„Balu beteg. De Balu apával együtt megy be a kórházba meggyógyulni!” – szőke kisfiú áll a klinikai liftben, s rettentő nagy önbizalommal nézi tükörképét. Balu három és fél éves és már egy ideje dialízisre, művesekezelésre jár. Az örökmozgó megtanulta, mit jelent nyugodtan feküdni több órán át csövekkel körülvéve.
Még néhány nap, s irány a budapesti Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikájának műtője, ahol egy – a takarítótól, karbantartótól a nővéreken, pszichológuson, altatóorvoson át a három sebészig számon tartható – nagyon felkészült csapat két – egyenként másfél-kétórás – beavatkozást végez el Balu érdekében: megműtik édesapját, aztán pedig őt. Az apa élődonor – ahogy azt a személyt nevezik, aki szervet adományoz. Egyik egészséges veséjét adja kisfiának.
Dr. Kóbori László egyetemi docens, a klinika igazgatóhelyettese szerint Balunak rendkívül jók az esélyei arra, hogy egy idő után majd az egészséges gyerekek életét élje. Mint ahogy a többi vesebetegnek is, akik éveken át jártak művesekezelésre, voltak várólistán, hogy aztán a műtét után megváltozzék életminőségük.
Mátyás balatonszemesi geológus. Hatévesen egy különleges, általában kisfiúkat megtámadó bevérzéses betegsége volt, aminek édesanyja szerint – aki már szinte tudora a témának – gyakori szövődmény a vesebaj, veseelégtelenség. Ez Mátyásnál 22 éves korára jött elő, aztán nyolc éven át dializálták. Kaposvárra, majd Siófokra kellett egy héten háromszor négy és fél órás kezelésen átesnie. Várólistán volt évekig, de ritka, A-RH– vércsoportja miatt nem jutott neki szerv, családjában sem akadt megfelelő élődonor. Az évek rettegésben és belenyugvásban peregtek. Aztán jött az azonnali behívó. Négy éve két életet mentett meg egy balesetben elhunyt férfi: Mátyásét és egy balatonfenyvesi fiúét. Mindkettőjüket a Pécsi Egyetemi Klinikán Kalmár Nagy Károly transzplantációs osztályvezető főorvos és Szakály Péter sebész csapata műtötte, kezelte. Mátyás most ünnepelte 34. – s mint mondja, 4. – születésnapját kétesztendős kisfiával, Marcival. Műszaki emberként pedig az őt műtők munkáját orvostudományi elméleti és gyakorlati szuperprodukciónak tartja.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) egy beteg műtétjéért 4,2 millió forintot fizet a klinikának, s olyan még nem volt, hogy „anyagi okokból” akár egyetlen műtét is elmaradt volna. A hazai transzplantációk között a legtöbb a veseátültetés, évente több mint háromszázat végeznek el a négy egyetemi klinikán, a fővárosban ennek felét. Lehetne jóval több műtét, ha lenne több e páros szervből. Ma hazánkban hatezren járnak művesekezelésre, közülük 700-an vannak várólistán. Pedig olcsóbb a vesetranszplantáció, mint a dialízis: a műtét és az utána következő első éves kezelés épp annyiba kerül, mint az egyéves dialízis, az azt követő években pedig a töredéke a dialízisre fordított summának. Magyarországon mégis a művesekezelés a „divat”, amelyre az OEP évente húszmilliárd forintnál is többet költ: sok beteg fél a műtéttől, meg ugye „kis ország vagyunk”, kevés a kórházak által lejelentett agyhalott donor, sokak szerint „érdekek” is befolyásolják az arányt, mert a műveseállomások nagy magáncégek. Viszont az európai uniós átlagot immár meghaladja az élődonor-átültetés: nálunk húsz százalék.
Az idei február 8. „csodanap” volt: egyszerre három gyerek születhetett újjá! Az életmentő műtétek között az egyik élődonoros transzplantáció volt. Ez lett a második születésnapja a hétéves Bencének, a 14 éves Dávidnak és a 16 éves Jusztinának.
A várólistára kerülés szabályai tiszták és világosak: bizottságok döntenek, kizáró okként néhány súlyos krónikus betegség szerepel, illetve a 70. életév, a szervkoordinációt pedig az Országos Vérellátó Szolgálat keretében egy iroda végzi. Hazánk egyébként – többévnyi huzavona után – január elsejével végre csatlakozik a közös kontinensnyi szervezethez, az Eurotransplanthoz. A szervezetben az „egyensúly elvén” alapuló nemzetközi szervcsere dominál, így bizonyára több veseátültetésre kerülhet sor nálunk is, hiszen a tagállamok egymás nyilvántartása alapján jelentik az azonnali műtétre alkalmas szerveket. A közelmúltban Németországban is különösen nagy szükség támadt erre a kapcsolatra, mert a vérhast és veseelégteleséget okozó EHEC- baktérium-fertőzésnek a 38 halálos áldozaton túl több mint száz olyan visszafordíthatatlan veseelégtelenségben szenvedő betege lett, akiknek az életét csak a szervcsere mentheti meg. Ennek érdekében Németországban sürgetik a szervátültetésekre vonatkozó jogi szabályozás megváltoztatását is. Dániát, a skandináv államokat, Itáliát, Csehországot és hazánkat példaként állítva, ahol csupán az olyan agyhalott szervei nem kerülhetnek a klinikákra átültetésre, akik még életünkben tiltó rendelkezést tettek. A németeknél egyelőre úgy szól a szabály, hogy az embereknek rendelkezni kell arról, hogy haláluk esetén donorok kívánnak-e lenni, megmentve ezáltal mások életét.
A szervátültetésre váró betegek listáját az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) tartja nyilván vércsoport, speciális pontrendszer és kódszám alapján, névtelenül. Átültetésre a donor és a recipiens – az új szervet befogadó – közötti vércsoport- és alfaktorok azonossága esetén kerülhet sor. Pontokat jelent a várólistán eltöltött idő, amit a legelső művesekezeléstől számítanak. Jelenleg 725 fő van a várólistán – közülük jövőre sokan rákerülhetnek az Eurotransplant alapítvány nemzetközi listájára is. A 725 beteg közül a legrégebbi 1988. november 11., a legújabb pedig 2011. július 7. óta szerepel a listán. Az OVSZ Szervkoordinációs Irodája – Mihály Sándor igazgató vezetésével – az a hazai központ, ahol minden szál összefut 2007. január 1. óta. A nagy klinikai városok transzplantációs centrumai mellett dolgozó, s a központban továbbképzett helyi koordinátorok együttműködésének eredménye, hogy az idén már 91 úgynevezett „megvalósult szervkivételi riadó” volt agyhalottak esetében. A hazai centrumokban 139 beteg kapott vesét, 31 májat. A sikeres kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetések, illetve a szívtranszplantációk száma egyaránt 8, míg magyar donortól 31 hazai beteg kapott új tüdőt Bécsben – az osztrák központtal együttműködési szerződésünk van. Tavaly összesen 159 megvalósult szervkivételi riadó volt – időarányosan idén sokkal jobb az eredmény. 2010-ben 265 beteg kapott életmentő új vesét.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!