt, az Orbán-kabinet többet titkosít, mint az általa sokat szidott baloldali kormányok 2006 és 2010 között. Igaz, a rendszerváltást követő 15 év kormányaihoz képest tevékenysége még mindig szinte nyitott könyv.


Titokban szabályozzák az életet

Ha nem hallott még a mindig hármassal kezdődő sorszámozásuk miatt egyszerűen csak háromezreseknek nevezett kormányhatározatokról, az nem véletlen. Pedig több ezer ilyen titkos rendelet szabályozza mindennapi életünket a nemzetbiztonságtól a gazdaságon át a legkülönfélébb területeken.

Ráadásul anélkül, hogy tudnánk róla, hiszen éppen ez a cél. Az ilyen, szigorúan titkos határozatoknak nemhogy a részletei, de még a témája sem tudható, egyedül a darabszámuk ismerhető meg – adatigénylésünkre mi is csak egy kétjegyű számot kaptunk a Miniszterelnökségtől. Az ilyen minősített kormányhatározatok jellemzője, hogy semmilyen módon nem nyilvánosak, és amíg a titkosításuk le nem jár – ez akár több évtized is lehet –, tartalmukat az állampolgárok egyáltalán nem ismerhetik meg. Sőt, hiába tartalmaznak fontos, a kormány tevékenységével kapcsolatos információkat, egy nagyon szűk körön – néhány tucat emberen – kívül még a kormányzat és az államigazgatás tagjai előtt sem ismert, miről szólnak.

Ezek a dokumentumok általában azért titkosak, mert a határozatokban hadititkok, nemzetbiztonsági jellegű információk vagy olyan döntések vannak, amelyeknek nyilvánosságra kerülése veszélyeztetné Magyarország érdekeit – legalábbis a döntéseket meghozó mindenkori kormányok megítélése szerint. A hármassal kezdődő négyjegyű azonosítót viselő rendelkezések titkosságuk miatt az ezres sorszámmal kezdődő, nyilvános kormányhatározatokat közlő Magyar Közlönyben nem jelennek meg. (Korábban, 2008-as megszűnéséig a Határozatok Tárában megjelentek kétezres sorszámú – jellemzően a kormány tagjai számára feladatokat kijelölő – kormányhatározatok, de háromezresek ott sem, a Határozatok Tára pedig azóta eltűnt, így már a kétezresek sem tűnnek fel sehol.)


Az ország érdekében titkolóznak

Az ország érdekében – mondják, és egymás után hozzák a titkos döntéseket az Orbán-kabinetben: ebben a ciklusban havonta átlagosan kettőt. Ráadásul a ciklus végéhez közeledve mintha gyorsulna a titkolózás üteme. A harmadik Orbán-kormány 2014. júniusi megalakulása után eltelt másfél évben – 2016 végéig – 36, az azóta eltelt újabb másfél évben – idén június 25-ig – pedig már 41 titkos kormányhatározat született. Ezzel, a havi átlagosan két háromezres határozatot jelentő tempóval a ciklus végére a titkos kormánydöntések száma elérheti a százat, ami csaknem 40 százalékkal több, több, mint a 2010–2014 közötti hasonló döntések száma, és majdnem a duplája a baloldali kormányok 2006–2010 közötti határozatai számának.

A 2014-ben zárult előző ciklusában az Orbán-kabinet összesen 72 titkos kormányhatározatot hozott: a 2010-es hivatali félévben még csak egyet, a következő teljes évben 13-at, 2012-ben 18-at, az utolsó másfél évben pedig már összesen 40-et. A 2006– 2010 közötti ciklusban összesen 51 titkos döntést hoztak az egymást váltó baloldali kormányok.

Előbb a 2006–2009 között hivatalban lévő második Gyurcsány-kormány: ők évente 10-10, illetve 17 háromezres határozatot fogadtak el, a három év alatt tehát összesen 37-et. Az őt követő, Bajnai Gordon vezette kabinet alig több mint egyéves hivatali ideje alatt 13 titkos kormánydöntést hozott: 2009-ben nyolcat, 2010-ben pedig ötöt.

A mindössze számokat – a számok mögötti kisebb vagy nagyobb súlyú döntéseket azonban nem – láttató statisztikákból az mindenesetre kiderül, hogy a rendszerváltás óta egyre kevesebb ilyen titkos határozatot hoznak a kormányok. Különösen 2006 után csökkent ezeknek a száma, ám az is igaz, hogy az utóbbi két kormányzati ciklus adatai alapján a titkos kormányhatározatok száma az utóbbi években ismét nőni kezdett. Ám még ezzel együtt is jóval visszafogottabban titkosítottak az utóbbi évtizedben a kormányok, mint korábban.

Közvetlenül a rendszerváltás után például még igencsak bevett gyakorlat volt a titkosítás: azokban az években nem havi kettő, hanem csaknem 50 kormánydöntésre került rá az „Államtitkok! Szigorúan titkos!” feliratú pecsét. A legtöbb háromezres döntést, szám szerint 2299-et az Antall–Boross-kabinet hozta 1990–94 között. Már a Hornkormány is ennek csak töredékét, 486 döntését titkosította, majd az őt követő első Orbán-kabinet még kevesebb, 380 titkos kormányhatározatot fogadott el. A Medgyessy-, majd Gyurcsány-kormány a 2002–2006 közötti négyéves ciklusban pedig összesen 339-et.


Nehezen derülnek ki, de akkor direkt

A gyakran évtizedekre titkosított döntések „idő előtti” feloldására a legritkább esetekben kerül sor – ezt általában nem is maga a döntést hozó kabinet, hanem valamelyik, őt követő kormány rendeli el.

Ám a legtöbbször ez sem jelenti azt, hogy a széles körű közvélemény megismerheti a már nem titkos döntések tartalmát. A minősítés feloldása ugyanis legtöbbször annyit jelent, hogy a pecsétet átütik az irat fedlapján, de  a papírok ugyanúgy a nyilvánosság elől elzárva, egy minisztérium vagy a levéltár pincéjében pihennek továbbra is, ahogy előtte 10-20-30 évig. Nem példa nélküli, de nagyon ritka az, ha a háromezres kormányhatározatok tartalma mégis megismerhetővé válik. Az első Orbán-kormány 380 titkos döntéséből például eddig mindössze egy vált nyilvánossá: a Mol földgázüzletágának kiszervezéséről szóló, 2001-ben hozott intézkedés.

Még érdekesebb egy másik, már feloldott titkosítású, a 3008/2004-es számú kormányhatározat.

Ez arról szól, ki adhat parancsot terroristák által eltérített polgári repülőgép lelövésére Magyarország légterében. A minősítés 2005-ös feloldása óta is csak annyit tudni: az erre jogosult „Nemzeti Döntéshozó Személy” a honvédelmi miniszter vagy az általa kijelölt személy lehet – ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ilyen tűzparancsot a légierő ügyeletes tábornoka adhat ki.

A legtöbb titkot „gyártó” Antall–Boross-kormány több ezer ilyen döntése közül is csak azért kerülhetett több nyilvánosságra, mert az őket követő Horn-kormány 1995-ben végrehajtotta a rendszerváltás utáni 27 év eddig legnagyobb felülvizsgálatát.

Elővették az irattárakból az Antall–Boross-kabinet titkos kormányhatározatait, sok esetben felülvizsgálták azok minősítését, és végül több száz iratnak feloldották a titkosítását. Többségük ennek ellenére sem ismert, bár egy 1993-as háromezres határozatról például tudható, hogy azt írja elő: a lakosság, illetve a fegyveres erők alapvető ellátását a Gazdaságbiztonsági Tartalék fedezi átmeneti vagy tartós piaci zavar, illetve az alkotmányban meghatározott minősített időszak – hadiállapot, szükségállapot, rendkívüli helyzet – esetén.

Ma már tudható, hogy több titkos határozat született a rendszerváltás utáni első ciklusban például a bős–nagymarosi vízlépcsőről is. A 3045-ös, a 3104-es és a 3144-es számúak például – más mellett – az elektromos, illetve dízelüzemű szivattyúk vízkiemelés-kapacitását rögzítették.

Az akkoriban a Beszélőben megjelent cikk szerint Horn Gyuláék csak az első, 3045-ös döntés titkosságát oldották fel. A vízlépcsőhöz kapcsolódik, hogy annak megvalósításával kapcsolatos keretmegállapodás-tervezetet hozott nyilvánosságra 1998-ban a Népszava. A Miniszterelnöki Hivatal államtitoksértés miatt büntetőfeljelentést tett, a lap pedig az adatvédelmi biztoshoz fordult, kérve, vizsgálja meg, hogy jogszerűen minősítették-e titkossá a dokumentumot. Miután kiderült, hogy az irat nem felelt meg a minősítés formai követelményeinek, a Népszavát felmentették a vádak alól.

Más titkokról azonban még biztos, hogy évtizedekig nem hallunk: van például olyan, 1992-es kormányhatározat, amelyet nem érintett a Hornkormány felülvizsgálati döntése, és ezért csak 2040-ben válik hozzáférhetővé. Néhány 2006-os, a Gyurcsány-kormány által elfogadott kormánydöntés megismerésére 2030-ig kell várni, de az első Orbán- kabinet több háromezres döntése is csak majd 2019–2020 táján kerülhet nyilvánosságra.


Titokban repült Farkas Berci is

A rendszerváltás előtt is léteztek háromezres határozatok. A legkülönfélébb témákban hozott ilyen döntések nagy részének minősítését azóta feloldották, így ezek az iratok történészek számára a megfelelő engedélyek birtokában a levéltárban kutathatóak. Így ma már tudható, hogy az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan 1980-as, a Szojuz–36 fedélzetén az űrbe tett kirándulását is ilyen titkos határozatok készítették elő. Például az 1976-os 3446-os számú kormányhatározat, ami „a magyar állampolgároknak az űrutazásokban történő részvételét” szabályozta. Eszerint „A Minisztertanács egyetért azzal, hogy a szovjet űrhajók és űrállomások személyzetének állományába magyar állampolgárok felvételt nyerjenek és az 1978–85 közötti időszakban – az illetékes szovjet szervek javaslatának megfelelően – űrutazásokban részt vegyenek”.

Szintén a rendszerváltás előtti a Minisztertanács egy 1986-os háromezres határozata, ami a bankreform előzményeként rögzítette a kétszintű bankrendszer – vagyis a jegybank és a kereskedelmi bankok egymás melletti működését lehetővé tevő szisztéma – kialakításához szükséges intézkedéseket.

Természetesen titok volt a pártállami időkben az állami vezetők bérezése is. Erről is háromezres határozat szólt – ennek melléklete volt a bértábla, benne az elvtársak apanázsával. Müller György Kormányról kormányra a rendszerváltás utáni Magyarországon című könyvéből tudható, hogy a listát a Grósz-kormány 1987-ben végül nyilvánossá tette.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!