Apró léptekkel ugyan, de a változás útjára lépett az Oscar-díjakat az idén 90. alkalommal kiosztó Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia. Az elismerésre javasoltak tekintélyes listáján legalább 35 új alkotó szerepel, a gigastúdiók szuperprodukciói mellett a Netflix és az Amazon filmjei is beslisszoltak az elit klubba. Sikerült női jelöltet állítani az eddigi „legférfiasabb” kategóriákban, ráadásul hazánkat is egy filmrendezőnő, Enyedi Ildikó képviseli.
Az Oscarra jelölt filmek mezőnye még sosem volt ennyire eklektikus: politikai drámától a melegrománcig, az indie kultfilmtől a groteszk komédiáig, pszichothrillertől a történelmi filmig számos műfaj kiemelkedő alkotásai kerültek a legjobb filmek svédasztalára.
Az évtizedek óta elitizmussal vádolt „túl fehér” Filmakadémia látványosan próbál minél több demográfiai csoport kedvencei közül, minél szélesebben meríteni – ami egyelőre a jelölésekre igaz, a győzteseket még rendre a saját, szűk szempontrendszerüknek megfelelően válogatják –, másrészről mintha még nem tudnák eldönteni, milyen is legyen az új irány, az Oscar leporolt, kifényesített imázsa.
Valószínűleg ehhez előbb még a generációváltásnak is meg kell történnie, de már rajta vannak, hogy fiatalítsák a most még 60 fölötti átlagéletkorú tagságot: az utóbbi pár évben felvett évi 6-700 új tagjuknak csaknem fele 30-nál fiatalabb, nő, és/vagy valamilyen „nem fehér etnikumhoz” tartozik. Az Akadémia első afroamerikai nő elnöke, Cheryl Boone Isaacs pedig elkötelezett amellett, hogy ezen kisebbségek jelenleg csak egy-egy számjegyű arányát 2020-ra megduplázza a közben lassan tízezer főre duzzadó tagságban.
Kinek érik már az Oscar?
Ilyen átmeneti állapotok közepette a filmkritikus is közel annyi eséllyel tudja megtippelni a várható győzteseket, mint egy kezdő vegasi bukméker, aki ugyanezt pusztán statisztikai alapokon próbálja kiszámolni. Például főszabály szerint nem kaphat legjobb filmnek járó Oscart, amit egyetlen színészi kategóriában nem jelöltek, és aki abban az évben nem kapta meg az amerikai színészek céhének díját, legjobb főszereplő kategóriában már nem is lehet befutó az Oscaron.
Minden bizonytalansági tényező ellenére akadnak kategóriák, melyekben van olyan jelölt, aki csak óriási meglepetésre veszíthetné el magabiztos győzelmét. Ilyen Gary Oldman: hiába pakoltak rá a maszkmesterek egy egész Winston Churchill-fejet, mimika nélkül is bravúrosan játszott A legsötétebb órában. Ráadásul épp olyan régóta váratják az elismerésre, mint a korunk öt legjobb filmrendezője közé sorolt honfitársát, Christopher Nolant. Ám míg előbbi sikere már borítékolható – kivéve, ha azt a borítékot Warren Beatty kezébe nyomják, bár a tavalyi „félreolvasó fiaskó” megismétlődése ellen már megtették a szükséges óvintézkedéseket –, Nolannek valószínűleg be kell érnie azzal, hogy számára a partraszállásról forgatott Dunkirk összesen 8 jelölése a jutalom (ne így legyen!).
Noha a II. világháború örökzöld Oscar-favorit téma, ez a film sem kapott színészjelölést, Tom Hardy hibátlan alakítást nyújtó szemöldöke sajnos nem hatotta meg a szavazókat. Plusz a közönség rajongása a szakmában gyakran féltékenységet szül – Martin Scorsesének is ki kellett várnia, míg fogatlan oroszlánként tekintenek rá kollégái, hogy 65 évesen megkaphassa élete első Oscarját. Persze szeretnénk hinni, hogy az Oscar-szavazók pusztán szakmai alapon hozzák meg döntéseiket, miközben tudjuk, a politikai üzenetek kézbesítése legalább ilyen fontos szempont.
Kézbesítők és klasszikusok
A legjobb film kategóriában ilyen szimbólum a rasszizmus jelenségét horrorfilmmé transzformáló Tűnj el! és az egyetlen „női film”, a különc kamaszlány és édesanyja viharos, mégis szeretetteljes kapcsolatát bemutató Lady Bird. Mindkettőt elsőfilmes alkotó jegyzi, előbbit az afroamerikai Jordan Peele, utóbbit a függetlenfilmes szubkultúrából a centrális erőtérbe tartó Greta Gerwig, így jelöléseik a korszakváltás üzenetét is hordozzák. Szintén politikai jelentőségű a kvázi Trump-ellenes kampányfilm, A Pentagon titkai jelölése (Steven Spielberg rendezésében; kritikánkat a filmről lásd a 21. oldalon), és az idén akadtak filmek, amelyeket éppen a jelölés megvonásával büntettek a zaklatási vádakra érzékeny Oscar-szavazók. Így járt Woody Allen Az óriáskerékkel, és részben James Franco is, akire a Golden Globe-gála után csapott le a #metoo népharag, így A katasztrófaművészért egyetlen félszívű, legjobb adaptált forgatókönyv-jelöléssel kellett beérnie.
A jelöltek közt vannak potenciális filmművészeti klasszikusok is, ámde Guillermo del Toro romantikus horrorfantasyje, A víz érintése az egyre súlyosabb plágiumvádakat nyögi, míg a Három óriásplakát Ebbing határában, Martin McDonagh fekete komédiája éppúgy kilóg a kánonból, akárcsak az ír-angol drámaíró-rendező Hollywoodból.
Az ultraművészi vonalról érkező egyik (meglepetés)jelölt Paul Thomas Anderson gyönyörűen bizarr kosztümös drámája, a Fantomszál, amivel a kultrendező is kissé túlvállalta magát, ámde filmjét hibáival együtt (és a pazar alakításoknak hála) sokan szerették. A másik a Sundance-kedvenc Szólíts a neveden, egy érzéki európai művészfilmimport az új Bertolucciként emlegetett Luca Guadagninótól. Csakhogy témája (tinédzser fiú és idősebb férfi szerelmi története) és kamaszos kócossága miatt valószínűleg nem lesz a tipikus Oscar-szavazók kedvence.
Akárcsak a színészek közt, a legjobb színésznők kategóriájában is lefutottnak látszik a verseny Frances McDormand (Három óriásplakát…) javára. A legjobb mellékszereplőnek járó szobrot általában olyan filmek (karakterszínészei) kapják, amelyek ugyan nem jutottak be a legjobb 5-10 közé, de az Akadémia ezzel a vigaszdíjjal szeretné őket meglapogatni a szép teljesítményért.
Az Én, Tonya stábjának Allison Jenney, a Floridai áloménak pedig Willem Defoe győzelme adhat okot az ünneplésre – feltéve, hogy utóbbit nem golyózza ki a célegyenesben az Arany Glóbuszt már elhappoló Sam Rockwell (szintén a Három óriásplakátból).
Magyar mint idegen
A magyar filmrajongók számára a legizgalmasabb kérdés, vajon megkaphatja-e az Oscart zsinórban harmadszorra is magyar alkotóstáb, tovább növelve a magyar filmművészet globális megbecsültségét. Enyedi Ildikó „játékfilmnek álcázott művészfilmje” csupa sötét lóval versenyez, de míg az orosz és a svéd jelölt tudhatóan cannes-i kedvenc volt, a chilei Berlinben nyert (de csak ezüst) medvét, a libanoni filmről viszont még az extrém filmőrült netes szubkultúrákban sem igen hallottak. Ha legalább a berlini forgatókönyv teljesül, akkor a Testről és lélekről viheti el az Oscarról is az aranyosabb szobrot.
Magyar idő szerint hétfőn, 5-én hajnali 2-kor kezdődik a Jimmy Kimmel által vezetett Los Angeles-i gála. Ha drukkolnának a legjobb idegen nyelvű filmnek jelölt Testről és lélekről stábjának, de nincs kedvük a Duna Tv-n nézni a Vajna-Filmalapot dicsőítő stúdióközvetítést, választhatják az amerikai Filmakadémia (facebookos) élő bejelentkezéseit is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!