Megnehezítheti az Orbán-kormány dolgát, ha Angela Merkel nagykoalíciót köt a mai német választás után.
Egész Európát befolyásoló voksokat adnak le ma a német választók, majdnem 62 millióan járulhatnak az urnákhoz, hogy eldöntsék, bizalmat kap-e újabb négy évre Angela Merkel kancellár asszony és pártja, a CDU. A legutolsó közvélemény-kutatási adatok szerint a CDU, bajor szövetségesével a CSU-val együtt 40 százalékon áll. Ugyanakkor a választás előtti utolsó napokban a Peer Steinbrück vezette szociáldemokraták javítottak helyzetükön, elérték a 27 százalékot. Az igazi kérdés, hogyan teljesítenek a potenciális szövetségesek. A CDU/CSU-partnernek számító szabad demokraták (FDP) az ötszázalékos bejutási határon billegnek és ezzel erősen kétségessé válhat a jelenlegi kormánykoalíció folytatása. Az szinte kizárt, hogy az SPD a visszaeső Zöldekkel (9 százalék) kormányt tudna alakítani, a Balpárttal (8,5 százalék) mint a keletnémet utódpárttal pedig nem lép koalícióra. A jelek szerint nagyon nagy az esélye annak, hogy megismétlődik Angela Merkel első kancellári négy éve (2005–2009), amikor is nagykoalíció élén állt és egész jól elvolt Steinbrückkel, aki pénzügyminiszterként ténykedett. Márpedig a legtöbb elemző a felmérések alapján erre számít. Ha így lesz a szocdemeké lehet a külügyi tárca vezetése, és bizonyos relációkban ez a lehetőség nyugtalanságot válthat ki. Budapest az egyik olyan főváros, amelyre ez áll.
Nem feledhető, hogy Steinbrück elég keményen szólt be az Orbán- kormánynak a demokrácia veszélyeztetése okán, és nyilván a magyar szocialistákkal jó viszonyt ápoló német szocdemek nem könnyítik meg a budapesti „unortodoxia” dolgát. „A magyar–német viszony alakulása nem Berlinen múlik” – nyilatkozta lapunknak Balázs Péter volt külügyminiszter, aki az Orbán-kabinet ténykedése nyomán Magyarország iránt megrendült bizalom helyreállítását tartja a legfontosabbnak. Kérdés, hogy a magyar kormány mit gondolhat erről, miután Szijjártó Péter külpolitikai államtitkár azt mondta a Népszabadságnak, hogy jókat szokott mulatni azokon a „bennfentes” elemzéseken, amelyek Merkel kancellár és Orbán kormányfő elhidegüléséről szólnak.
Berlinen nem múlik
„Nem Németországban, hanem Magyarországon, és nem ma, hanem jövő tavaszszal dől el az, hogy hogyan alakulnak a magyar–német kapcsolatok” – nyilatkozta a Vasárnapi Híreknek Balázs Péter volt külügyminiszter annak kapcsán, hogy a németországi választások kimenetele milyen hatással lehet Magyarországra. A magyar–német gazdasági kapcsolatok ugyanis kormányokon átívelően fontosak és folyamatosak. Amit a politika jelenleg hozzátehet, az a befektetők bizalma Magyarország iránt, mondta. Balázs Péter szerint ugyan a már korábban megvalósított német beruházások jól működnek Magyarországon, az újak megnyeréséhez gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség, nevezetesen a megrendült bizalom helyreállítására. Ennek alapfeltétele annak biztosítása, hogy a kormány nem sarcol meg váratlanul külföldi cégeket, nem kényszeríti őket távozásra az országból. Magyar viszonylatban tehát a német gazdasági helyzeten kívül a magyar gazdaságpolitikai attitűd a döntő, s nem az, ki nyeri a választást Berlinben.
Ugyanez igaz európai viszonylatban is, hiszen mind a CDU, mind az SPD Európa-párti, mindkettőjük érdekelt az unió reformokkal összekötött erősítésében. Egyelőre egy pontban van markáns véleménykülönbség a két jelölt között. Angela Merkel szigorúan tartja magát ahhoz az elgondoláshoz, hogy ha más ország segítségre szorul, akkor vállalja a gazdasági fegyelmet: tehát azt, hogy a külső forrásból, az elsősorban a németektől kapott pénzt jól használja fel. Steinbrück Balázs Péter szerint kicsit megértőbb az eladósodott országokkal szemben, az SPD kampányában közös adósságalapról is beszélt. Balázs Péter emlékeztetett arra, hogy az unió további bővítéséről, illetve azokról az országokról, amelyek nem tagjai az uniónak, egyik jelölt sem beszélt. Pedig ennek kapcsán adódhatnak nézetkülönbségek.
Balázs Péter Merkelt és Steinbrü cköt egyaránt hitelesnek tartja. A volt külügyminiszter szerint a legtöbb azon múlik Németországban, hogy milyen koalíció kormányoz majd. „Lehet, hogy Merkel nem izgul a saját pártja vasárnapi sikeréért, azon azonban izgulhat, hogy a koalíciós partnere, a liberális FDP bejut-e egyáltalán a Bundestagba” – tette hozzá Balázs Péter. A két politikus karaktere is számít, de a kormányzásban az egyéni adottságoknál jóval fontosabb a politikai erő. Balázs Péter emlékeztetett, hogy a két jelölt pártja között európai ügyekben nincsen nagy különbség, a kisebb, szélen elhelyezkedő pártokkal már más a helyzet: az elég erős, tíz százalék körül álló kommunista Die Linke párt például azt követeli, hogy a bankok vállaljanak társadalmi szolidaritást. Ez számunkra ismerősen cseng, ám Németországban aligha lehetne végrehajtani – tette hozzá Balázs Péter.
Akik tesznek az egészre
A német kampány egyik hozadéka, hogy emberi oldaláról is megismerhette Angela Merkelt a világ. Megtudtuk, hogy a mai napig szívesen teszi az asztalra az NDK-s idők egyik, az orosz konyhából származó kedvenc étkét, a szoljankát, többi keletnémet polgártársához hasonlóan. A keletnémeteket azonban nem csak kulináris ízlésük különbözteti meg nyugati társaiktól. A választási kedv például Németország újraegyesítése óta jelentősen alacsonyabb ott, mint a nyugati országrészben. A 2009-es választásokon, míg az országos részvétel 70,8 százalék volt, addig az egykori NDK-ban csak 64,3 százalék. Sőt, a legkevesebb szavazatot leadó államok között az első öt kivétel nélkül keletnémet. Az elemzők szerint a lelkesedés hiánya annak köszönhető, hogy a keletnémet lakosok így gyakorolják demokratikus jogaikat: hosszú éveken át kötelező jelleggel kellett szavazniuk, most hogy megtehetik otthon is maradnak. Míg Kelet-Németországban a múlttal kapcsolatos a szavazást kihagyók magas száma, addig Nyugat-Németországban egyfajta divatból ütötte fel a fejét e jelenség: mára az értelmiségiek körében vált sikké az urnáktól történő távolmaradás. A szakértők szerint, csakúgy, mint 2009-ben, a nemszavazók száma idén is meghaladhatja azoknak a számát, akik a legsikeresebb pártot támogatták. Sokan azt jósolják, a választásra jogosultaknak kevesebb mint 70 százaléka megy el majd szavazni. Ez azt jelenti, hogy ha a nem szavazók számát egy grafikonon összevetnénk a különböző pártokra szavazók számával, akkor abból egyértelműen az derülne ki, hogy a nemszavazók a választások igazi nyertesei. A felmérésekből kiderül az is, hogy a passzívak csoportjában egyre kevesebben érzik kínosnak azt, ha nem járulnak az urnákhoz.
Szűk mozgástér
A választások kevéssé befolyásolják a válságkezelésben játszott német főszerepet és az euró további sorsát. Mert akármelyik politikai erő vezeti is a jövőben Németországot, Berlin nem húzódhat a brüsszeli viták hátterébe. Azt lehet tehát mondani, hogy meglehetősen szűk lesz a győztes politikai erő gazdaságpolitikai mozgástere. Az új kancellár is rákényszerül a pragmatikus kis lépések politikájára, s a belpolitikai kívánalmak és az uniós követelmények közti örökös egyeztetésre. Látszólag a fentieknek ellentmond a német tőzsdeindex, a DAX fáradhatatlan szárnyalása, s a Merkel győzelme esetére emlegetett további emelkedésre vonatkozó spekulációk. Az európai tőzsdék teljesítménye azonban most jórészt annak számlájára írható, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, a várakozásokkal ellentétben, szeptemberben nem szűkítette a piacélénkítő pénznyomtatást. A tengerentúli dollárok pedig Merkellel és Merkel nélkül is stimulálják a piacokat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!