A világunkról megtudható legtöbb haszontalan információt egy alföldi termálfürdő gyógymedencéjében lehet a legrövidebb idő alatt megszerezni.
Lett légyen szó a gabonapiac sötét spekulációiról, a pálinkafőzés rejtélyes fogásairól, a pártpolitika legmélyebb bugyrairól, vagy épp a disznó megszúrásának Európa-szerte tilalmas, ám annál hatékonyabb módozatairól. Úgy tűnik, a forró víz a benne oldott ásványi anyagok mellett súlyos paradoxonoknak is hordozója. Mindjárt ott vannak a táblák, hogy vigyázz, gyógyvíz. Ugye legfeljebb egy negyedórát ücsöröghetnénk benne.
Ehhez képest két csoportra oszthatjuk az embereket. Az egyik csapat egy percet sem bír ki, a másik meg hosszú órákig áztatja magát a sűrű, olajos lében. Népiesen csak öregek medencéjének hívják ezt az égfedeles pancsolót. Valójában a gyerekorvos éppúgy ebben a lázas közegben purgálja ki magából a munkahelyi ártalomként beszedett óvodai vírusokat, ahogy a gazdálkodók is egész télen a forró vízben várják a tavasz és a dologidő közeledtét.
A gyógygödörnek télen-nyáron állandó törzsközönsége van. Miután a helyi átlagember télen nem megy fürdőbe, mert fél, hogy megfázik. Nyaranta viszont inkább a langyos nagymedencét választja, mert a gyógyvíz neki túl forró.
Azt lehet mondani, hogy a „gyógyban” mindig túlsúlyban vannak a városiak. A megyeszékhelyről kijárók, meg a főváros környékéről letelepült víkendházasok és persze, az idegenbe szakadt, hazalátogató, világlátott földváriak. Ettől annyira túlinformált ez a közeg, hogy nincs az a bágyadtságból font kerítés, ami megvédhetne minket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
