Vereczkey Gábor mindkét országban dolgozott, már kilenc éve praktizál külföldön aneszteziológusként, illetve kardiológusként. A magyar orvos 3 évet töltött Svédországban, a göteborgi egyetemi kórházban, majd utána Angliába került, ahol jelenleg is – Bath mellett – egy magánklinikán gyógyít. Családostól ment ki, mint mondja, főleg a gyerekek miatt, hogy kinyíljon nekik a világ. Ez a terve valóra is vált, azonban a gyerekek iskoláztatására, a napi kiadásokra annyi pénz elment, hogy most, hogy hazajönne, nem tud, mert szinte semmit nem tudott félretenni.

2002-ben az orvosi kamara szervezte be a svédországi munkára az akkor a Szabolcs utcai kórházban a Szív- és Érsebészeti Klinikán az intenzív osztályt vezető 44 éves orvost. „Nem kalandvágyból mentem el, inkább azért, mert nem akartam végignézni, hogyan szüntetik meg az általam nagyon nagyra becsült Orvostovábbképző Intézetet.” Vereczkey doktor döntésében persze az is szerepet játszott, hogy mivel ő nem fogadott el pénzt betegtől, tudta, itthon soha nem jut egyről a kettőre. Úgy tervezte, 3 év elég lesz arra, hogy a család világot lásson, nyelveket tanuljon, és félretegyenek annyit, amennyiből itthon könnyebben élhetnek.

Úgy indult el Svédországba, hogy tudta, az itteni fizetésének az ötszörösét keresi majd a göteborgi egyetem kórházában, ahol azt is felkínálták, hogy ha jól megtanul svédül, vezetheti ott is az intenzívet. „Sejtettem, hogy az ottani élet sem olcsó. Azt azonban nem gondoltam, hogy mennyire nem az.” Svédországban csak a lakásbérlésre elment a fizetés 40 százaléka, átszámolva úgy 300 ezer forintot fizettek havonta. És hiába szerettek volna spórolni, olcsóbb lakást bérelni, a svéd szabályok szerint egy 4 tagú család egy meghatározott négyzetméternél kisebb otthonba nem költözhet.

„Svédországban minden nő leghőbb vágya, hogy nővér lehessen, hiszen nemcsak jó a fizetés, hanem biztos az állás is.” Vereczkey doktor mégis úgy érezte, hogy munkája a kórházban szakmailag nem igazi kihívás. „Hónapokkal a beteg sikeres felgyógyulása után raportra kellett mennem, hogy megindokoljam, miért tértem el az előírt eljárási rendtől.”

3 év után a család úgy döntött, hazajön. Az utolsó pillanatban azonban kaptak egy angliai ajánlatot. „A magyar orvosoknak egész Európában jó a hírük. Ez főleg a képzési rendszerünk miatt van így.” Vereczkey doktor áttette székhelyét Bath-ba, ahol a város melletti magánklinikán dolgozik azóta is, és ahol – az angol egész­ségügyi rendszer különlegessége miatt – a betegek ingyen ellátást kapnak. „Futószalagon végezzük a csípő- és térdműtéteket, szinte egy perc pihenő sincs.” Orvosi szoba sincs a kórházban, minek, hiszen úgysem szusszanhatnak a dokik. A magyar orvos szerint Svédországgal összehasonlítva Angliában fordított a helyzet: az állami egészségügyi rendszer körülményei nem az igaziak, viszont szakmailag jobb a helyzet. Egy dologban azonban szinte mindkét ország ugyanolyan: egy külföldi orvos, ha családja van, alig tud félretenni.

Egy négytagú család Angliában 300-450 ezer forintért tud lakást bérelni havonta. Ehhez jön még a havi 45 ezer forint helyi adó, a lakásrezsi 40-50 ezer forint. A legtöbb esetben nincs mód tömegközlekedésre, ezért autót kell tartani, amelynek havi költsége biztosítással, parkolási díjjal legalább 70-75 ezer forint. Egy négytagú családnak mindezeken felül egy hónapban ráadásul legalább 180-200 ezer forintot kell számolnia az ételkiadásokra. Ráadásul, ha valaki azt szeretné, hogy gyermeke ne a kevésbé színvonalas, viszont ingyenes állami iskolába járjon, szintén tetemes, 300 ezer forintot kell fizetnie a magánoktatásért, gyerekenként, havonta. Vagyis: az Angliában a magyar orvosoknak általában felajánlott 900 ezer–1,35 millió forintos fizetés teljes összegében elmegy. Vereczkey doktor hozzáteszi még: „aki ide jön, ne számítson paraszolvenciára, mert ez Svédországban és Angliában is elképzelhetetlen”. Ve­recz­key Gábor 9 év után szeretne hazajönni. Egy dolog azonban visszatartja: „Nem fogadok el a betegektől pénzt. Így viszont Magyarországon éhen halnék.”

 

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!