'A híresztelések ellenére a tüntetést megtartjuk'- Lázár szerint balhézás, Orbán nem érti, mi ez a felzúdulás

Szabó Kata: Beindult a szalámigyár

A Köznevelési Kerekasztalnak majdnem sikerült megosztania a tiltakozókat
Lázár János balhénak minősítette a szombati tüntetést, Orbán nem is érti, miért éppen most van ekkora felzúdulás
A szombati tüntetést nem sikerült megakadályoznia a kormánynak

A pedagógusok szombati fővárosi, délelőtt 11 órára, a Kossuth térre hirdetett tüntetéséhez számos más civil és szakszervezet is csatlakozott. Többek között egészségügyiek, szociális szférában dolgozók, taxisok, diák- és szülői szervezetek.

A héten többször is fordult a kocka az oktatási tiltakozások ügyében. A miskolci Herman Ottó Gimnázium levelének hatására elindult elégedetlenségi hullámra a kormányzat a korábban megszokott stratégiával reagált: meghirdette a Köznevelési Kerekasztalt, amelyre jórészt súlytalan vagy saját maga által létrehozott szervezeteket hívott meg (lásd A Köznevelési Kerekasztal résztvevői írásunkat). Az ülést követő első optimista nyilatkozatok sok pedagógus fórumon is megütközést keltettek, a csalódott tanárok ugyanis apró részengedménynek tartották a megfogalmazott tervezett változtatásokat.

Ekkor még úgy tűnt, bevált a kormány szokásos megosztó-stratégiája (lásd Időhúzás és megosztás című írásunkat), és a kerekasztallal sikerül kifogniuk a szelet az oktatás felháborodott szereplőinek vitorlájából, néhány nappal a PSZ szombatra tervezett demonstrációja előtt. Szerdán viszont ismét fordulat következett, a Herman levelének hatására indult Tanítanék Mozgalom a hozzájuk csatlakozott 737 iskola nevében nyilatkozatot adott ki, amelyben azt írták: az oktatási kerekasztalon történt egyeztetés nem az érdemi tárgyalásokra, hanem a közvélemény lecsendesítésére és a szombati tüntetés ellehetetlenítésére irányul, így illegitimnek tartják. „Nem fogadjuk el a diktátumként ránk erőltetett játékszabályokat, valódi és rendszerszintű változásokat akarunk: ez a kerekasztal ezek elérésére jelen formájában alkalmatlan” – írják, amit az iskolák nevében Törley Katalin a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke, Pukli István, a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója, valamint Pilz Olivér a miskolci Herman Ottó Gimnázium képviselője szignált – utóbbi tulajdonképpen elhatárolódva saját igazgatójának véleményétől. Az ATV szerda esti Egyenes Beszéd című műsorában Törley és Pukli azt is egyértelművé tette, hogy „ők is tanulnak”, nem érte váratlanul őket az kormányzat leszalámizó stratégiája, és van még a tarsolyukban váratlan húzás. Csütörtökön a másik megalkudni látszó „ellenálló” is visszakozott. Mendrey László (bár korábban is azt mondta, hogy a tüntetés, amelyen fel fog szólalni, nem vált okafogyottá) úgy nyilatkozott, rosszul mérte fel a lehetőségeket. „Tévedtem. Talán a pedagógiai optimizmus hitette el velem, hogy a kormány hallva az elégedetlenek hangját – érdemben akar tárgyalni (…) A hosszú ideje forrongó és most felszínre robbant elégedetlenség többet akar, mint a törvény módosítgatását” – írta a 168 Órának.

Ezzel párhuzamosan a miniszterelnök és Lázár János egymásra licitálva próbálta a tiltakozás jelentőségét csökkenteni. A szerdai kormányülésről kiszivárgott információk szerint Orbán Viktor arról beszélt, hogy „nem életszerű, hogy egy szép reggel Miskolcon Pilz Olivér felkel, rájön, hogy rendkívül elégedetlen és elkezd levelet írni, tiltakozni”. Vagyis a miniszterelnök szerint a tiltakozáshullámot külső erők gerjesztik, és bár „nem ijedtek meg”, számítanak rá, hogy hasonló történhet az egészségügyben is. „Mögöttem csak egyvalami áll: a tábla az iskolában” – reagált Pilz a nol.hu-nak.

Az is kiderült, hogy Orbán Viktor aligha érti a kialakult helyzetet, mert szerinte most nem történt semmi olyan konkrét intézkedés, ami okot adott volna erre. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter pedig a szokásos csütörtöki Kormányinfón azt mondta, felesleges tüntetni, mert eltökéltek, hogy a jelenlegi rendszert át kell alakítani, szakmai alapon, és felelőtlen szakszervezeti viselkedésnek tartja, hogy „bizonyos csoportosulások hallani sem akarnak arról, hogy az oktatási kerekasztal keretén belül a kormány partnerei legyenek”. Bár a mostani tiltakozáshullám nem is elsősorban erről szól, mégis azt mondta, hogy a 20 százalékos pedagógus béremelést nem bírja el az állam. „Ha a PSZ felelősen gondolkodik, akkor nem balhéval, hanem tárgyalásokkal tudja elérni, hogy a gyermekek helyzete, az oktatás minősége javuljon” – jelentette ki. A PSZ nyilatkozatban úgy reagált, mindig készek a tárgyalásra, ha egyenlő felek ülnek az asztal mellett: „Nem ül tárgyalási asztalhoz olyan helyzetben, amikor a sajtó útján országvilágnak, így a tárgyalófeleknek is üzenetet küld a kormány mindenhez értő tagja: ne balhézzanak a pedagógusok, és érdemi változtatásra ne is számítsanak”. Emellett visszautasították azt a vádat, hogy balhéznának, és emlékeztettek rá: a gyülekezési és a sztrájkjog nem a hatalom adománya.

Sztrájk is lehet
„A híresztelések ellenére a tüntetést megtartjuk” – hirdeti piros csíkban a PSZ honlapja már napok óta, jelezve, hogy a kormányzat hiteltelenítő kísérletei mellett a szándékos félrevezetéssel is küzdeniük kell. „A Köznevelési Kerekasztal munkájában azért nem vettünk részt, mert mi már benne voltunk egy sztrájkbizottsági tárgyalási folyamatban, amely január 1-jén indult el. A mi javaslatainkkal kapcsolatban – amelyek szinte teljesen lefedik gimnáziumok képviselői által megfogalmazottakat – kicsi volt az elmozdulás, mert a lényeges kérdések politikai döntést igényelnek. Az egész rendszer rákfenéje a túlzott központosítás és az intézményi önállóság megszüntetése, ezeknek a visszavonása a legtöbb problémát orvosolná. Az a különbség egy kerekasztal és a sztrájkbizottsági tárgyalások között, hogy az utóbbi írásban rögzített, mindkét fél által aláírt megállapodással zárul. Az előbbi viszont nem kötelez semmire” – nyilatkozta lapunknak Galló Istvánné, a PSZ elnöke akkor, amikor még nem is hallotta, mit mondott Lázár miniszter.

A következő tárgyalási körtől (amely pénteken lapzártánk után ért véget) a szakszervezeti vezető azt várja, hogy egyértelműen kiderülnek Balog Zoltán miniszter szándékai, illetve az is, mire kapott felhatalmazást a kormányülésen. A PSZ korábban 25 pontban foglalta össze a követelésit, de ha nem jutnak előrébb ezekben pénteken, akkor megfontolják a további nyomásgyakorlás lehetőségeit. Egy esetleges sztrájk lehetősége kapcsán Gallóné azt mondta lapunknak, hogy ebben megosztottak a pedagógusok: míg a középiskolákban magas a hajlandóság, egy kis településen, ahol a szülők jelentős része munkanélküli, morálisan nagyon visszás lehet a stabil állással rendelkező tanár munkabeszüntetése.

Emellett az sem tisztázott, hogy mi az elégséges szolgáltatás az oktatásban. Ennek ellenére, ha nem sikerül megegyezni, akár sztrájk is lehet, mert hosszú távon ez nem elsősorban a pedagógusokról, hanem a gyerekekről szól.

 

Ónody-Molnár Dóra:  Időhúzás és megosztás
 
Sok minden elhangzott ugyan a Köznevelési Kerekasztalnál, de egyvalami egyértelműen kiderült: a kormány csak olyan részletkérdésekről hajlandó egyezkedni, ami nem érinti az általa felépített rendszer lényegét. Egyelőre olyan elem sincs köztük, ami a gyerekekről szólna.

Az Orbán-kormány stratégiája nyilvánvaló: megosztani a tiltakozó pedagógusokat, leválasztani a kevésbé konfrontatív csoportokat a demonstrálókról, ezzel remélik kifogni a szombati tüntetés vitorlájából a szelet. Ha sikeres lesz a taktika, ha a pedagógusok megelégszenek azzal, hogy az őket érintő kényelmetlenségek mértékét csökkenti a kormány, az a gyerekek elárulását jelentené.

Bevált recept
Az oktatásban egyre masszívabbá váló elégedetlenség kezelésére a kormány stratégiát váltott. A tiltakozások gyengítésére és az indulatok csillapítására bevetette az egyik legtapasztaltabb emberét, a felsőoktatási egyeztetésekben már bizonyított, tárgyalási taktikában figyelemre méltó képességekkel rendelkező Palkovics Lászlót, aki átvette már Czunyiné Bertalan Judit hivatalát is, így most már a felsőoktatás mellett a közoktatásért is felel. 
A személy kiválasztása nem véletlen: a kormány az eddigi lépések alapján nagyon hasonlóan próbálja kezelni a közoktatásban jelenleg forrongó indulatokat, mint ahogyan tette a felsőoktatást érintő tiltakozások idején. Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere most is összehívott egy kerekasztalt, amelyhez zömmel a kormánytól függő, illetve a kormánnyal baráti kapcsolatban lévő szervezeteket képviselőit ültette, azt demonstrálva, hogy kész tárgyalni a közoktatás égető kérdéseiről. Éppen ezért érdemes felidézni, mi történt 2013-ban a felsőoktatási kerekasztal tárgyalásokon, mert akkor megtudjuk, most mi következik.
Az Orbán-kormány programjának alapdokumentuma, a Széll Kálmán Terv megmutatta a célt: a gazdaság igényeihez kell alakítani az oktatást, ezért meg kell változtatni az érettségit adó iskolákban és a szakképzésben tanuló diákok arányát, mert „hiányzik az egészséges arány a gimnáziumok, a szakközépiskolák és a szakiskolák között”. Magyarul: csökkenteni kell a diplomások és az érettségizők arányát, a kétkezi munkásokét pedig növelni. A tervben jól kiolvasható volt az is, hogy rengeteg pénzt vonnak ki a felsőoktatásból.
A drasztikus forráskivonás, a tandíj bevezetésének terve és az ágazatot negatívan érintő átalakítások miatt a felsőoktatás minden szereplője az utcára vonult. Oktatók, rektorok, hallgatók. Az Orbán-kormány szembe találkozott az első jelentősebb tiltakozással 2010-es megalakulása óta.
A demonstrálók hat pontot követeltek: a köz- és felsőoktatás átfogó reformját, a keretszámok visszaállítását a 2011-es szintre, a forráskivonás leállítását, a hallgatói szerződés eltörlését, az egyetemi autonómia biztosítását, és azt, hogy a kormány segítse a hátrányos helyzetű családokból érkező diákok bejutását a felsőoktatásba.
A kormány egyből leváltotta az akkori államtitkárt, Hoffmann Rózsát és Klinghammer Istvánt küldte tárgyalni a létrehozott felsőoktatási kerekasztal résztvevőivel.
Az egyeztetésekre nem mindenki kapott meghívót: a kormány sikeresen megosztotta az addig egységben fellépő szereplőket. A kompromisszumpártiak belementek az alkudozásba, a radikálisabbak magukra maradtak.
A 2014-es választások után már Palkoviccsal folytatódtak az egyeztetések, aki, tökéletesen ráérezve a rektorok óvatos attitűdjére és a hallgatói érdekképviseletek erőtlenségére, mint kés a vajban vitte át azokat az intézkedéseket, amelyek felszámolták a felsőoktatás autonómiáját. Nézzük meg, mi történt az eredetileg követelt hat ponttal, mert tanulságos a mai tárgyalásokra nézve. Maradtak a keretszámok, csak most már kapacitásoknak hívják. Maradt a hallgatói szerződés, csak átkeresztelték állami ösztöndíjas szerződésre, igaz csökkentették a röghöz kötés idejét. A forráskivonást leállították, és némi pénzt vissza is csorgattak a rendszerbe, de az ágazat költségvetése még így is jelentősen elmarad a 2010-es állapottól. A kormány viszont kancellárokat ültetett a rektorok fölé, döntően a kormány által kiválasztott tagokkal létrehozott konzisztóriummal megtámogatva. A hátrányos helyzetű diákok nagy része előtt bezárult a felsőoktatás kapuja. Vagyis: teljesült a Széll Kálmán Tervben kijelölt cél. Csökkent a felsőoktatás mérete, amit elsősorban nem a demográfiai apály magyaráz, hanem az a tendencia, hogy csökken az érettségizetteken belül azok aránya, akik felsőoktatásba lépnek. Röviden: időhúzó-megosztó taktikájával három éve a kormány kiütéses győzelmet aratott. Palkovics a köznevelési kerekasztal első ülése után egy újságírókkal folytatott háttérbeszélgetésen fel is idézte, hogy a kerekasztalos módszer milyen jól működött a felsőoktatásban.

Kétszer ugyanabba a folyóba?
A közoktatásban most zajló tiltakozások akkor törtek felszínre, amikor a pedagógusok besokalltak a rájuk nehezedő adminisztrációs terhektől. A miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levele az orbáni oktatáspolitika egészét támadja, az értelmetlen központosítást, a felesleges tanulói terheket, a Nemzeti Pedagógus Kart. Az aláírók a tankönyvválasztás, a tanszabadság és az iskolai autonómia visszaállítását követelik. Ám a kormány a saját terve szerint halad: látszattárgyalást kezdeményezett egy maga által összeállított társasággal. A régi szocialista hagyományoknak megfelelően bizottságokat alakított a miniszter, ahol különféle témákat feldolgozva kellene a közoktatás problémáin heteken át gondolkodni és megoldási javaslatokat elkészíteni. Az alatt a tiltakozók majd megunják és hazamennek – mondta erre anno egy kormányfő. A bizottságokhoz elvileg bárki csatlakozhat, hiszen „mindenkinek a javaslataira nyitottak”. Ez jól bevált technika: mosolyogva invitálni, mindenre bólogatni, semmire sem mondani határozott nemet, de igent sem. A bizottságban megfogalmazott javaslatok nem kötelezik a kormányzatot semmire. Ráadásul az államtitkári nyilatkozatokból világos, hogy a rendszer alappilléreihez nem nyúlnak.
Vagyis marad a KLIK, csak tagoltabb verzióban (nem 198 tankerület lesz, hanem kevesebb, de nagyobb mozgástérrel. Palkovics a szakképzési centrumokat hozta példaként, szerinte az a jó méret az iskolák fenntartására). Az iskolaigazgatók bankkártyát kapnak, hogy egyszerűbb legyen a mindennapos apróságok beszerzése, érezhetően csökkenteni fogják a pedagógusok adminisztrációs terheit és felülvizsgálják az előmeneteli rendszert. A tanulói terhek csökkenése „diszkusszió tárgyát” képzi majd, bár Palkovics többször hangsúlyozta, a sok lexikális tartalmat nem a kormány, hanem a pedagógusok szuszakolták a Nemzeti Alaptantervbe.
A felsorolt elemek közül egyik sem függ össze azzal a problémahalmazzal, ami miatt a magyar diákok tanulmányi teljesítménye egyre rosszabb a nemzetközi felmérések szerint. Hogyan fognak a nem agyonstresszelt gyerekek korszerű tudást, örömmel tanulni jól megfizetett, szakmailag felkészült pedagógusoktól? Na, ez a kérdés még csak napirendre sem került. 

A Köznevelési Kerekasztal résztvevői 

Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) elnöke
Senki sem számított arra, hogy éppen a PDSZ legitimálja a kerekasztalt. „Magára valamit is adó szervezet nem vesz részt ebben a cinikus színjátékban. Bojkottra szólítunk fel minden felelős szervezetet, hogy tartsa távol magát a csonka és illegitim kerekasztaltól” – mondta Mendrey László, a PDSZ elnöke Miskolcon, a Herman Ottó Gimnázium nyílt levele nyomán szervezett demonstráción, február 3-án. Talán azért is fogalmazott ilyen keményen, mert felröppent a hír, hogy a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) fontolgatja a részvételét az egyeztetésen. Végül fordítva történtek a dolgok: a radikálisabb PDSZ ott volt, a PSZ távol maradt. Nem ül vissza.
Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke a miniszterelnök régi, kedvenc tanácsadója. Komoly beleszólása van a közoktatást és a felsőoktatást érintő döntésekbe. Orbán Viktorral közösen sütötték ki, hogy a tankötelezettség korhatára ne 18, hanem 16 év legyen – a kétkezi munka becsületének helyreállítása címén. Parragh nézetei köszönnek vissza a szakiskolák oktatási tartalmának átalakításából is. Az iparkamara elnökének elképzelései nagyon rövid távú vállalkozói érdekeket szolgálnak ki: olcsó, betanított munkások nagy mennyiségben a pénzszűkében szenvedő magyar kis- és középvállalkozásoknál. Neki köszönhetjük azt is, hogy a szakiskolákban a diákok nem tanulnak közismereti tárgyakat.
A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) és elnöke
Teljesen mindegy, ki a szervezet elnöke. Most éppen Hanesz József. A KLIK alig tíz hónapos működése után már miniszteri biztost kapott. Rosszul megtervezett költségvetéssel a tanév közepén vett át több ezer iskolát és 120 ezer pedagógust. Az eredmény: káosz. Leváltották a KLIK első vezetőjét, Marekné Pintér Arankát, most Hanesz József elnök széke inog. Miközben a KLIK működésképtelen és alulfinanszírozott. Az iskolafenntartó- szörnyeteg felállítása Orbán Viktor döntése volt, annak ellenére, hogy minden szakértő előre figyelmeztetett a kudarcra. A felelősséget a miniszterelnök mindig áthárította valamelyik súlytalan beosztottra. A KLIK eddig maga alá temetett már két államtitkárt is. A törvény szerint a KLIK elnöke egyetlen döntést sem hozhat meg a minisztert hozzájárulása nélkül. Egymillió gyerekkel kísérletezgetnek.
Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke
A sikeres győri Révai Miklós Gimnázium vezetője. Sokak szerint érthetetlen, miért vállalta el egy olyan „érdekvédő” szervezet vezetését, amelyet a kormány azzal a céllal hozott létre, hogy a valódi szakszervezetek helyett ezzel a korporatív testülettel kelljen egyeztetnie. A Pedagógus Karnak minden pedagógus a tagja lett – akár akarta, akár nem.
Országos Köznevelési Tanács
Valamikor fontos testület volt. Működését törvény írta elő, egyetértési joga volt a közoktatást érintő alapvető döntésekben, folyamatosan közleményeket adott ki állásfoglalásairól. Legutolsó hírértékű eseménye az volt, amikor a Hoffmann Rózsa közoktatási koncepciója ellen tiltakozva lemondott a tanács tekintélyes elnöke, Lóránd Ferenc.
Janzsó Ádám, a Nemzeti Ifjúsági Tanács elnöke
A 2012-ben alakult szervezet kevésbé aktív a közoktatás ügyeiben. A tanácskozás után kiadott állásfoglalásuk pedig csupán ennyi derül ki: „Priorizált témaként tekintünk a Diákparlament működésének és becsatornázottságának fejlesztésére.”
Madarász Péter, a tiltakozásokat kiváltó miskolci Herman Ottó Gimnázium igazgatója
Véletlenül sodródott a kerekasztal mellé, hiszen a pedagógusok nyílt levelének megfogalmazója az intézmény egyik tanára, Pilz Olivér volt. Madarásztól, aki optimistán beszélt a kerekasztal után a megegyezés lehetőségéről, a miskolci tanárok gyakorlatilag elhatárolódtak. Szerintük az igazgató nem a tiltakozók álláspontját, legfeljebb a saját véleményét hangoztatta.
Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet
Nem tudni, miért éppen ez a szervezet az érdekes a világnézetileg semleges, állami közoktatás szempontjából. Az Orbán-kormány viszont még a legínségesebb időkben is bőkezűen támogatta a katolikus iskolákat. Tavaly például kétmilliárd forintnyi uniós forrást nyitott meg elsősorban a katolikus iskolafenntartók számára.
Magyar Művészeti Akadémia
Senki sem hinné, hogy a Fekete György által vezetett, közpénzen kistafírozott, többségében jobboldali művészeknek létrehozott szervezet tesz majd kritikai megjegyzéseket a közoktatás működésképtelen rendszerével kapcsolatban. Még nem derült ki, mit keres a meghívottak között.
Liptai Kálmán, az Eszterházy Károly Főiskola rektora
Elméletileg nem lehet kifogásolni, hogy egy pedagógusképző felsőoktatási intézmény képviselője ott legyen a tanácskozáson. Az egri intézmény módszertanilag fejlett pedagógusképző központ, mégis okkal merül fel a kérdés, hogy miért éppen rájuk esett Balog Zoltán miniszter választása. A hamarosan alkalmazott tudományok egyetemévé fejlődő intézmény ugyanakkor sokat köszönhet a kormánynak.
Nagycsaládosok Egyesülete
A kormány figyelmével kitüntetett egyesület meghívását az új köznevelési államtitkár szerint az indokolta, hogy a sok gyerek miatt ezek a családok hosszan kapcsolatban állnak a közoktatási rendszerrel, így a tapasztalatuk is nagyobb.
Dr. Csépe Valéria, MTA Közoktatási Elnöki Bizottság
Egyéves munka után, 2008-ban jelent meg a Zöld Könyv a magyar közoktatás megújításáért elnevezésű javaslatcsomag, amelyet a tudományosan megalapozott szakpolitikai párbeszéd érdekében dolgoztak ki oktatással foglalkozó neves szakemberek, köztük Csépe Valéria pszichológus, akadémikus. A Zöld Könyv pontosan az ellenkezőjét javasolja annak, amit az Orbán-kormány az oktatásban megvalósít. Nem véletlen, hogy a könyv szerzői közül senkinek a véleményére nem kíváncsi a kormány. Csépe Valéria a kivétel.
ÓMD

 

Szabó Kata: Diákszemmel

Az oktatási tiltakozáshullám fontos eleme, hogy a pedagógusok nem csupán saját terheik csökkentéséért küzdenek. Sok szó esik arról, hogy a rendszer legnagyobb áldozatai a gyerekek. Így a szülők és az idősebb, középiskolás diákok is nagy számban állnak a célkitűzések mellé, egy részük az ő iskolai életüket is könnyebbé és nem utolsósorban eredményesebbé tehetné. Félő azonban, hogy egy esetleges egyezkedés során éppen a diákok szempontjai sikkadhatnak el. „A Köznevelési Kerekasztal esetében ilyesmitől nem tartok, hiszen a lényeges szereplők le sem ültek tárgyalni, aki mégis megtette, mára megbánta. Egy valódi szakmai egyeztetés esetében fontos lenne, hogy a diákok képviselői is jelen legyenek, de ez most nem az. Úgy látom, hogy a most tiltakozó iskolák és képviselőik tényleg eltökéltek abban, hogy a mi szempontjainkat is érvényesítsék, mindez értünk is történik” – mondja Gyetvai Viktor, a Független Diákparlament egyik alapítója. Az idén érettségiző diák úgy látja, a legfontosabb, hogy csökkenjen a terhelés, a lexikális tananyag ugyanis befogadhatatlanul nagy még egy lelkes, jó tanuló számára is. Sokat javítana a helyzeten, ha akár azonnal eltörölnék a teljesen értelmetlen és szervezetlen mindennapos testnevelést. „A legtöbben szeretnek sportolni, de nem feltétlenül az iskolában, ahol sokszor csak lépcsőztetik a diákokat, mert másra nincs lehetőség, sem hely. Az lenne a lényeg, hogy pozitív élmény legyen a tanulás és az iskola, ahonnan mindenki hasznosítható digitális készségekkel, nyelvtudással távozik. Most ez nem így van” – mondja Viktor, aki azt várja, hogy sok diák is részt vesz majd a szombati tüntetésen, akik jórészt a tanárokkal és a kisebbekkel szembeni szolidaritásból lesznek kint. Arra ugyanis kevés a remény, hogy az oktatási rendszer néhány hónap vagy egy év alatt annyit forduljon, hogy nekik lényegesen jobb lehessen. A változásokat ugyanis csak felmenő rendszerben, széles körű egyeztetések után lehet meghozni.

 

A düh legyőzte a félelmet - Dessewffy Tibor szociológussal-szociálpszichológussal beszélgetett Szabó Kata

 Sok iskolából hallani, hogy a túlbuzgó igazgatók, tankerületi vezetők akár a fenyegetéstől
sem riadnak vissza, hogy megakadályozzák a tantestületeiket abban, hogy
csatlakozzanak a pedagógusok tiltakozási hullámához. A Nemzetgazdasági Minisztérium
alá rendelt szakiskolákból is érkeznek hasonló hírek, és eddig legtöbbször az
egzisztenciális félelem is elég volt ahhoz, hogy a tanárok ne merjék nyíltan vállalni a
véleményüket. Most mégis úgy tűnik, elindult valami.

„Azzal, hogy a tanárokat bekényszerítették a pedagóguskarba, és akár meg is tilthatják nekik, hogy nyilatkozzanak, a szabadságjogaik csorbultak. Kialakult a félelem légköre, amelyet az képes feloldani, ha a korábban elszigetelt és magányos szereplők valamilyen közösségben találják magukat, és a düh legyőzi a félelmet. Szinte megjósolhatatlan, hogy ez mikor történik meg, érdekes, hogy ehhez most éppen egy miskolci gimnázium levele kellett” – mondja Dessewffy Tibor szociálpszichológus. Ezek a feszültségek most azért tudtak ilyen elemi erővel kirobbanni, mert évek alatt a felszín alatt elnyomva fokozódtak.

S bár számtalan olyan momentum lett volna az elmúlt években, amikor kirobbanhatott volna a tiltakozás, valószínűleg az eltelt idő is kulcsszerepet játszik. „A KLIK-ről például már az elején sejthető volt, hogy nem egy jó ötlet, de mára ez be is bizonyosodott, és mindenki a bőrén érzi” – mondja Dessewffy Tibor, aki szerint ebben a helyzetben a Fidesz stratégiája könnyebben megjósolható, mint a tiltakozók további lépései. Úgy gondolja, hogy az Orbán-kormány eddig nagyon keményen lépett fel minden olyan csoporttal és személlyel szemben, amelyről és akiről azt gondolta, veszélyt jelenthet a rendszerére. Abban a pillanatban, ahogy érzékelik, hogy a félelem helyére a felháborodás lépett, stratégiát váltanak, és a korábbi „keménykedés” helyére a taktikai visszavonulás, a leszalámizás, megosztás kerül. Ezt a fajta politikát sikeresen folytatták a korábbi diákmozgalmak esetében is. A mostani esetben nagy szerepe van annak, hogy olyan szereplők kerültek elő, akiken még nincs semmilyen stigma, nem estek áldozatul karaktergyilkosságnak. „Az oktatásban történő folyamatok tanulsága, hogy bármelyik nap felébredhetünk úgy, hogy valami elkezdődött, de ma még megjósolni sem lehet, hogy ez a mozgalommá duzzadt tiltakozás visszakozásra késztetheti-e a kormányt” – teszi hozzá Dessewffy Tibor.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!