A Károlyi István Gyermekközpont – egykoron Fóti Gyermekváros – nevelőinek már kész a listájuk az ákombákom betűkkel papírra vetett, fülbe súgott, szobatársaktól kipuhatolt kívánságokról. Téved, aki úgy hiszi, hogy az állami gondozott gyerekeknek nem lehet családi karácsonya.
– Karácsonyi ajtódísz lesz anyukámnak – mondja a 14 éves Vivien, miközben rafiával egymáshoz köti a gallyakat. – Hamarosan meglátogat. Nem mehetünk haza az ünnepre. Elárverezték a házunkat. Szóval a húgaimmal itt maradunk.
Az egy évvel idősebb Barbara asztali díszt formál. Ő az öccsével, a 12 éves Márkkal haza készül. – Előtte azért még itt leszünk a csoport karácsonyán. Magamnak nem kértem semmit, hisz’ mindenki tudja, mit szeretnék: sminket, ékszert. Márk kavicsokat fest kékre. – A vásárra készülnek, eladásra. Arany vagy ezüst felirat lesz rajtuk: „Boldog karácsonyt!” S mutatja a többit is, a tobozfigurákat, csuhéangyalokat. Márk mp4-esre vágyik. Bizakodik: – Meg is fogom kapni! Vagy itt, vagy otthon…
Ők hárman Vámosiné Érckövi Máriával, a fejlesztő pedagógussal fabrikálják az ajándékokat. Az asztalon gallyak, tobozok, csuhé, rafia, termések, szárított narancs- és almaszeletek, kavicsok. Ami a foglalkozásokon készül, az a gyerekeké, ők döntik el, mit csinálnak vele. Egy részét elajándékozzák, a többit pedig maguk adják el a nevelőotthonok minisztériumi karácsonyi vásárán.
– Állami gondozott voltam, az inkubátorban hagytak – meséli Székelyné Barát Teréz nevelő. – Kétéves koromban kerültem a nevelőszüleimhez, nekik köszönhetem a saját családomat. 12 éves voltam, amikor meghaltak, akkor kerültem vissza az állami gondozásba. Emlékszem, Fóton nagy, közös karácsony volt. Talán 900-an is lehettünk. Óriási fenyő állt a díszteremben. Kitettek magukért a szakácsok, volt rántott csirke, krumplipüré, bejgli. Egyforma ajándékot kaptunk: édességet, gyümölcsöt, a kisebbek a játékot, mi nagyobb lányok jobb szappant vagy parfümöt, ami csodaszámba ment. A narancs és a szegfűszeg illata, a szeretet érzése nem változott, de ma más az ünnep. Családiasabb. Kisebb a létszám, és személyre szólóbb. A szobákat és a fát aznap ékesítjük fel, együtt, a magunk készítette díszekkel. Az ünnepi ételről is közösen döntöttünk: rántott hal és hús, franciasaláta, krumpli, bejgli. Mindannyian, gyerekek és felnőttek, segítünk Vilma néninek, a gyermekfelügyelőnek, ő irányít a konyhánkban. Aztán két nap múlva a lakóotthonban maradókkal kezdem majd a szentestét, a férjemmel, a 22 éves főiskolás nagy- és a 9 kilenc éves kislányommal folytatom.
A hajdani gyerekváros sokat változott az elmúlt években, kevesebb a gyerek és nem egy helyen élnek. Czikó Benjámin igazgató azt magyarázta, hogy a klasszikus gyermekotthoni ellátás önkormányzati feladat lett, Fót megmaradt országos intézetnek. – A régiek közül már csak a 7-17 évesek élnek itt, nem kollégiumi, hanem koedukált családotthoni körülmények között. A két külső lakásotthonunkban Fóton és Gyömrőn 18-24 év közti fiatal felnőttek laknak, állami pénzen, de önállóan – ők a volt növendékeink, továbbtanuló állami gondozottak. Öt éve indult itt a tartósan mozgáskoordinációs, keringési, táplálkozási zavarokkal, baleseti sérülésekkel küzdő állami gondozottak ellátása. Pár hete adtuk át a speciális gyermekotthoni részlegünket, ott súlyos pszichikai zavarokkal küszködő fiúkat fogadunk januártól. Nyárra a létszám elérheti a 140-et. Bár van most is nagy közös karácsonyfánk a kastélyban, de az igazi családi karácsonyfa az, amit minden lakóotthonban maguknak állítanak a csoportok.
Hazajutni persze annak sem egyszerű, akit a rokonai várnak. Vámosi Péter otthonvezető – 19 gyermek gyámja – szerint jó előre meg kell szervezni, hogy eljöjjenek azokért, akik a gyámhatóság engedélyével a családjukkal lehetnek ilyenkor. Van egy kislány, akinek idén halt meg az édesanyja. Az édesapjának nincs munkája, jövedelme, de jönne a gyermekéért – ha lenne miből. Nekik egy alapítvány segít: a szünetre autóval hazaviszik, azután vissza is hozzák a kislányt.
Betérek az egyik lakóotthonba, tíz fiatalra van méretezve, egy-egy szobájában 2-3 gyerek él. Saját birodalom, még a fal színét is ők választották. Közös a konyha-étkező, meg a társalgó, tavaly karácsony óta az LCD tévével. – Itt áll majd a fenyőfánk, a könyvespolc előtt – mutatja az egyik ifjú lakó. A folyosón tucatnyi degeszre tömött bolti szatyor. A gyerekek vették meg az ünnepi menüjük alapanyagait, meg mást is. Az ellátmányuk egy részével ugyanis ilyenkor a hazautazók családját is segíti az intézet.
A legnehezebb persze azoknak, akik maradnak. De nem lesznek egyedül karácsony csendes napjain sem. A kastély tulajdonosa, Károlyi László gróf, ki egyben az édesapjáról elnevezett intézet alapítványának kuratóriumi elnöke és felesége, Erzsébet asszony is itt él, immár másfél évtizede. Jó néhány gyermeket „istápolnak” rendszeresen, így lesz most is. Vannak, akiket külső támogatók visznek majd budapesti városnézésre, színházba, mások a nevelőikkel töltik az ünnep napjait.
Vivien és a húgai biztos, hogy nem maradnak magukra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
