- Alig van a magyarnál olcsóbb munkaerő az EU-ban
- A szakmai szövetségek a vásárlókkal fizettetnék meg a többletbért, a melósok sztrájkkal kényszerítik ki az emelést
- A kormány a nyugdíjasokat dolgoztatná
Az ötödik legolcsóbb Magyarország az EU tagállamai közül – persze nem az árakról van szó, hanem a bérekről. Pontosabban arról, mennyibe is kerül egy órányi munka. A statisztika a nettó bérrel, a dolgozó által fizetett adókkal és járulékokkal, illetve a munkáltató által lerótt közterhekkel együttesen számol.
Az uniós átlag 28 euró (mintegy 8680 forint), míg egy magyart átlagosan 8,3 euróért (körülbelül 2570 forint) lehet robotoltatni. Nem csoda, hogy aki teheti, külföldre fut, Nyugat-Európa egyes országaiban ötszörös szorzóval számolnak a munkáltatók (lásd táblázatunkat). Az emberhiány miatt most éppen a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége esett kétségbe, és a szakmai szervezet a kötelező szervizdíj bevezetésért lobbizik, mondván: ez enyhíthetné a turizmusban tapasztalható kritikus munkaerőhiányt. A szállodaszövetség azt szeretné elérni, hogy jövő évtől 8-12 százaléknyi borravalót kelljen adni, amit az éttermek a számlán automatikusan feltüntetnének.
Szerintük az emberhiány már a vendéglátóhelyek menedzseri szintjéig is elért, így nincs más út, mint a bérfejlesztés – amit ezek szerint a vendégekkel fizettetnének meg.
Persze nincs ebben semmi különös: a kormány is a munkáltatókkal fizettette volna meg elhibázott gazdaságpolitikája árát, és gyakorlatilag a végletekig engedte volna terhelni a dolgozókat – csakhogy akkora volt a felháborodás, hogy vissza kellett vonnia a Munka törvénykönyvének erről szóló módosítását.
A krónikus munkaerőhiányt azonban valahogy orvosolni kell, így a kabinet feltalálta a közérdekű nyugdíjas szövetkezetet. A tervezetet benyújtó Kósa Lajos és Harrach Péter frakcióvezető ezek segítségével állítaná újra munkába azokat az időseket, akik még képesek és akarnak dolgozni. Az indoklás szerint a szövetkezetek célja az lenne, hogy „tagjai, illetve a még aktív időskorúak számára foglalkoztatást, munkaerő-piaci reaktivizálást biztosítson annak érdekében, hogy a következő generációk számára a náluk felhalmozódott tudás, szakmai és élettapasztalat átadásra kerüljön, érvényre juttatva ezzel a közérdeket”.
Az indoklás azért is különösen kétarcú, mert épp a Fidesz-kormány korlátozta korábban a nyugdíjasok munkavállalását. Például a nyugdíjas korú közalkalmazottaknak a mai napig le kell mondaniuk állami járandóságukról, ha tovább szeretnének dolgozni. Ez az intézkedés többek között az oktatási intézményeket hozta rendkívül nehéz helyzetbe, és tovább fokozta az egyébként is égető pedagógushiányt, különösen a reálterületeken.
A Pedagógusok Szakszervezete régóta hangsúlyozza, átmenetileg megoldódnának az ellátási problémák, amennyiben visszatérhetnének az osztálytermekbe azok a nyugdíjas tanárok, akiknek még van kedve tanítani.
A nyugdíjas szövetkezetekben a tagoknak vagyoni hozzájárulást kell vállalni, a megkeresett pénz pedig egy szövetkezeti alapba kerül, amelyet „a szövetkezet tagjának vagy vele közös háztatásban élő közeli hozzátartozójának a szociális, egészségügyi, oktatási, kulturális jellegű szükségleteinek a kielégítésére kell felhasználni.” Ez azt jelenti, hogy a szövetkezeti keretek között dolgozó nyugdíjasok számára az élelmiszer- juttatás vagy -utalvány a minimálbér erejéig adómentes lenne, csakúgy, mint a szövetkezettől kapott segély vagy támogatás.
Ugyanakkor a versenyszférában bizonyos korlátozások, felső jövedelmi határ mellett most is dolgozhatnának a nyugdíjasok, ha nagyon szeretnének.
Kérdéses azonban, hogy ez az intézkedés alkalmas-e az országban tapasztalható munkaerőhiány megoldásra, a KSH adatai szerint 2016 utolsó negyedévében több mint 55 ezer betöltetlen álláshely volt az országban, ebből 3800 például az oktatásban és 6800 a humán-egészségügyi területen, ahol probléma nélkül „megférhetnek” a nyugdíjasok. Az ipar különböző területeiről hiányzó legalább 23 ezer embert viszont valószínűleg nem képesek pótolni, legalábbis csak kis részben.
Ráadásul a probléma valószínűleg eddig is inkább az volt, hogy nem nagyon akad számukra megfelelő munka, és kevés az olyan munkáltató, akinek a problémáit megoldja egy nyugdíjas munkavállaló. Vélhetően a most bedobott szövetkezeti modellnél jobban ösztönözné az idősek munkába állását, ha foglalkoztatásuk adó- és járulékmentes lenne a cégek számára. A kormány inkább a szövetkezeteket erőlteti, ezek ugyanis teljes köztehermentességet kapnának, és nagy előnybe kerülnek a többi munkáltatóval szemben. Ha a tervezetet elfogadják, a jövőben jó üzlet lehet a szövetkezetalapítás azok számára, akik könnyen el tudják helyezni az idős munkaerőt, különösen, ha ezért állami támogatás is jár.
Sztrájkba léptek a dániai Velux (nyílászárógyártó) fertődi leányvállalatának dolgozói – a Molnár Ákos, a Vasas Szakszervezet Nyugat Dunántúli Régiójának vezetője szerint az aktuális műszak mintegy kétharmada vett részt a munkabeszüntetésben, így a termelés 80-90 százalékkal eshetett vissza. Hogy a cég vezetése nem boldog, azt jól jelzi, miszerint a sztrájkolókat a parkolóba száműzték (az üzem nem gondolt rá, hogy vizet biztosítson nekik). Persze most már késő bánat: a cég 2014- ben és 2015-ben nem emelt bért, holott szép bevételre tett szert, az utóbbi évben például 35 milliárdra. A szakszervezet azt szerette volna – alapkövetelésként –, ha a munkáltató mintegy 15 ezer forinttal emeli az alapbéreket. Az üzem ezt elutasította, ráadásul semmilyen ellenajánlatot nem tett, megpróbálta levegőnek nézni a szakszervezetet. Pechjére. Hogy a kétórás figyelmeztető sztrájk után miképp változik az egyeztetési kedv, azt nem lehet tudni. De több sztrájk azt bizonyította, hogy kiélezett helyzetben az anyavállalat embere simította el a viszályt. És a „dán anya” pontosan tudja, hogy a megemelt bér is rendkívül kedvező, hiszen odahaza egy munkás – országos átlag alapján – 3500–4000 eurót keres, aminek egy dunántúli melós (ökölszabály alapján) a negyedét-ötödét kapja.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!