Várhatóan több ezer gyerek nem megy iskolába hétfőn, hogy szüleik így fejezzék ki szolidaritásukat a tiltakozó tanárokkal.
- Az oktatási rendszer kritikusai is vitatkoznak, mi lenne a nyomásgyakorlás megfelelő eszköze.
- A kisebb városokban a pedagógusok és szülők is nehezebben mozdulnak.

 
Várhatóan több ezer gyerek nem megy iskolába február 29-én, hogy szüleik így fejezzék ki szolidaritásukat a tiltakozó tanárokkal. Illusztráció: Németh András Péter

Eddig huszonötezren csatlakoztak a hétfőre meghirdetett „Nem leszek suliban” kezdeményezéshez, amikor a tanárok követeléseit támogató szülők nem küldik iskolába gyermekeiket. Legalábbis egy részük. Arról ugyanis még az oktatási reformokat áhító szülőknek és véleményformálóknak is megoszlik a véleménye, hogy egy akció, amelybe ilyen módon bevonják a gyerekeket, jó ötlete. Bár az oktatási jogok biztosa is úgy nyilatkozott, hogy sem tanulót, sem szülőt nem érhet hátrány politikai meggyőződése, annak jogszerű kinyilvánítása vagy akár az attól való tartózkodás miatt, de a Klubrádióban csütörtök reggel arról beszélt Aáry Tamás Lajos, hogy a gyerekeket kellemetlen helyzetbe hozhatja, ha a tanárok és a többi szülő számára is egyértelművé válik, milyen politikai elveket vallanak a szüleik.

Több iskolából is úgy értesültünk, hogy egész héten élénk vita folyt a különböző szülői levelezőlistákon, sokan ugyanis valóban úgy gondolkodnak, egyértelmű politikai állásfoglalásra vannak kényszerítve azzal, hogy el kell dönteniük: iskolába küldik a gyerekeiket vagy sem. Az akció támogatói ezzel szemben úgy gondolkodnak, az oktatás körüli problémák nem egyszerűsíthetőek le párpolitikai kérdéssé, a legtöbben azok is elégedetlenek az iskolákkal, akik egyébként a kormánypártra szavaznak.

„Álságosnak érzem a kritikákat, mely szerint a gyerekeket nem szabadna bevonni ebbe az akcióba. Hiszen az állam már régóta felhasználja politikai célokra a gyerekeket. Szerintem egy felelős szülőnek kötelessége fellépni az olyan oktatási rendszer ellen, amelyben olyan dolgokra kényszerítik a gyereket és azon keresztül az egész családot, amivel nemhogy egyetérteni nem tudnak, de sérti is őket. Ezért kérjük mi is az oktatási rendszer változását” – mondja az ötletgazda.

Puskás Krisztina eredeti elképzeléseit messze túlszárnyalta a csatlakozók száma, és szerinte a sikert nem is ezen kell mérni, hiszen kétségtelenül vannak olyanok, akik félnek, vagy egyszerűen nem ezt tartják a megfelelő lépésnek. Úgy gondolja, a kezdeményezés szimbolikus, és leginkább arról szól, hogy a tanárok érezzék: a szülők és a gyerekek mellettük állnak, és amennyiben az összefogás megmarad, sokkal hatékonyabban tudják képviselni a véleményüket a jövőben.

A dolog másik pozitív hozadéka lehet, hogy a szülők jobban bevonódhatnak az oktatáspolitikai ügyekbe. „Nagyon fontos lenne, hogy mi is elmondhassuk valamilyen fórumon, milyen oktatást szeretnénk a gyerekeiknek. Nekünk viszont nincs semmiféle érdekképviseletünk, ahol kifejezhetnénk a véleményünket, ezért örülünk a Civil Közoktatási Platform (CKP) megalakulásának, ahol együttműködhetünk” – teszi hozzá Krisztina. Azt azonban ő is elismeri, hogy nagyon sok olyan szülő van, aki egyetért ugyan a tiltakozással, de a megfelelő eszközben bizonytalan, mert fél vagy félti a gyerekét. Viszont ha a felnőtteknek, szülőknek és pedagógusoknak sikerülne szélesebb körben összefogniuk, már senkinek nem lenne az az érzése, hogy a gyerekeket tolják maguk előtt.

Az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete (ESZME) már jó ideje azon az állásponton van, hogy egy pedagógussztrájkkal kombinált szülői bojkott lehetne a leghatékonyabb nyomásgyakorlási eszköz a kormánnyal szemben. Most egy kérdőíves kutatással próbálták felmérni a diákok és szülők véleményét arról, hogy mit tartanának a legjobb eszköznek – ezt összesen 50 000 ember nevében töltötték ki magánszemélyek, szülői és diákközösségek. „Teljesen egyértelműen kiderült, mindenki azt várja, hogy a pedagógusok lépjenek végre sztrájkba és őket lehessen erősíteni egy bojkottal. Ez az az ellenállási forma, amelyben a nagy többség részt venne.

Az olyan kisebb akcióknak, mint a kockás szalag viselése vagy az egynapos bojkott, sokkal kisebb a támogatottsága. Ezek a kezdeményezések kicsit összezavarják a szülőket és a tanárokat is, leginkább azért, mert bizonytalan az eredményességük. Ugyanakkor a kormány által létrehozott Köznevelési Kerekasztallal szemben szerveződött civil kerekasztalon, a CKP-n jelenleg nem érvényesülnek a diákok és a szülők szempontjai. Ezért a szülők és diákok érdekeinek képviseletére létrehoztuk az Iskolahasználói Együttműködést abban a reményben, hogy a CKP a közeljövőben partnerünk lesz, de a csatlakozást sem zárjuk ki bizonyos minimumfeltételek teljesülése esetén” – mondja Salamon Eszter, az ESZME elnökségi tagja.

Mindeközben egyre többen érzik úgy, hogy a tiltakozás kifulladóban van, a pedagógusoknak legfeljebb egy-két hetük van még, hogy lépjenek, és bejelentsenek egy széleskörű, hatásos akciót, ami nem nagyon lehet más, mint a sztrájk. Ehhez azonban meg kell nyerniük a szélesebb társadalom támogatottságát, mert semmilyen kormány nem fullaszthat be olyan gyorsan egy munkabeszüntetést, mint a szülők ellenállása.

A szülők és a tanárok „összeborulása” még messze nem tekinthető általánosnak, különösen a kis vidéki települések jelentős részében van még csend. Mint azt egy Balaton környéki településen dolgozó tanító elmesélte lapunknak, ők kizárólag a szülői értekezleteken találkoznak a szülőkkel, és ezeken egyáltalán „nem szokás” a rendszerszintű problémákról beszélni. Bár rengeteg probléma érinti őket, az adminisztrációs terhek elszállásától a magas óraszámokig és összefércelt tankönyvekig, mégsem csatlakoztak a tiltakozási hullámhoz. „Rengeteget beszélünk arról, hogy mik a fő gondok, és hogyan lehetne megoldani őket, mégsem érezzük, hogy ez valóban rólunk szólna. Mi innen a tűzfészektől távol úgy látjuk, hogy ez az akció már túlságosan átpolitizálódott, és éppen ezért nem is vagyunk bizakodóak a jövőbeni eredményekkel kapcsolatban” – mondja a kisvárosi tanítónő. Egy esetleges sztrájkot sem támogatnának, mert úgy érzik, a szülők nem állnának melléjük, nekik az a fontos, hogy el tudjanak menni dolgozni.

Puskás Krisztina szerint viszont nem igaz, hogy ezeken a településeken nincs jelen az elégedetlenség, csupán még nem találtak egymásra az érdekelt felek, és éppen erre lennének alkalmasak a hasonló (kinekkinek ízlése szerinti) akciók.

Hiszen ki más adhatna legitim felhatalmazást az értelmetlen szabályok betartása alól, mint a gyerekek és az őket képviselő felnőttek.

A hétfőn kihagyott napnak nem kell feltétlenül ellógott, haszontalan időnek lennie a gyerekek számára.
Egyre több program és gyermekmegőrző szerveződik az akció idejére, hogy azok a szülők is kifejezhessék szolidaritásukat a tanárokkal, akik nem tudnák megoldani gyerekük felügyeletét, így országosan közel negyven helyen lehet majd hosszabb-rövidebb időre otthagyni a gyereket. Több mint 20 helyen, a főváros mellett vidéki nagy- és kisvárosokban csupán felügyeletet vállalnak. Emellett szaporodik a színes időtöltésnek ígérkező programok száma is, Budapesten a Stúdió K Színházban például múzeumpedagógus és képzőművész tart kreatív foglalkozást, beszélgetnek az oktatás helyzetéről, és egy rendhagyó előadást is meghallgathatnak a gyerekek Shakespeare-ről. A Hátsó Kapu nevű helyen Rendhagyó Tudomány-napot tartanak a 10 éven felülieknek, de Kaposvárott kockás inges sétával lehet elütni a délelőttöt. Szerencse, hogy éppen ezen a napon kedvezményesen lehet bejutni az ország több mint 30 fürdőjébe is.


A Pedagógusok Szakszervezete által vezetett sztrájkbizottság elindította a sztrájkkészültség felmérését.
Ez egyelőre nem jelenti, hogy meg is hirdették volna a munkabeszüntetést, az viszont biztos, hogy nem elégedettek a minisztérium megoldási javaslataival. 25 pontjuknak közel felére nem reagáltak, és a többi kérdésben sem fogalmaztak meg elég konkrét javaslatokat, ráadásul távoli időpontokat jelöltek meg a változtatásokra a PSZ szerint. A kisebbik szakszervezet, a PDSZ elnöke, Mendrey László még hétfőn arról beszélt egy sajtótájékoztatón, nem lát más megoldást arra, hogy a kormány „észhez térjen”, mint a sztrájkot. Ennek érdekében összenyitná a két szakszervezet sztrájkbizottságát, és azt kéri a PSZ-től: mondja fel a 2013. évi sztrájkbizottsági megállapodást és az abban foglalt moratóriumot, amely szerint ameddig tárgyalnak a kormánnyal, addig nem hirdetnek sztrájkot. Mendreyék 2013 elején éppen a megállapodás előtt léptek ki a közös sztrájkbizottságból.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!