Globálisan pusztít a depresszió, aminek legfőbb oka az lehet, hogy erőszakot teszünk a biológiai ritmusunkon. Többek között a villanyvilágítás és az állatok hiánya is felelős természetes működésünk felborulásáért – a leghatékonyabb gyógymódot mégis a modern technika biztosíthatja a betegek egy részének. Dr. Purebl György pszichiátert kérdeztük.
– A különböző, rendszeresen publikált depressziórangsorokból az derül ki, hogy Európában Magyarország élen jár a mentális betegségek előfordulásában. A probléma kezelésében azonban nem. Miért nem jut el a pszichoterápia a rászorulókhoz és ennek milyen következményei lehetnek?
– A probléma megértése szempontjából nagyon fontos leszögezni, hogy a mentális betegségek terjedése globális jelenség, Európában mindenhol egyformán gyakoriak, mi sem állunk rosszabbul. A pszichiátriai és pszichoterápiás terület pedig a legtöbb helyen kapacitáshiányban szenved, kivéve Skandináviában, Franciaországban és Németországban. Ám ezeknek az országoknak a példája is azt mutatja, hogy még ha jobban is kezeljük a mentális betegeket, akkor sem lesz kevesebb belőlük. Legalábbis egyelőre!
– Kevesebb nem lesz, de az életminőségük biztosan javul. És szörnyű gazdasági kifejezéssel élve a termelékenységük is: ez érdekeltté kellene tegye a döntéshozókat a leghatékonyabb gyógymód – a pszichoterápia – biztosításában. Miért ilyen szűkös a kapacitás?
– Nem készültünk fel a problémára. Bár a WHO-nak volt egy dermesztő előrejelzése 1996-ban, de annyira vadnak tűnt az állítás, miszerint 2020-ra a depresszió lesz a második leggyakoribb munkaképesség-csökkenést előidéző betegség (a szív- és érrendszeri betegségek után), hogy nem hittük el. Pedig a jóslat már 2013-ra beigazolódott.
– Ráadásul az első helyet elfoglaló betegségeknek is köze lehet a depresszióhoz…
– Ma már tudjuk, hogy a depresszió és általában a mentális zavar nagyon súlyos kockázati tényezője a szív- és érrendszeri betegségeknek. A német protokollban már benne van, hogy szívsebészeti beavatkozás kezeletlen depressziós betegen nem végezhető el. Ez, azaz a kezelés elérése a német egészségügyben nem is jelent gondot, más országokban azonban igen. A lelki egészség kérdése az egészségügyön belül mostohagyerek, nagyon rossz a pszichiátriai terület érdekérvényesítő képessége, és sajnos sok beteg az elérhető szolgáltatásokat sem veszi igénybe – a mentális betegség stigmájától való félelem miatt.
Pedig szerény ráfordítással jelentős eredményeket lehetne elérni. Ez egy olcsó terület, nincs szükség drága beavatkozásra, „csak” jól képzett szakemberekre – azaz a kapacitásnövelés gazdasági szempontból jelentősen megtérülne: egy brit felmérés azt mutatta, a mentális zavarok kezelésébe fektetett összegek egy része egy éven belül visszajön azzal, hogy növekszik a termelékenység (értsd: a mentális zavarban szenvedők érdemi munkát végeznek). Ma csak a depresszió miatt az európai GDP 1 százaléka esik ki. Azért nem okoz versenyhátrányt az egyes országoknak, mert szinte minden országban kiesik ez az összeg. A különbség majd ott jön el, hogy az az ország, amelyik hatékonyabban tudja kezelni a mentális betegségben szenvedőket, esetleg meg tudja előzni a kórképek kialakulását, az versenyelőnybe kerül a többiekhez képest.
– Már másodszor sejteti, hogy fordulópont előtt állhat a mentális betegségek kezelése.
– A betegségek kialakulásának, elterjedtségének okaihoz kerültünk közelebb, bár továbbra is sok a fehér folt, és nem egyetlen tényező játszik szerepet benne. Az egyik teória lényege, hogy ember egészen másfajta mozgásszükséglettel született és élt évezredeken át. Ennek figyelmen kívül hagyása számos betegség forrása, nem csak a mentális kóroké. A másik – hasonló – oka a lelki zavarok kialakulásának a bioritmusunk felborulása. Idén az orvosi Nobelt három tudós a cirkadiánzavarok kutatásáért kapta. (A cirkadián-ritmus a nap járásához igazodó tevékenységi ritmus – a szerk.) Ez azt sugallja, hogy a cirkadiánzavar óriási jelentőséggel bír, és az az üzenete, hogy az embereknek tudomásul kell venniük, vannak korlátaik, és ha ezeket túllépik, annak egészségügyi következményei lesznek.
Mégsem figyelünk oda a természetes ritmusunkat szabályozó környezeti tényezőkre. Miközben óriási áldás, az egyik legnagyobb baj mégis a villanyvilágítás. Régen, ha leszállt az este, megállt az élet. Nem lehetett váltott műszakban gyárakat üzemeltetni, pörögni a városban villanyvilágítás mellett. Ráadásul napközben zárt térben vagyunk, ahol a belső óránk szabályozásához nincs elegendő fény. Az ember egy alapvető szabályozóelemen lépett át: a fény és a sötétség váltakozása által szabott renden. Ugyanígy figyelmen kívül hagyjuk a táplálkozási igényeinket, ami naponta 5 étkezést jelent, és sok minden mást is rendszertelenül csinálunk. De van még egy nagyon fontos ok: az értékfrusztráció. Ma az emberek nagy része hajlamos olyan célokat kitűzni, amelyeket kevés eséllyel ér el. A csúcsértékek birtoklása – szépség, gazdagság, fiatalság, sikeresség, társadalmi elismerés – keveseknek adatik meg. Sokan nagyon nehezen tudnak ezzel kiegyezni. Pedig azokban a kultúrákban, amelyekben ez az értékfrusztráció nincs jelen, kisebb a mentális betegségek előfordulása.
– Nem az nyomasztja leginkább az embereket, hogy a hitünk – és ezzel együtt létünk alapjai – megkérdőjeleződtek?
– A Kopp Mária vezette Hungarostudy-kutatások erre is rákérdeztek. Az eredmények azt mutatták, hogy azok, akik értelmesnek gondolják saját életüket (és a hívők zömére ez igaz), jobb mentális egészségi állapotban vannak. Az emberek nagyobb részének van spirituális élete, még ha nem is él vallásos életet. Ezért mondjuk azt, hogy az egészséget nemcsak biológiai, pszichológiai és szociális, hanem a spiritualitás tényezők is meghatározzák – ehhez a négyeshez jött hozzá most az ökológiai szempont. Utóbbi a külső-belső természetes környezetünkkel (az ökoszisztémával és a belső, biológiai szükségleteinkkel) való kapcsolat egyensúlyát jelenti. Most jártam a pszichiátriai világkongresszuson, ahol sok előadás szólt arról, mit jelent az ember számára a zöld környezet, hogy a fák és állatok jelenléte érdemben véd a mentális zavaroktól. Számtalanszor kimutatták, hogy azok a gyerekek, akik házi kedvenceikkel élnek, sokkal jobban kezelik például a stresszt. Hiszen az ember természetes környezetébe az állatok is beletartoznak, sokáig szimbiózisban éltünk velük – nem szabad a modernitással kiiktatni őket a mindennapjainkból. Ahogy a zöldet vagy a csillagászati ritmust sem, hiszen az utóbbi ott ketyeg az óragénjeinkben.
– Az okok feltárása után mintha reménytelenebbnek tűnne e betegségek visszaszorítása.
– A pszichoterápiáknak nagymértékben át kell alakulniuk, hogy a fenti szempontokat is figyelembe vegyék. Rá kell venni a betegeket arra, hogy figyeljenek a biológiai ritmusukra. Nem lehet a lelket és a testet kettéválasztani.
Visszakanyarodva a kiindulóponthoz, a legfontosabb a pszichoterápiák elérhetővé tétele.
Egyrészt több terapeutát kellene képezni és jobban megfizetni a munkájukat (jelenleg átlag 2000 forintot „ér” az ellátóhelynek az állami terápia szemben a 8-10 ezer forintos piaci árakkal – a szerk.).
Másodsorban a terápiák jelentős részét át lehet vinni az online térbe videoprogramok segítségével. Attól óva intenék mindenkit, hogy csak interneten keresztül részesüljön pszichoterápiában, de a kevert ellátás jól működik. Az enyhe és középsúlyos depresszióban hasítanak az online terápiák, ilyen például a magyar nyelven is ingyenesen elérhető ifightdepression (értsd: küzdök a depresszióm ellen). Ezek olyan tanfolyamok, amelyekben feladatok segítségével megtanulom szabályozni az érzelmeimet, a problémáimat több szempontból vizsgálni, és megtanulom kezelni a stresszt. Ám ha nincs érdemi motiváció – és elég sok olyan mentális zavar van, amelyben a betegek minimum hezitálnak, akarnak-e kezelést –, akkor a személyes kapcsolat nem hagyható el.
A harmadik megoldási lehetőség, hogy kutatómunkával megnézzük, mik a leghatékonyabb elemei a pszichoterápiáknak, és kialakítunk olyan kezelési módokat, amelyeket nemcsak szakképzett terapeuták végezhetnek, hanem egy tanfolyam keretében elsajátíthatják más szakemberek, például belgyógyászok, háziorvosok, vagy akár nővérek is. A WHO ezt az utat támogatja leginkább, hiszen nem csak Európában gondolkozik. Hararéban zajlott a leginkább elhíresült ilyen program, ahol önkéntesek a leegyszerűsített terápiás módszerekkel az utcán, padokon ülve nyújtottak segítséget a mentális problémákkal küzdőknek – nagy sikerrel.
– Kézenfekvőnek tűnne, hogy a háziorvosoknál adott legyen ez a tudás, hiszen most is írhatnak fel enyhe antidepresszánsokat.
– Akár egy zacskó savanyúcukor áráért. Korábban a WHO is támogatta, hogy a háziorvosok biztosítsák az alapellátást, kezeljék ők az enyhébb mentális eseteket. De annyi szakma próbál mindent rájuk pakolni, hogy nem tudnak a „mentális fronton” is helytállni. A világ egyre több részén, Magyarországon is vannak olyan modellprogramok, amelyeknek lényege, hogy nemcsak feladatokat delegálnak a háziorvosnak, hanem egy közösséget hoznak létre a háziorvos körül, pszichológust, pszichiátert, vagy egy alacsony intenzitású intervencióban jártas nővért telepítenek melléjük. A betegnek így nő a bizalma a pszichiátriai ellátással kapcsolatban, a háziorvosoknak lesz szeme, eszköztára felismerni és kezelni az enyhébb problémákat – és nem pusztán gyógyszerekkel. Mert ez utóbbi lenne a legfontosabb lépés: a mentális zavarokat nem csak gyógyszerrel kell kezelni, az életmódváltás éppen olyan fontos (lenne), mint számos testi betegség esetén! És fontos azt is hangsúlyoznunk, hogy számos problémában a pszichoterápia az első választandó kezelés a szakma szabályai szerint.
2 millió
ember küzd mentális problémákkal Magyarországon
Dr. Purebl György
pszichiáter, pszichoterapeuta
A Semmelweis Egyetem docense, a Magatartástudományi Intézet klinikai igazgatóhelyettese, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke, a Közös Akció a Mentális Egészségért európai uniós program depresszió- és öngyilkosság-megelőzésért felelős munkacsomagjának vezetője.
Érdeklődési területei: az alvászavarok, cirkadiánritmus zavarai, stressz, depresszió, öngyilkosság-megelőzés.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!