Interjú Jules Boykoff amerikai politológiaprofesszorral, az olimpiák hátterében zajló hatalmi játszmák szakértőjével.

 
Jules Boykoff

– Kinek éri meg olimpiát rendezni?

– Minden ötkarikás játéknak vannak nyertesei és vesztesei, az olimpiai gépezet már csak így működik; 1960 óta minden olimpián túllépték az előre meghatározott költségvetést. A különbséget az adófizetők pótolták. Ha a Coca-Colát kérdezzük, hogy ez meg ez a város rendezzen-e olimpiát, feltétlenül igent mondanak. Ám mostanában az adófizetők szívesen vetnek egy pillantást a költségvetésre. Az olimpia mérlege igen kiegyensúlyozatlan: a mindennapi ember számára kevés előnnyel jár, míg nagyon is gyümölcsöző a jó kapcsolatokkal rendelkező politikai elitnek és multiknak.

– Hogyan lehet akkor meggyőzni az embereket arról, hogy mondjanak igent az olimpiára?

– Az elmúlt időszakban egyre többször kérdezik meg az embereket arról, akarnak-e pénzt áldozni az olimpiára, ami örvendetes. A népszavazások logikájából következik, hogy ha a politikusok nem tudják az érintett város lakosságát meggyőzni az igazukról, akkor jobb érveket kell felhozniuk. Például hatékonyabb olimpiarendezési modellel állhatnak elő, amellyel nyomás alá helyezhetik a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. Miközben, bár nem látszik, a NOB jelenleg válságban van, mivel egyre kevesebb város szeretne házigazdája lenni a világraszóló sporteseménynek.

– Milyen változtatásokra gondol?

– Először is csökkenteni kellene az olimpia költségeit. Aztán a NOB és szponzoráló multik a számla nagyobb részét is állhatnák. Harmadsorban nagyobb elszámoltathatóságra lenne szükség, mert a pályázati szakaszban a potenciális szervezők gyakran tesznek felelőtlen ígéreteket. Rio lakosságának például azt ígérték, hogy az olimpiafejlesztésekkel párhuzamosan javítanak az ivóvíztisztaságon és a csatornarendszeren. Az emberek örültek, és végül semmi nem történt. Ám a megszegett ígéretet sem a NOB-on, sem a brazil szervezőbizottságon nem lehet számon kérni.

– Kinek kellene elszámoltatni a szervezőket? Magyarországon sokan attól tartanak, hogy a kormány közeli nagyvállalkozók gazdagodnak majd, ha Budapest rendezheti a 2024-es olimpiát.

– Az olimpiát kutató társadalomtudósok sokan kezdenek máshogy tekinteni az olimpiákra, vagyis nem mehet minden úgy, mint korábban, mikor a NOB mosta kezeit. Az embereknek már azelőtt tisztában kell lenniük az olimpia számszerűsíthető előnyeivel és hátrányaival, hogy elvállalnák a rendezést. Ezért azt tanácsolom a budapestieknek, legyenek nagyon óvatosak az olimpiával. Az olimpia üzleti modellje ugyanis már csak úgy működik, ahogyan a kérdésben megfogalmazta: azok gazdagodnak vele, akik addig is a társadalom nyertes oldalán álltak. Jobb lenne, ha a budapestiek egy kicsit visszavennének a tempóból, és átgondolnák a dolgokat, mielőtt pályáznak.

– Magyarország gazdasági ereje Görögországéhoz hasonlítható, amely megroppant az olimpia terhei alatt. Miért ítéli oda a NOB a rendezés jogát kis országoknak is?

– Egyszerűen nem érdekli, mekkora a rendező ország gazdasági teljesítménye. Miközben bizonyos előírásokat muszáj teljesíteni: nem lehet Budapesten kisebb olimpiát rendezni, mint Pekingben. A budapestieknek tudniuk kell: ugyanazt várják el tőlük, mint a gazdagabb és népesebb Rómától, Párizstól vagy Los Angelestől.

– Mi történik, ha időközben recesszióba fordul egy gazdaság, mint Brazília esetében is, ami a pályázás idején még kiemelkedően jól teljesített?

– Ezt hívják kapitalizmusnak. Nem kegyelmez senkinek, és a NOB-ot sem érdekli a nyertes ország sorsa. A tervet mindenáron teljesíteni kell.

– Brazíliában állandóak a tüntetések. A korrupciós ügyek miatt hiteltelennek tartott kormánynak vagy az olimpiának szól-e a tiltakozás?

– A két dolgot nem lehet elválasztani egymástól. Az a 20 ezer ember, aki a Copacabanán tüntetett az olimpia ellen, egy füst alatt Michel Temer kormányától is megszabadulna. A helyi politikai közösség okos, látja az összefüggést a kormány hibái és az olimpiai túlköltekezés között. Ha vége lesz az olimpiának, folytatódik az elszámoltatás.

– Mindig csak anyagi költség-haszon elemzéssel foglalkozunk az olimpia kapcsán. Mi a helyzet például a nemzeti büszkeséggel?

– A tudományos kutatások „jó érzés” faktornak hívják ezt a szempontot. Néhány ember számára bizonyára elég lesz, hogy élvezték az olimpiát, és azt, hogy a nemzet „összejött” pár hétre. Én ezt kevésnek tartom. Az átlagembernek rengeteg kényelmetlensége fakad az olimpiából, és sok pénzt áldoz rá. Ezért sokkal többet kellene kapniuk, mint pár hétig tartó jó hangulatot. Legelőször is őszinteséget a szervezők részéről.



Jules Boykoff
1970-ben született. Kamaszkorában és az egyetemi évei alatt aktívan futballozott. Az oregoni Portlandi Egyetemen doktorált, jelenleg a Pacific University politológiaprofesszora. Számos könyvet és tanulmányt írt az olimpiákat kísérő nagyhatalmi játszmákról és politikai elnyomásról, idén jelent meg az Olympics – Power Games: A Political History of the Olympics („Olimpia, az erő játéka – az olimpiák politikai történelme”) című kötete.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!