Oszamától Obamáig

Ha 2000 őszén nem George Busht hozzák ki a konzervatív főbírák az amerikai elnökválasztás győztesének, hanem Al Gore-t, az oly sikeres és népszerű Bill Clinton alelnökét. Az elektori mérleget elbillentő Floridában a republikánus jelöltnek végül – többhetes jogi huzavona után – 537 vokssal többet mutattak ki, s ehhez alighanem az is hozzájárult, hogy az öccse, Jeb Bush(!) által kormányzott államban vagy húszezer feketétől vonták meg a szavazati jogot pusztán szabálysértési ügy miatt (mivel tíz afrikai-amerikaiból kilenc a demokratákat támogatja, nyilvánvaló a hatás). Márpedig, ha Gore kerül a Fehér Házba, akkor ő nem óhajt „családi bosszút” állni a bagdadi diktátoron, s nem kerül sor az Amerikát világszerte népszerűtlenné tevő iraki háborúra.

S ha az alapos Gore ül az Ovális Irodában, ő aligha dobja félre 2001. augusztus elején azt a titkos jelentést, s megy hosszú texasi vakációra, amelyben az FBI figyelmeztet arra, hogy „Bin Laden eltökélt szándéka csapást mérni az Egyesült Államokra”, s ezzel lehetnek összefüggésben „olyan gyanús tevékenységek, amelyek megfelelhetnek egy géprablás előkészületeinek”. Egy hónap múlva, szeptember 11-én bebizonyosodott e gyanú megalapozottsága. Lerombolván a két New York-i felhőkarcolót (és géppel csapódva be a szintén szimbolikus Pentagonba), az al-Kaida terroristái meghatározták következő éveinket. Igaza lehet az évtized végi WikiLeaks-botrány főhőse óvadékára pénzt áldozó (és Bush elnökségét vitriolos filmjeivel vádoló) Michael Moore-nak, hogy az is mássá tehette volna közelmúltunkat, ha már tíz esztendeje közzéteszik a titkos táviratokat, de legalábbis nemcsak a hanyag Bush ismeri meg azt az FBI-jelentést, hanem mondjuk az a San Diegó-i repülésoktató is, akinek feltűnt, hogy két szaúdi növendéke nem is óhajtja megtanulni a leszállás fortélyait. S akkor Oszama sem lesz az évtized egyik alakítója.

De akkor talán Obama sem, hiszen 2008-as győzelméhez neki is kellett egy Bush-balfogás: a kései reagálás a pénzügyi válságra, a dominóhatást elindító Lehman Brothers bankház bedőlésének oktalan eltűrése. Ezzel Bush billentette Obama javára az elnökválasztást, viszont rá is hagyta a gazdasági válság súlyos örökségét, még akkor is, ha már ő indította be a bankmentő programot. Így azonban az Obamát a Fehér Házba juttató nagy változási vágy is elakadt a recesszió kátyújában, s a Roosevelt óta legprogresszívabb (és megelőlegezett Nobel-békedíjjal kitüntetett) amerikai elnök nem tudja annyira befolyásolni a nemzetközi politikát, mint azt tőle világszerte várták. S ha az iraki háborútól meg is tudott szabadulni, az afganisztániban tovább vergődik. Pedig, ha Bush nem Bagdad felé tereli Amerika visszacsapását, akkor 2001 késő őszén a Tora Bora barlangjaiban bujkáló Oszamát valószínűleg sikerült volna elkapni, s legalább ekkor gátat vetni e terrorterhes évtizednek.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!